A miniszterelnök múlt hét előtti beszédében a korábbi nemzeti cél helyett új célt tűzött ki Magyarország elé 2030-ra. Az eddigi cél az volt, hogy 2030-ra azon öt uniós tagország között legyünk, ahol a legjobb élni és dolgozni. Az új cél az, hogy 2030-ra érjük el az EU-27-ek akkori átlagos fejlettségi szintjét.
Gazdaságtörténeti metszetben az elmúlt három évtized egyik legjelentősebb döntésének tartom ezt a változtatást, teljes egészében egyetértve a célkitűzéssel és az időzítéssel. Ez lényegében megegyezik az MNB korábbi javaslatával, ami az osztrák fejlettség (a 2021-es becslés szerint az EU-átlag 123,3 százaléka) 80-90 százalékát tartotta elérendő célnak 2030-ra. Ebben az évtizedben valóban a biztonság az első az élet minden területén, aminek az alapja a gazdasági erő és az erre épülő képességek, közöttük a katonai képességek.
A korábbi nagy célt – egymillió új munkahely teremtése – lényegében elértük, miközben sokan tartották azt lehetetlennek. Az új nagy célról is csak a tehetetlen gondolhatja azt, hogy lehetetlen.
A régi cél még nem, az új már megfelel a jövőkép feltételeinek, mert ez a cél mérhető, dinamikus és elérhető. Elérhető, de az eddigi – 1990 és 2021 között valaha elért – legjobb gazdasági hatékonyságunkhoz képest közel háromszorosára kell javulnunk a cél eléréséhez.