Régi és új magyar jövőkép
A miniszterelnök által korábban megfogalmazott célok vonzók voltak, de nem lehetett mérni a teljesítést, mert a „legjobb élni és dolgozni” célokhoz nem rendeltek teljesítmény mérőszámokat, nem is lehetett volna ezt megtenni. Ha egy cél nem mérhető, akkor nem lehet tudni, hogy hol tartunk a megvalósításában és nem indulnak be azok a visszacsatolások, amelyek végül elérik a cél teljesítését. Ezzel elvész a cél legfontosabb tulajdonsága, hogy már pusztán a kitűzésével közelebb kerülsz hozzá, mert a cél része a rendszer dinamikájának, esetünkben a gazdaság növekedésének.
Az új magyar jövőkép azt tűzi ki célul, hogy kilenc év alatt, 2022 és 2030 között a mai 75 százalékról száz százalékra emelkedjen az egy főre eső vásárlóerő-paritáson (PPP) számított magyar GDP az EU-27-ek átlagához képest. A cél teljesítése pontosan mérhető, mert negyedévente/évente rendelkezésre állnak az EU-27-ek GDP-adatai. Ezek révén negyedévente/évente javítani lehet a cél elérésére használt stratégián és eszközökön.
Háromszorosára kell emelnünk a gazdaság hatékonyságát
1990 és 2021 között évente átlagosan 0,5-0,6 százalékkal közeledtünk az EU átlagához. Ha ide lépnénk vissza, akkor közel ötven év kellene az átlag eléréséhez. A 2000 utáni válságidőszakban, az első Széchenyi-terv beruházásainak köszönhetően, kétszer-háromszor gyorsabban növekedtünk az EU átlagánál, de a 2002-es politikai fordulat után ez a pálya már nem volt fenntartható.
A 1990 és 2021 közötti három évtized átlagánál már jobb volt a 2010–2021 közötti 0,7 százalékos közeledésünk. Még jobb volt az egyensúly helyreállítása után, a 2013–2019 közötti 0,9 százalékos átlagos felzárkózásunk, de még ez is kevés lenne az EU átlag eléréséhez 2030-ra. A 2020–2021-es válságban értük el az eddigi egyik legjobb, évi egyszázalékos közeledési teljesítményünket. Ezt az egyensúlyi mutatók újbóli romlása kíséri, tehát mai működésünk még nem fenntartható.
Az új jövőkép célkitűzése azt jelenti, hogy az EU-átlag (száz százalék) és a mai magyar teljesítmény (az átlag 75 százaléka) közötti 25 százalékos különbséget kilenc év alatt megszüntetjük, ami évi átlagos 2,8 százalékos felzárkózási ütemmel lehetséges. Ez a közelmúlt legjobb, de nem fenntartható, évi egyszázalékos közeledését közel háromszorosan meghaladó felzárkózási ütemet jelent.
Egy kis felzárkózási matematika
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ha az EU-átlaghoz képest háromszázalékos GDP-növekedési többletet érünk el, akkor biztos a 2030-as EU-átlag elérése kilenc év alatt (9X3=27), ami a 25 százalékos felzárkózási résnél még nagyobb teljesítményt is jelenthetne. A felzárkózási matematika azonban ennél rafináltabb, ugyanis a GDP változása mellett a fejlettségi szintet, a vásárlóerő-paritást és a népességszámot is figyelembe kell venni. A háromszázalékos növekedési többlet – változatlan vásárlóerő és népesség mellett – azt jelenti, hogy egy korábbi, 70 százalékos EU fejlettségi szinthez képest évi 2,1 százalékkal, egy 80 százalékos GDP-szint esetén 2,4 százalékkal, 90 százalékos fejlettségi szint esetén pedig 2,7 százalékkal közeledünk az EU-átlaghoz. Esetünkben tehát a mai 75 százalékos fejlettségről száz százalékra eljutni évi átlagos 2,8 százalékos közeledéssel lehet, amihez ma még nagyobb, később már kisebb növekedés is elég. A következő években az EU átlagos növekedéséhez képest 3-4 százalékkal gyorsabb GDP-bővülést szükséges elérnünk. A gyakorlatban azonban – mivel az árszínvonal is a gazdasági fejlettséggel együtt emelkedik – akár ennél is nagyobb növekedési ütemre lehet szükség.
A felzárkózási matematika része az EU-átlag alakulása a következő kilenc évben. A 2020/2021-es válságban 17 uniós gazdaság volt képes növelni az EU-átlaghoz mért fejlettségi szintjét, közöttük mi is, miközben tíz ország átlaghoz mért fejlettsége csökkent, közöttük a német, cseh, osztrák, olasz, szlovák, görög és portugál fejlettség is. Az EU átlagos fejlettség kismértékben nőtt a válság két éve alatt.
A 2020/2021-es válság azt mutatja, hogy az északi országok növekedése jelentősen meghaladja a déliekét, miközben az eurózónán kívüliek növekedése magasabb az eurózóna tagjainál. A mostani válságban a legfejlettebb EU-gazdaságok érték el a legnagyobb javulást az EU átlagához képest, tehát a fejlettség védett a legjobban a gazdasági válsággal szemben. A magyar gazdaság felzárkózási szerkezete mára inkább északi és nemzeti fizetőeszközt használunk, ezért fejlődési potenciálunk erősebb, mint a fejlettségi rangsorban elfoglalt 21. helyünk.
Lehetséges-e ebben az évtizedben európai felzárkózás?
Azt gondolom, hogy lesznek sikeres felzárkózók, de nem sokan. A magyar esélyeket alapvetően meghatározza, hogy milyen módon védjük ki az évtized fenyegetéseit és aknázzuk ki a lehetőségeit. Mindkettő nagyságrendileg erősebb a korábbi évtizednél, mert a 2020-es évek hajlamosak több fontos területen (energia, infláció, geopolitikai ütközések, pénzügyi viharok, információs és dezinformációs háborúk) hasonlítani az 1970-es évekre (ezt mára többen belátták) és az 1940-es évekre (ezt mostanában lehet felismerni). Ez háborús évtized, ezért erősebbek a kockázatok, egyben a lehetőségek is nagyobbak.
Japán a távol-keleti amerikai háborúknak köszönheti az 1950 utáni újjáépítését és felzárkózását, ahogy Nyugat-Európa az amerikai–szovjet hidegháborúnak. A sikerek többsége geopolitikai hátterű és háborús jellegű (Dél-Korea, Izrael, Szingapúr).
A mai uniós országok átlagos fejlettségéhez 1936-ban voltunk a legközelebb Trianon után, az akkori 83 százalékos fejlettség a mai spanyol szinttel azonos, nem messze Ciprus, Litvánia és Észtország helyezésétől. Ez ma is szép teljesítmény lenne.
Korábbi elemzéseink azt is bemutatták, hogy az elmúlt harminc évben a lengyelek gazdasági teljesítményével azonos magyar növekedés esetén ma az EU-átlag 100,2 százalékát érnénk el. Ebben az esetben a mai, átlagot meghaladó fejlettséggel rendelkező tíz uniós tagállam fejlettségét célozhatnánk meg 2030-ra. Amellett is érveltem korábban, hogy a 2013–2019 közötti jó magyar felzárkózási teljesítmény is lehetett volna lényegesen jobb egy versenyképességi és lakáspolitikai fordulat esetén. Elérhettük volna az EU-átlag mintegy 86 százalékát, ahonnan már könnyebb lenne az átlag beérése.
Ezekből egy igen biztató következtetés adódik. Ha lehettünk volna jobbak az elmúlt harminc évben és voltak nálunk jobbak, akkor a következő kilenc évben is lehetünk jobbak, sőt sokkal jobbak, mint az eddigi legjobb eredményünk. A Miniszterelnöknek tehát igaza van: beérhetjük az EU átlagos fejlettségét 2030-ra.
P. S.
„Nagy gondolatokat forgass a fejedben! Aki hisz a hősiességben, hőssé válik.” – Benjamin Disraeli
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.
Borítókép: Orbán Viktor, MKIK Gazdasági évnyitó 2022 (Fotó: Világgazdaság/Móricz-Sabján Simon)
