
Könyv készül Matolcsy György írásaiból
A PC19 cikksorozat elérkezett egy fontos határvonalhoz, a sorozatban megjelent írások immáron betöltötték küldetésüket.
A PC19 cikksorozat elérkezett egy fontos határvonalhoz, a sorozatban megjelent írások immáron betöltötték küldetésüket.
Magyarország 2010 utáni sikeres geopolitikája, valamint gazdaság- és pénzpolitikája eredményeként képes lehet az új, kettévált globális pénzügyi rendszerben egy Nyugat–Kelet között működő pénzügyi központ, „átjáró” megépítésére.
2020-ban egy összetett válsággal berobbant életünkbe századunk harmadik évtizede. Eredményesen kezeltük a válságot, de visszatért az infláció és beütött az orosz–ukrán háború. Már sejtjük, hogy nehéz lesz az évtized. Az új magyar tervhez először is érdemes saját választ találni arra a kérdésre, hogy merre vezetnek a 2020-as évek?
Két éve támadt ránk a vírus. Eredményesen küzdöttünk, legyőztük a krízist. A 2008/2009-es válság után hat és fél évig tartott a korábbi GDP-szint elérése, ehhez most elég volt másfél év. Ahogy a 2010–2019 közötti sikeres évtized jó alapot teremtett a 2020–2021-es eredményes válságkezeléshez, úgy építhetünk majd a jelenlegi sikerekre, amikor elindulunk a fenntartható felzárkózás felé.
A miniszterelnök új célt tűzött ki Magyarország elé. Eszerint 2030-ra el kell érnünk el az EU-27-ek akkori átlagos fejlettségi szintjét. Gazdaságtörténeti metszetben az elmúlt három évtized egyik legjelentősebb döntésének tartom ezt, teljes egészében egyetértve a célkitűzéssel és az időzítéssel.
A rövid válasz nem. A hosszú válaszhoz azonban árnyaltabb képre van szükség, melyben értékelni kell az EU és a V4- országok válságkezelését és fejlődését is. Azt elmondhatjuk, hogy a kanyarban sok területen megelőztük magunkat.
Magyarország fenntartható felzárkózásához át kell térnünk a minőségi növekedési szerkezetre. Közben azonban nem szabad kiöntenünk a gyermeket a fürdővízzel együtt: egy sor olyan eszközt érdemes megőriznünk, amiket sikerrel alkalmaztunk 2010 után.
Akár nemzeti liberális, akár balliberális politika köntösébe bújt, a hazai liberális gazdaságpolitika volt a felelős a lengyelhez képest jelentősen gyengébb magyar teljesítményért az elmúlt 30 évben.
A magyar–lengyel barátság ellenére alig ismerjük a lengyelek elmúlt három évtizedének történetét. Pedig Európán belül a lengyelektől tanulhatunk a legtöbbet arról, hogy a kommunista múltból hogyan lehet sikeresen a jövőbe kormányozni egy országot.
Az évtized fontos pénzügyi forrása lehet az MNB mérlege. Ez azonban csak egy sikeres inflációs küzdelem után nyitható meg újra, amihez csak egyetlen út, a gazdasági modellváltás vezet el.
2021-ben egy új pénzügyi rendszer alakult ki a világban. Évtizedünkben előre haladva egyre jobban kirajzolódnak majd az új rendszer alapvonásai, közöttük a jegybankok még erősebb szerepe.
Egyre többen egyre több hasonlóságot látnak az 1970-es és a 2020-as évtizedek között. Az élet és a történelem kettős törvénye az ismétlés és a változtatás. Mindkettő egyszerre lehet érvényes az 1970-es és a 2020-as évekre.
Az önálló nemzeti jegybank nem csupán konjunktúrában ad több és jobb lehetőséget a sikerhez, hanem egy válság kezelésében is.
A „budapesti patthelyzet” az egész ország, sőt a Kárpát-medence fenntartható felzárkózása elé is falat emel.
Több fontos érv szól amellett, hogy miért ne vegyük meg a budapesti repülőteret, hiszen minden fontos gazdaságfejlesztési döntésünknél törekednünk kell a főváros gazdasági, demográfiai és térszerkezeti túlsúlyának csökkentésére.
Dél-Korea és Magyarország Eurázsia együttműködő nemzeteihez tartoznak, sőt a céljaik szerint képesek egy sajátos országpár megépítésére is.
Évszázadunkban elkezdődött Eurázsia gazdasági integrációja. A négy ázsiai kistigris közül Magyarország számára Dél-Korea és Szingapúr tűnik a legígéretesebbnek.
Mára világossá vált, hogy a vírus okozta válság az egész évtizedre negatív hatásokkal jár majd. Egyensúlyi fordulatra van szükség, ami nem egyszerűen a növekedést, hanem a fenntartható növekedést célozza.
Eljött az idő, hogy kimondjuk: változtatni szükséges a magyar felzárkózás térszerkezeti felfogásán. Az elmúlt 150 év döntően Budapest-központú politikájával már nem lehetséges Magyarország gazdasági felzárkózása.
Magyarország és a térség jövőjének döntő közege az Európai Unió, érdemes tehát feltennünk a kérdést: milyen lesz az EU az évtizedünk végére?
Mára egyértelművé vált, hogy még az Európai Unióban is megőrizték a térség államai a Nyugat-Európához képest kialakult történelmi eltéréseiket.
A román sikerek egy északi modell erősségeiből, a kockázatok viszont egy déli gazdaság gyengeségeiből erednek. A magyaroknak érdemes erősíteniük ott, ahol a román modell jobb, de nem szabad feladni az egyensúlyi növekedés magyar előnyeit.
Lengyelország és Magyarország jelentős fejlettségi különbséggel érkezett el a rendszerváltoztatáshoz. Az elmúlt harminc év mérlege azt mutatja, hogy a lengyelek 2010-ig sikeresebbek voltak nálunk, azóta viszont már együtt haladunk.
A magyar modell képes volt szűkíteni a cseh gazdaság velünk szemben fennálló előnyét az elmúlt harminc évben, mert egy sor területen már innovatívabb, mint a stabil, de több területen rugalmatlanabb cseh modell.
Magyarország fenntartható gazdasági felzárkózásának segítése érdekében folyamatosan elemezzük a világgazdaság sikeres mintáit. Itt van a közelünkben egy olyan példa, amit már egyszer megtaláltunk, de később szem elől tévesztettünk: Csehország.
A Covid–19 negyedik hullámában vagyunk. Már láthatók azok a következmények, amelyek átformálják működésünket. Gondolkodásban és technológiai fejlettségben 2030-ra ugrottunk előre, már csak a döntéseinkkel kell utolérnünk magunkat.
Az elmúlt száz évet lezártuk és megindultunk a következő évtizedek nemzeti sikerei felé. Csak mi nyerhetjük meg és csak mi ronthatjuk el. Válasszuk az első lehetőséget!
A 2010–2019 közötti évtizedben mentek végbe a legfontosabb nemzetstratégiai fordulatok. Hasonlóra van szükség most 2022-től kezdődően a gazdaságpolitikában.