A lengyel felzárkózási többlet a lengyel modellből ered
A lengyel felzárkózás kétharmad része a 2006–2020 közötti időszakban ment végbe. Ez azt jelzi, hogy Lengyelország az EU-tagállamokhoz képest jobban használta ki az EU-csatlakozás körüli éveket, a 2007–2009-es válság éveit, a globális pénzügyi válság utáni görög-, majd euróválság éveit és végül a 2020–2021-es, a Covid–19 okozta összetett válságot is. A lengyel felzárkózási modell tehát egyaránt alkalmas a konjunktúra kihasználására és a válságok eredményes kezelésére.
Magyarországgal szembeni ugrását valójában egyetlen évben érte el, mert 2009-ben is képes volt növekedni (2,8 százalék), miközben nálunk jelentős volt a gazdaság visszaesése (–6,6 százalék). 1990 után évek hosszú sora alatt először kis lépésekkel dolgozta le a lengyel gazdaság hozzánk képest mérhető történelmi hátrányát. 2006 után ez nagyobb lépésekre váltott, majd egyetlen évben, 2009-ben, egy óriási, 9 százalékos ugrással (növekedési különbözettel) csökkentette a távolságot. 2012 után a sikeres magyar gazdaságpolitikai fordulat eredményeképpen már fej-fej mellett haladtunk, sőt 2019-re visszaelőztük lengyel barátainkat. Majd a 2020–2021-es válságban valamivel jobban teljesítettek, így most ők előztek minket.
Fontos látnunk, hogy az 1991–2020 közötti lényegesen jobb lengyel teljesítmény alapvetően a 2006–2020-as időszakhoz kötődik, tehát a három évtized mintegy felében halmozódott fel az előny kétharmad része. A magyar felzárkózáshoz képest mért teljes előny (19,1 százalék) közel fele (8,3 százalék) a 2007–2010 közötti évekhez, a 2009-es kiváló lengyel válságkezeléshez köthető. Egy ilyen időben koncentrált sikert azonban nem csupán egyetlen év, hanem egy hosszabb időszak alapozhat meg és nem egyetlen ok, hanem az egész felzárkózási modell tesz lehetővé.
Fenntartható a lengyel felzárkózás
Lengyelország elkerülte a külső adósság csapdáját, amiben a lengyel adósság kezdeti elengedése is segített. Jól használták ki az anticiklikus gazdaságpolitika eszközeit, ezért másoknál jobban kezelték a válságokat. A 2007–2009-es globális pénzügyi válság alatt élénkítették a gazdaságot és csökkentették a munkát terhelő adókat.
Jól tervezett közlekedési infrastruktúra-fejlesztési programokkal hozták azonos helyzetbe a különböző fejlettségi fokon álló lengyel régiókat. Ez egyaránt kiterjedt a vasúti-, a légi és az útfejlesztésekre.
Sikeres oktatási reformot hajtottak végre, amelynek eredményeképpen jelentősen, minden területen legalább 18 ponttal javultak a lengyel PISA eredmények.
Éppen a válság közben, 2008-ban csökkentették jelentősen a munkát terhelő adókat, ezzel mára a lengyel adóék a negyedik legalacsonyabb szintre csökkent az EU-országok csoportjában.
Tudatos bevándoroltatási politikát folytatnak az azonos kulturális háttérrel rendelkezők célirányos beengedésével, elsősorban Ukrajnából. 2020-ban a lengyel népesség 12,7 százaléka élt külföldön, ez a V4 csoportban a legmagasabb arány, nálunk 7,3 százalék.
A sikeres lengyel felzárkózás egyik legfontosabb versenyképességi előnye a hozzánk képest kiegyensúlyozottabb térszerkezet. A második legnagyobb város lélekszáma a fővárosban élők 43 százaléka, nálunk ugyanez 12 százalék. Krakkó lakossága 780 ezer fő, Varsóban közel 1 780 000 fő él. Krakkón kívül még négy 400 ezer fős lélekszámot meghaladó város van (Lodz, Wroclaw, Poznan és Gdansk) Lengyelországban.
Varsónak – fejlettsége ellenére – sincs túlzott súlya a gazdaságban. A varsói régió a lengyel GDP 18 százalékát adja, míg a közép-magyarországi régió a magyar össztermék 48 százalékát állítja elő. A varsói régió a lengyel K+F kiadások 34 százalékát képviseli, míg a közép-magyarországi régió a magyar K+F 64 százalékát.
Lengyelországban – GDP-hozzájárulásuk, külgazdasági súlyuk és innovációs teljesítményük alapján – 44 nemzeti bajnok vállalat működik. Magyarországon ebbe a csoportba csak az OTP, a Mol és a Richter sorolható be, tehát a népességarányokat is figyelembe véve mintegy negyede a magyar nemzeti bajnokok száma a lengyelekéhez képest.
A lengyel kis- és közepes méretű vállalatok termelékenyebbek magyar társaiknál, előnyük 11 százalék a magyar kisvállalatokhoz képest. Sőt, a lengyel kisvállalatok termelékenysége 3 százalékponttal az EU-27-ek átlagos kisvállalati termelékenységi szintjét is meghaladja. A lengyel középvállalatok termelékenysége 9 százalékkal haladja meg magyar versenytársak szintjét, de csak az uniós átlag 95 százaléka. A mikrovállalkozások termelékenységénél azonban már nálunk az előny: a lengyel mikrovállalkozások 11 százalékponttal gyengébb teljesítményt mutatnak, mint a magyarok, és csak az EU-átlag 54 százalékát érik el.
A V4 országok körében a lengyel IT iparág nőtt a leggyorsabban az elmúlt 30 évben. Wroclaw már a lengyel „Szilícium-völgy” 4500 innovatív céggel. 2009–2020 között a lengyel IKT (infokommunikációs) ipar 215 százalékkal, a magyar 174 százalékkal nőtt, mára a globális vállalatoknak nyújtott üzleti szolgáltatások terén Lengyelország vezeti a régiót.
Versenyképes és integrált élelmiszeripart építettek fel, amit támogat a lengyel gazdák szövetkezeti típusú gazdálkodása. Ennek is köszönhető, hogy a lengyel élelmiszerek átlagos árszintje az EU átlag 65,7 százaléka, ami a legalacsonyabb az unióban, szemben a szlovák 87,9 százalékkal, a magyar 81,6 százalékkal és a cseh 80,9 százalékkal.
Mindezek mellett a lengyel modell velünk szemben azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy magas a lakásállomány megújulási rátája a hozzánk képest lényegesen nagyobb mértékű újlakásépítés következtében. Magas fokú a banki digitalizáltság. Európa egyik leginnovatívabb bankrendszere a lengyel, hiszen Közép-Európa 10 digitális szempontból legfejlettebb bankjából 5 ebben az országban található. A legfejlettebb magyar bank csak 21. a 70-es európai rangsorban.
A lengyel modell sikeres adatreformra épül. Lengyelország világszinten a második helyen végzett a nyílt adatok elérhetőségében és érettségében. Magyarország jelentősen leszakadva csak a 39. helyen található.
A lengyel felzárkózási modell jobban működött a rendszerváltás utáni két évtizedben a magyarnál, majd a 2010 utáni magyar politikai és gazdasági modellváltás következtében már lényegében fej-fej mellett haladunk. A lengyel modell azonban már fenntartható, a magyar még nem az, mert egy sor fontos gazdasági területen hozzánk képest versenyképességi és termelékenységi előnyre tettek szert.
A következő cikkben érdemes lesz megvizsgálni, miért és hogyan történt ez, levonva a szükséges következtetéseket.
P.S.
„A jó döntés a tapasztalat eredménye. A tapasztalat a rossz döntés eredménye” – Jim Horning.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Jakub Porzycki/NurPhoto/NurPhoto via AFP)
