Magyarország fenntartható felzárkózásához át kell térnünk a mai extenzív (mennyiségi) növekedésről az intenzív (minőségi) növekedési szerkezetre. Közben azonban nem szabad kiöntenünk a gyermeket a fürdővízzel együtt: egy sor olyan eszközt érdemes megőriznünk, amiket sikerrel alkalmaztunk 2010 után, az elmúlt harminc év legsikeresebb gazdaságpolitikájában.
Nézzünk ezek közül tíz eszközt, amelyek a mennyiségi és a minőségi növekedésben egyaránt vezető szerepet játszanak!
Munka és munkahelyteremtés
A 2010 utáni gazdaságpolitika egyik legnagyobb sikere, hogy az állam és az üzleti szektor együtt közel egymillió új munkahelyet teremtett 2021 végéig. Az 1990 utáni két liberális sokkterápia közel 1,5 millió munkahelyet szüntetett meg, ezek nagyobbik része már soha nem épült vissza. 2002 után újabb hibás balliberális gazdasági fordulat történt, ami eladósodásra építette a növekedést. Felborult a pénzügyi egyensúly, előbb tartós és magas ikerdeficit, majd pedig ennek a nyomában belső válság alakult ki. 2008-ban beütött a külső válság, a kettő együtt több mint kétszázezer munkahelyet szüntetett meg.
A 2010-es gazdaságpolitikai fordulat azonnal megindította az új munkahelyek létrejöttét, a foglalkoztatás, a munkanélküliség pedig csökkent, miközben erősödött a munkaerő-piaci aktivitás.
Az elmúlt 30 év tanulsága, hogy minden liberális – akár nemzeti, akár baloldali – gazdaságfilozófia leértékeli a munkát és a munkahelyeket, míg minden polgári, néppárti és kereszténydemokrata gazdasági gondolkodás az első helyre teszi. A kettő között előjelkülönbség van a foglalkoztatási teljesítmény minden területén.
Bár a 2020-as évtizedben óriási átalakulások várhatóak a munkaerőpiacon, az elmúlt harminc év magyar tapasztalata eközben is érvényes marad. Ha a politika és a gazdaságpolitika figyel a munkára, előre sorolja a munkahelyek megtartását és új munkahelyek teremtését, akkor esély lesz a fenntartható felzárkózásra. Ha nem, akkor bizonyosan nem lesz fenntartható sem a növekedés, sem az egyensúly.