Matolcsy György: Polak, Węgier, dwa bratanki (2. rész)

Akár nemzeti liberális, akár balliberális politika köntösébe bújt, a hazai liberális gazdaságpolitika volt a felelős a lengyelhez képest jelentősen gyengébb magyar teljesítményért az elmúlt 30 évben.

Az 1991–2020 közötti időszak első közel egy évtizedében minden évben jelentősen jobb volt a lengyel teljesítmény, majd a 2000–2005 közötti 6 évben a magyar növekedés átvette a vezetést. Ennek ára a felboruló hazai pénzügyi egyensúly volt, ezért a 2006–2012 közötti 7 évben újból a lengyelek teljesítettek jobban. A 2013–2019 közötti 7 évben hol mi, hol a lengyelek voltak jobbak, de együtt haladtunk. Majd 2020-ban nálunk volt nagyobb a visszaesés, 2021-ben pedig szintén nálunk lett nagyobb a növekedés. A 2020–2021-es válság alatt mindkét ország növelte fejlettségi szintjét a becslések szerint: Lengyelország 2,8 százalékkal, mi pedig 1,9 százalékkal.

Ha Magyarország 1991-től képes lett volna a lengyel GDP növekedési ütemére, akkor 2020-ra meghaladtuk volna az EU átlagos fejlettségi szintjét, 100,2 százalékos teljesítménnyel (!). Ezzel megelőztük volna a cseheket és a térség legfejlettebb gazdasága lennénk. Ha csak 2000-től haladtunk volna a lengyel sebességgel, akkor 2020-ra a maihoz képest jobban megközelítettük volna az EU átlagos fejlettségét, méghozzá 84,2 százalékos szinttel. Ha pedig 2006-tól haladtunk volna a lengyelek sebességével, tehát az évi átlagos 1,5 százalék helyett 3,6 százalékkal, akkor 2020-ra az EU-átlag 87,1 százalékát érnénk el, megelőzve Spanyolországot és Litvániát, de még lemaradva Csehországtól.

Hogyan lettek jobbak a lengyelek?

A közgazdasági válasz egyszerű: nálunk sok volt a hibás gazdaságpolitikai döntés, míg a lengyelek elkerülték a nagy tévedéseket. A döntő ok tehát a gazdaságpolitikák különbsége. Az elmúlt 30 év növekedési elemzéséből világosan kirajzolódik az a három időszak, amikor a lengyelek ugrottak a fejlődésben.

Az első az 1991–1999 közötti időszak, amikor nálunk két sokkterápiával hajtották végre a piaci átmenetet. Az 1990–1994 közötti sokkolást követte a Bokros–Surányi-program 1995–1996-ban. Mindkettő óriási foglalkoztatási és növekedési áldozattal járt. A lengyelek –helyesen – nem az 1989–1992 közötti recesszióban privatizáltak, hanem később, amikor a lengyel sokkterápia már nem járt növekedési áldozattal.

A második magyar kisiklás a 2002 utáni hibás gazdaságpolitikai váltáshoz kötődik, amikor a növekedést hitelből, ráadásul devizahitelekből finanszírozták. A felborult egyensúlyok leállították a növekedést 2006 után, miközben a lengyelek ekkor kapcsoltak csak rá igazán.

A harmadik gazdaságpolitikai szarvashiba a 2007–2009-es válságkezelés, különösen maga a 2009-es év. Mi fékeztünk a jégen, óriási növekedési áldozattal, a lengyelek átsiklottak rajta.

Miért lettek jobbak a lengyelek?

Az eltérő gazdaságpolitikák mögött eltérő politikai szerkezetet találunk. A lengyel és a magyar fejlődés közötti különbség nem természetföldrajzi, geopolitikai, méret, vagy kulturális jellegű, hanem egyértelműen politikai természetű. Lengyelországban az elmúlt 30 évben nem jutott kormányzati lehetőséghez a baloldali és liberális politika, ezért nem lehetett egy idejétmúlt liberális gazdaságfilozófia a kormányzati döntések iránytűje. Nálunk akár nemzeti liberális, akár balliberális kormány hozta meg a gazdaságpolitikai döntéseket, mindkettő végül liberális iránytűt használt és döntő pillanatokban óriási hibákat vétett.

Az első gazdaságpolitikai hibát – európai recesszióban végrehajtott sokkterápia – egy nemzeti liberális kormány követte el Magyarországon az 1990-es évtized elején, amikor a legfontosabb gazdasági döntéseket liberális eszmék alapján hozták meg. Ebben a munka, foglalkoztatás, növekedés, beruházások, hazai tulajdon mindig háttérbe szorultak a pénzügyi rendszer és a külföldi tőke mögött.

Ekkor is, ahogy később is minden liberális ihletésű gazdaságpolitikánál, a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében feláldozták a reálgazdaságot. Ez bumerángként ütött vissza: sem tartós egyensúlyt, sem fenntartható növekedést nem ért el egyetlen liberális gazdaságpolitika sem az elmúlt 30 évben Magyarországon, ahogy máshol sem.

Az 1994 utáni politikai váltást követően egy balliberális kormány folytatta a hibás sokkterápiát. Ennek gazdaságpolitikája is liberális elveken alapult, ugyanúgy nem sok köze volt a baloldali értékekhez, mint az előző kabinet liberális sokkterápiájának a nemzeti érdekekhez.

A harmadik hiba a 2007–2009-es válság hibás kezelése, ami egy színleg balliberális kormány teljes mértékben liberális válságkezelési kísérlete volt, ami kudarcot vallott.

Ez a három hibasorozat vezetett el ahhoz az óriási különbséghez, amit láttunk. Akár nemzeti liberális, akár balliberális politika köntösébe bújt, a liberális gazdaságpolitika volt a felelős a lengyelhez képest jelentősen gyengébb magyar teljesítményért az elmúlt 30 évben.

Az 1998–2002 közötti, valamint a 2010 utáni magyar gazdaság azért teljesített lényegesen jobban, mert nem liberális, hanem néppárti/kereszténydemokrata értékeken alapul. Ebben a munka, foglalkoztatás, hazai tulajdon, család, demográfia, beruházások, mikro-, kis- és középméretű vállalatok, a fővároson kívüli gazdaság, a Kárpát-medencei egységes gazdasági tér és az egyensúlyi növekedés értékei irányítják a gazdaságpolitikai döntéseket. Ezek a döntések a nemzeti érdek elsőbbségén alapulnak. Elengedik az önfeladást és azt, hogy mindenáron meg kell felelnünk a külföldnek. Támaszkodnak a nemzeti öntudat és az összetartozás lelki, érzelmi energiáira.

A következő évek, évtizedek magyar–lengyel párhuzamos fejlődését tehát döntően a politika határozza meg. Láttuk, hogy a lengyelek azért nem követték el a magyar hibákat, mert nem kormányzott a baloldal vagy egy balliberális koalíció, és a jobboldalt sem tudták átvenni a liberálisok. Az elmúlt 30 év lengyel politikája mindig kiegyensúlyozta a modern nemzeti, valamint a néppárti és kereszténydemokrata értékeket.

Itthon a nyolc egymás utáni négyéves kormányzati ciklus felében valójában liberális gazdaságpolitika vezetett tévútra. Ez az egyszerű különbség a két ország elmúlt három évtizede között.

P.S.

„Az embert az minősíti, hogy mit kezd a hatalommal” – Platón.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke

A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.

Borítókép: Veres János volt pénzügyminiszter, Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök és Bajnai Gordon volt nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter beszélget az akkori kormányfő által kezdeményezett gazdasági csúcson az Országházban (Fotó: MTI/Kovács Tamás)