A lidérc valamennyi fogalmának az a funkciója, hogy az ember félelmeit megfogalmazza, képpé alkossa és ezáltal semlegesítse. Az ősmagyar hitvilágban lidércszerű lények voltak például az éjszakai démonok.
Lidérc az ősmagyar hitvilágban is volt
A lidércek az ember álmában olyan érzést kelthettek, mintha ráültek volna az alvók mellkasára, megtámadták volna az alvó ember lelkét. Ezzel igyekeztek megmagyarázni a rémálmokat, vagy az éjszakai légszomjat. Hasonlóak voltak a későbbi úgynevezett nyomó lidércekhez, vagy a lidércnyomás jelenségéhez.
A lidércnyomás félálomban jelentkező nyomasztó érzés, rémálom.
A honfoglaló magyaroknál ismeretesek voltak a lidércek között a tüzes lények. A halottak szelleméhez kötődtek, rontó jelenségként értelmezték őket. Az ősmagyar hitvilágban léteztek alakváltó, kis démoni lények is, rontó szellemek, akikről azt gondolták, hogy tárgyakban élnek. Így az emberi jellem két oldalából a rosszat testesítették meg e hiedelmekben. A jó, a segítő lidérc jellemzője, hogy tüzes alakban jelenik meg és szexuális jellegű-írja a Magyar Krónika.
Tyúk formát is ölthetett
A lidérc előfordulhatott tyúk alakban is: a hiedelem szerint fekete csirke tojásából bújt ki.
Sőt, e hiedelemnek volt olyan változata is, amelyben az ember maga költötte ki a tojást.
Ez esetben a folyamat szenvedéssel járt, az embert magas láz gyötörte. Előfordulhatott olyan is, hogy valaki elhagyatott csirkét talált meg és hazavitte a kabátzsebében és lidérc lett belőle.
Van olyan változata is e hiedelemnek, amely szerint a lidérc éjjel fényjelenség alakjában repült a levegőben- írja a Magyar Néprajzi Lexikon.
A Dunántúlon úgy gondolták, hogy tüzes ostorként vagy tüzes madárként jelenik meg a lidérc. Repülés közben tüzet szórt, majd a földre szállva emberi alakot öltött. Férfihez nő, nőhöz férfi jött: a távollévő szerelmesét vagy meghalt házastársát, párját szimbolizálta.
A lidérc ördöggel való rokonságát mutatja, hogy egyes hiedelmek szerint a lénynek lólába van. A fonóban ezt úgy ismerték fel, ha lehajolt az orsóért és akkor kilátszott a lába. A házba kéményen, kulcslyukon jutott be, szerencsétlenné tette a lakókat, majd távoztakor tüzet szórt. A Dunántúlon gatyamadzag összekötésével, övcsattal, ujjak összekapcsolásával védekeztek ellene, úgymond elkötötték az útját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!