Nincs több elefántcsonttorony
Az 1929–1933-as nagy világgazdasági válságot lényegében minden ország úgy győzte le, hogy nagyságrendileg megnövelte az állami költségvetés szerepét. Tovább erősödött a költségvetések szerepe a világháborús felkészüléseknél, majd a háború és az újjáépítések finanszírozása során. A hidegháború és a kettős világrendszer fenntartása még tovább erősítette a költségvetések szerepét. Bár az 1970-es évek inflációja nyomán az 1980-as években győztek a neoklasszikus közgazdasági elvek, de az ígéretek ellenére a világ legtöbb országában még emelkedett is a költségvetés GDP-hez mért aránya. A mostani válság kezelése során is nőtt a költségvetések szerepe.
Ami az 1929–1933-as válság hatására a költségvetésekkel történt, az ismétlődött meg a 2007–2009-es válság kezelése során a központi bankoknál. Először a Fed, majd négyéves késéssel az Európai Központi Bank is főszereplővé vált a válság hatására, követve a japán jegybankot, amely már két évtizeddel korábban erre az útra lépett. A kicsik közül a magyar jegybank 2013 után vált csendes főszereplővé.
A jegybankokat háborúk és háború utáni újjáépítések finanszírozására „találták ki”. Az elmúlt száz évben minden válság erősítette szerepüket, ezt látjuk most is. A 2020-as évek új hidegháborús jellege és ismétlődő válságai tovább növelik majd a jegybankok szerepét, ezért nincs visszaút az „elefántcsonttoronyba”.
















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!