Vannak hajléktalanok, akiken lehetetlen segíteni

Az első helyi női divatáruüzlet alapítója, Piri Lajosné ötven éve kereskedő. Azt mondja, hosszú évtizedek óta ismeri, de dolgozni még nem látta a „kutyás hölgyekként” elhíresült kolduspárost. Úgy tudja, Újvárosban leégett a házuk, azóta hajléktalanok. Mindenki próbált segíteni rajtuk, rengeteg adományt kaptak. Ők viszont inkább csak sétálgatnak, kéregetnek, kiülnek az italbolt előtti padra iszogatni és cigarettázni. Panaszkodnak, jóllehet sem a szociális, sem az idős-, sem a hajléktalanotthon lehetőségét nem fogadták el. Szerinte csak sajnáltatják magukat. A városközponti Prométheusz parkban tengetik napjaikat, mindenki nézi, fényképezi őket, és ők éppen ezt élvezik. Úgy tűnik, életvitelükön nem hajlandók változtatni.

Pedig az utcai pénzkunyerálásra nem lehet berendezkedni – mondja Piri Lajosné. A nyolcvanegy éves hölgy igyekszik mindenkinek segíteni. A közmunkásoknak rendszeresen ad kölcsön, ki három-, ki ötezer forinttal tartozik neki. Hideg üdítőkkel látja el őket. Azt is tudja, hogy Ózsákpusztáról érkeznek. A járat egy nap egyszer jön és megy. Mivel csak későn tudnak hazamenni, számtalanszor megtörtént, hogy Piri Lajosné férje fuvarozta őket, miután végzett a szőlőben. A „kutyás hölgyekről” viszont már letett, mert meg sem próbálnak egyről a kettőre jutni, beilleszkedni.

Piri Lajosné a saját bőrén tapasztalta, hogy van, akin nem lehet segíteni. Hiába minden küzdelem, eljön az a pont, amikor ezt tudomásul kell venni. Ő is feladta, saját fiával sem tartja a kapcsolatot évtizedek óta, mert olyan életmódot folytat. A kutyás hölgyeken megesett a szíve. Éreztetni akarta velük, hogy van emberi kapcsolatuk. A kutyájuknak például húst vett. Pénzt azonban nem ad nekik többé. Tanácstalanságában a polgármesterrel, képviselőkkel is felvette a kapcsolatot, de Piri Lajosné szerint nem csoda, ha ők is tehetetlenek. Nem lehet segíteni azon, aki nem akarja. A saját közegük is kiveti őket, mert bomlasztják a közösséget – tette hozzá.

Fotó: Markovics Kornél

A szabálysértési törvény alapján elküldhetik a szállóra, de visszatérnek

A Városigazgatási és Rendészeti Osztály vezetője, dr. Varga András azt mondta: Szekszárdnak külön szabályozása nincs az életvitelszerű közterületi tartózkodásra vonatkozóan, így a szabálysértésekről szóló törvény, illetve annak végrehajtására kiadott kormányrendelet előírásait kell alkalmazni. A szabálysértési törvény ugyan rögzíti azt, hogy milyen magatartás minősül életvitelszerű közterületen tartózkodásnak, de a szabálysértést nem egyszerű bizonyítani.

A rendőrség mint szabálysértési hatóság járhat el, ha valaki életvitelszerűen közterületen tartózkodik. Ha a hajléktalan együttműködő, akkor nem indulhat szabálysértési eljárás, helyszíni figyelmeztetést kell alkalmazni. Dr. Varga András szerint ráadásul a helyi hajléktalanok legtöbbször nem is közterületen tartózkodnak, hanem magán- vagy állami területen húzzák meg magukat. Ilyen esetben is célszerű a rendőrséghez, vagy az önkormányzat közterület-felügyeletéhez fordulni.

Az intézkedő rendőr feladata elsősorban, hogy a hajléktalanszállóra irányítsa az érintettet, de garancia nincsen arra, hogy nem tér vissza az utcára. Az is előfordul, hogy az illető korábban már tartózkodott a szállón, az ottani szabályokat, viselkedési normákat azonban nem tartotta be, vagy nem is hajlandó betartani.