Magyarország fenntartható felzárkózásához át kell térnünk a mai extenzív (mennyiségi) növekedésről az intenzív (minőségi) növekedési szerkezetre. Közben azonban nem szabad kiöntenünk a gyermeket a fürdővízzel együtt: egy sor olyan eszközt érdemes megőriznünk, amiket sikerrel alkalmaztunk 2010 után, az elmúlt harminc év legsikeresebb gazdaságpolitikájában.
Nézzünk ezek közül tíz eszközt, amelyek a mennyiségi és a minőségi növekedésben egyaránt vezető szerepet játszanak!
Munka és munkahelyteremtés
A 2010 utáni gazdaságpolitika egyik legnagyobb sikere, hogy az állam és az üzleti szektor együtt közel egymillió új munkahelyet teremtett 2021 végéig. Az 1990 utáni két liberális sokkterápia közel 1,5 millió munkahelyet szüntetett meg, ezek nagyobbik része már soha nem épült vissza. 2002 után újabb hibás balliberális gazdasági fordulat történt, ami eladósodásra építette a növekedést. Felborult a pénzügyi egyensúly, előbb tartós és magas ikerdeficit, majd pedig ennek a nyomában belső válság alakult ki. 2008-ban beütött a külső válság, a kettő együtt több mint kétszázezer munkahelyet szüntetett meg.
A 2010-es gazdaságpolitikai fordulat azonnal megindította az új munkahelyek létrejöttét, a foglalkoztatás, a munkanélküliség pedig csökkent, miközben erősödött a munkaerő-piaci aktivitás.
Az elmúlt 30 év tanulsága, hogy minden liberális – akár nemzeti, akár baloldali – gazdaságfilozófia leértékeli a munkát és a munkahelyeket, míg minden polgári, néppárti és kereszténydemokrata gazdasági gondolkodás az első helyre teszi. A kettő között előjelkülönbség van a foglalkoztatási teljesítmény minden területén.
Bár a 2020-as évtizedben óriási átalakulások várhatóak a munkaerőpiacon, az elmúlt harminc év magyar tapasztalata eközben is érvényes marad. Ha a politika és a gazdaságpolitika figyel a munkára, előre sorolja a munkahelyek megtartását és új munkahelyek teremtését, akkor esély lesz a fenntartható felzárkózásra. Ha nem, akkor bizonyosan nem lesz fenntartható sem a növekedés, sem az egyensúly.
A pénzügyi egyensúlyok helyreállítása és megőrzése
A 2010 utáni gazdaságpolitika másik történelmi sikere az egyensúlyi növekedés: az államadósság-ráta csökkentése és a költségvetési hiány folyamatos alacsony szintje mellett értünk el dinamikus növekedést.
A Covid–19-válság ezt időlegesen megtörte, de a válságot a kormány – az MNB támogatásával – a pénzügyi egyensúlyok romlása mellett is sikeresen kezelte. A minőségi felzárkózáshoz újból hozzátartozik az egyensúlyi növekedés, mert csak és kizárólag ez lesz fenntartható nemzeti fizetőeszközzel, tehát világvaluta (dollár) és európai közös fizetőeszköz (euró) nélkül. Fordítva is igaz, aki Magyarországot a szükséges felkészültségi szint előtt kívánja bevinni az eurózónába, ahol az államadósság-ráta 100 százalék, az valójában euróban szeretné feltornászni az államadósságot. Ez újból pénzügyi gyarmati függést hozna és válsághoz vezetne, mint történt az 2002 és 2010 között. Ennek ára ismert, ezt bűn lenne megismételni.
Hatékony jegybanki szerep
A 2010 utáni gazdaságpolitikai fordulat 2013 után eredményezett teljes növekedési fordulatot, mert ez utóbbihoz még szükséges volt a teljes jegybanki fordulat. Az MNB támogató politikája nélkül a 2012 őszén újraindult növekedés lassult vagy leállt volna, mert a 2013–2019 közötti dinamikus növekedéshez és a 2020–2021-es sikeres válságkezeléshez nélkülözhetetlen volt az MNB hatékony és kreatív működése. 2013–2019 között a jegybanki programok mennyiségileg az EU-forrásokkal azonos (mindkettő egyaránt 10 ezer milliárd forint körüli összeget tett ki) forrást bocsátottak a gazdaság rendelkezésére. Még ennél is fontosabb, hogy a jegybanki programok céloztak, így valójában még többet értek el, mint az európai fejlesztési források.
Az MNB hatékony és célzott működése nélkülözhetetlen lesz a 2020-as évtized megnyeréséhez, tehát a fenntartható felzárkózási pálya megépítéséhez. Ennek feltétele, hogy a kormány és a jegybank együtt megfékezzék az inflációt, majd fenntartható inflációs pályára tereljék a magyar gazdaságot. Ezt kizárólag egy teljes versenyképességi és termelékenységi fordulat esetén lehet elérni.
Likviditás- és hitelbőség
Az MNB tudatosan teremtett likviditásbőséget a magyar pénzügyi rendszerben már a Covid–19-válság előtt, majd a válság közben is. A kormány jövedelmi politikája hasonló forrásbőséget teremtett a válság közben, majd a válság utáni helyreállítási szakaszban. A lakosság nettó pénzügyi vagyona meghaladja a GDP volumenét, a családok készpénzvagyona 6000 milliárd forint, a forint banki betétek meghaladják a 12 ezer milliárd forintot és mintegy 10 ezer milliárd a lakossági állampapírállomány.
Mindez egy tudatos pénzügyi politika eredménye, amely a 2008–2012 közötti hitelkiszáradás megismétlődését minden eszközzel megelőzve likviditás- és hitelbőséget teremtett a pénzügyi rendszerben, ráadásul negatív reálkamatok mellett elérhető, „olcsó” forrásokkal.
Ezt a pénzügyi eszközt az új, minőségi modellben is érdemes megőriznünk, de a pénzügyi rendszert a verseny, a hatékonyság és a célzás felé kell fejlesztenünk.
Külföldi tőke- és technológia bevonás (FDI)
Az elmúlt 30 év sikert, bár részleges sikert hozott a külföldi tőke- és technológia bevonásában. A járműipari FDI valódi siker, de az elmúlt évtizedekben nem tudtunk olyan hazai tulajdonú üzleti szektort építeni, amely beszállítóként és szolgáltatóként egyenrangú társa lehetne a multinacionális cégeknek. Néhány kivételt találunk, de nem tudtunk „nemzeti bajnokokat” építeni, amelyek regionális vagy európai multiként lépnének fel, illetve egy kis résben globális súlyuk lenne. Ez a két döntő oka a magyar gazdaság duális szerkezetének.
A minőségi felzárkózási modellben is szükségünk lesz külföldi tőke- és technológia bevonására, de a horizontális, szigetszerű jelenlét helyett a vertikalitásra, a hazai „beágyazottságra” kell helyeznünk a hangsúlyt.
Geopolitikai játszmákban való sikeres részvétel
A 2010 utáni gazdaságpolitika egyik sikere, hogy partnerként vettünk részt egy sor globális és európai geopolitikai játszmában. A „keleti nyitás” általában, az orosz–magyar energetikai együttműködés, a kínai nyitás, a japán és koreai fejlesztések, a V4-építkezés, a német–magyar ipari híd, a számottevő amerikai üzleti jelenlét, a közép-európai külkereskedelmi piacépítés és a Kárpát-medencei gazdasági együttműködés felé tett lépések folytatásra és bővítésre érdemesek. Mindezzel kapcsolatban a „mennyiségek” után a minőségi szerkezet felé léphetünk.
Tőke és tulajdon – visszavásárlás és kifektetés
A 2010 utáni gazdaságpolitikát már nem a privatizációs ballépések, hanem a tulajdon és piac visszavásárlása jellemzi. Elindult egy csendes kifektetési politika, ami a kevés számú „nemzeti bajnok” vállalati kör korábbi döntéseit folytatja. Ezt érdemes nemzeti programmá tágítanunk.
Az egyetemi rendszer reformja
Már a 2013–2019 közötti jó konjunktúra hét évét követő nehezebb hét év elején, a 2020–2021-es években kezdte el a kormány a felsőoktatási rendszer megújítását. Ezeket a lépéseket érdemes átvinni az intenzív növekedési szakaszba. A fenntartó alapítványi rendszer csak az első lépés a versenyalapú és kreatív magyar felsőoktatás felé.
Hadiipar és high-tech védelmi ipar megteremtése
A 2020-as évtized háborús évtized, többfajta értelemben is. Az infláció „háborús” jellegű, lényegében az amerikai–kínai és az amerikai–orosz új hidegháború következménye. A geopolitikai verseny és hadviselés technológiai jellegű, aki itt nyer, mindenhol nyer. Az új K+F áttörések először a hadiiparban jelennek meg és később az nyer, aki ezeket először lesz képes átvinni az üzleti életbe.
A kormány, helyesen, elindult egy új hadiipari ágazat kiépítése felé, első lépésként a hagyományos képességek és ipari kapacitások fejlesztésével. Ahogy a felsőoktatásban, itt is akkor nyerjük meg az évtizedet, ha a magyar hadiipart high-tech irányba fejlesztjük tovább. Itt is, ahogy mindenhol a magyar gazdaságban, a siker kulcsa a képességeinknek megfelelő résekben való ugrás.
Vertikumokba szervezett mezőgazdaság és élelmiszeripar
Érdemes felismernünk, hogy nem szakadt meg a magyar gazdaságtörténet legmélyebb hagyománya, tehát Magyarország jövője továbbra is jelentős mértékben az agráriumban van. A minőségi felzárkózáshoz azonban a lengyel mintákhoz hasonló, már vertikálisan szervezett mezőgazdaságra és élelmiszeriparra van szükségünk a mai szétaprózott, horizontális és növénytermesztés alapú ágazat helyett.
A fenti 10 tényező az elmúlt 12 év mennyiségi növekedési modelljének sikeres eszköze volt. Kimaradhatott néhány, de még több van, amit nem vihetünk át az új modellbe. Ami eddig „csak” a jobb teljesítmény korlátja volt, az a jövőben leállíthatja a magyar felzárkózást, ezért van szükség a minőségi és fenntartható felzárkózás magyar modelljére.
P.S.
„A kormányzás nem érvelés, nem ékesszólás, a kormányzás erő. Mint a tűz, veszélyes szolga és félelmetes mester” – George Washington.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.
