Az Electric Callboy jegybevételének egy része a tűz martalékává vált
Amikor vacilláltam, hogy feltétlenül megnézzem-e az Electric Callboy-t annak ellenére, hogy azok a számok már csak homeopátiás mennyiségben kerülnek elő, amelyek miatt megszerettem őket, az előbbi két formáció mellett a döntő érvet Frank Zummo személye jelentette. Életem legmeghatározóbb bandája a tavaly feloszlott Sum 41, a dobosuk pedig most velük turnézik, ráadásul készítettek is egy feldolgozást a Still Waiting című slágerükből, amelyet játszanak is a turnén. Mindezt rögtön második tételként le is nyomták konfettieső kíséretében, itt már úgy voltam, bármi is történik az est folyamán, megvettek kilóra.
De ezután jött csak a java, a vásári szórakoztatást maximumra járatták még több konfettivel, láng- és füstoszlopokkal, tűzijátékkal vagy éppen neonból kirajzolódó péniszekkel a kivetítőn, ugyanakkor nem a magaskultúra miatt érkeztünk, a jegyárakból befolyó összeg egy részét szépen elégették a színpadon, nyilván soha nem fogják őket egy lapon emlegetni az olyan elektronikával kísérletező metálegyüttesekkel, mint a Nine Inch Nails, de hasonló show-műsorokkal még számtalan nyarat végigfesztiválozhatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!