A 81 éves korrupt sportmatuzsálem újabb négy évig akarja foglyul ejteni a kézilabdát

December 21-én Egyiptomban a világ kézilabdázásának sorsdöntő pillanata érkezik el. A Nemzetközi Kézilabda-szövetség delegáltjai arról döntenek, ki vezesse a következő négy évben az IHF-et? Ha újra, immár hetedik alkalommal is a jelenlegi, 81 éves Hasszan Musztafa kapja meg a bizalmat, s lesz az IHF elnöke, akkor a kézilabda végleg eltűnhet a süllyesztőben. Az egyiptomi diktátor persze ezzel nem foglalkozik, hazai pályán akkor is biztosra megy, ha teljesen szokatlan módon három kihívója is akadt.

Az ember, aki végleg foglyul ejtheti a kézilabdát: a 81 éves Hasszan Musztafa Fotó: CLAUS FISKER Forrás: Ritzau Scanpix

Milyen sportág az, amelynek a 21. században még mindig az a legfőbb törekvése, hogy a világban tomboló digitalizáció és híréhség közepette saját versenyeinek eseményeit vagy ne ossza meg azokon az oldalakon, amelyek erre hivatottak vagy egyszerűen ne vegye figyelembe azokat az igényeket, amelyek nélkül ma már aligha lehet egy sportágat fejleszteni? A választ még az is tudja, aki nem merül el a részletekben: maradi, ósdi, nem e világra való. Ennek szövetsége az IHF.

A látvány, a kirakat rendben van, de mi lesz az IHF elnökválasztó kongresszusán? (Fotó: ANP Mag/Iris Van Den Broek)

IHF és digitalizáció? Az meg mi?

E szokatlan bevezető után mindenki tehet egy próbát. Mi is megtettük. Megpróbáltuk újra megnézni a minap véget ért női kézilabda-világbajnokság döntőjét. Nem ment. 

A legnagyobb videómegosztó oldalon, ott, ahol a világ legerősebb labdarúgó-bajnokságának, a Premier League-nek minden mérkőzésének összefoglalója végig nézhető, ott, ahol az idei férfi röplabda-világbajnokság Olaszország–Lengyelország vagy a női röplabda-világbajnokság Törökország–Olaszország döntője simán megtekinthető, a kézilabda-világbajnokságról szinte semmit sem találunk. 

A nagy meccseket semmiképpen. Ugyanígy járunk, ha az idei férfi kézilabda-világbajnokság klasszikus, nagy összecsapásaira keresünk rá. Az eredmény: semmi.

A röplabda a világ egyik legnépszerűbb labdasportja, a világszövetségnek, az FIVB-nek jelenleg 222 tagja van. Ezek pedig – ellentétben a kézilabdával – nem fantomországok. Magam is kétkedve fogadtam azt, hogy a mindentől távol eső Polinézia szigetvilágában mennyire vehető komolyan, hogy a Cook-szigeteknek vagy Szamoának van tagsága a Nemzetközi Röplabda-szövetségben? Tamáskodásom addig tartott, amíg jó sorsom el nem vetett e csodás vidékre. Mi volt az első sportág, amelyet az utak mellett űztek, amely a legnépszerűbb volt ott? A röplabda. Kézilabda? Azt nem láttam. Termet sem, ahol ezt a sportágat játszanák, meg strandot sem, ahol őrült strandkézilabdameccsek dúlnának. Ettől még lehet, hogy a sportág fejlődik, prosperál a két polinéz szigetországban. 

Az IHF honlapján nyoma is van ennek: Cook-szigetek Kézilabda-szövetsége 1999-ben alakult meg, van postacíme, telefonszáma, s egy kedves asszony, Makiroa Mitchell-John mosolyog rám vissza.

Ő a szövetség elnöke. Honlapja a szövetségnek nincs. Egy gmail-es e-mail-címet azért feltüntettek. 

Fantomszövetségek szavazata dönthet

Szamoa még nem tart itt. Elnök ott is van, Hemi Faaeafaleupolu. Fényképet még nem töltött fel a jóember, a szamoai szövetségnek szintén nincs honlapja. Egy yahoo-s e-mail-cím és három telefonszám szerepel ott. Szamoán a helyi kézilabda szövetséget 1998-ban alapították. A két szövetség kifejezetten réginek számít Tuvaluhoz képest, ahol 2013-ban született meg a sportág helyi fellegvára. Tuvalu az az ország, amely pár évtizeden belül eltűnhet a Csendes-óceánban a tengerszint folyamatos és megállíthatatlan emelkedése miatt. Ettől még lehetne ott virágzó kézilabdaélet, női és férfi bajnokság. Ugye nem a rosszindulat mondatja az emberrel, hogy mindezt nehezen lehet elképzelni.

Hasszan Musztafa (középen) a 2025-ös klubvilágbajnokság döntője után a Barcelona játékosaival (Fotó: NurPhoto/Ayman Aref)

Ez a három ország – elvileg – három önálló szavazat az IHF mindenkori kongresszusán. Ezek a tanácskozások négyévente válnak izgalmassá, akkor, amikor a Nemzetközi Kézilabda-szövetség elnököt választ. Mint most, ezen a héten. Egészen véletlenül Egyiptomban, abban az országban, amely a jelenlegi elnök, Hasszan Musztafa szülőhazája. 

Az öreg kézilabda-don biztosra akar menni, jelöltette is magát az újabb ciklusra. 

Papíron van három ellenfele, hogy ezek az emberek mennyire gondolják komolyan az indulást, az más kérdés. De térjünk most vissza az elnökválasztásra. Amikor meg kell nyomni a gombot (legyünk jóhiszeműek, a 21. században itt már csak nem papíralapú a voksolás) a Cook-szigetek szavazata pontosan ugyanannyit ér, mint a sportág nagyhatalmáé, Norvégiáé. A szamoai voks sem ér kevesebbet, mint a németek szavazata. Egy ország, egy szavazat. Így virágzik a kézilabda-demokrácia. 

Hogy közben az IHF tagságának jelentős része fantomszövetségként üzemel, azzal kevesen foglalkoznak. 

Most mégis megtették. Egy, a sportág életét kutató újság hosszas nyomozó munkába kezdett. 

Kiderült, hogy az IHF tagsága 211 ország, pontosan annyi, mint a FIFA, azaz a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség taglétszáma. (Más összehasonlítást e két sportág között nem tennék.) A 211 nemzeti kézilabda-szövetség jelentős része fantom az éjszakában. Vagyis nincs válogatottja, nemzeti bajnokságot sem üzemeltet. A 211 tagországból 154-ben nem lelhető fel világranglista-helyezés, esetleg bármilyen életjel, hogy ott valóban létezik a kézilabda. 126 tagországnak nincs honlapja, weboldala, ami egyszerűen elképzelhetetlen. Megint csak kanyarodjunk vissza a cikk elején már citált röplabdára: íme a Szamoa Röplabda-szövetségének honlapja. Élő, valós, létező.

Egy igazi diktátor az IHF élén

Az egyiptomi Hasszan Musztafa 2000 óta, azaz negyedszázada trónol a Nemzetközi Kézilabda-szövetség élén. Sokak szerint igazi diktátorként irányítja a sportágat, mások szerint, 

ha ő nem lenne, már kézilabda sem lenne a sártekén.

Ez utóbbi megállapításon mosolyogjunk egy kicsit, bár vidámságra semmi ok. A kézilabda az a teremsport, amellyel kapcsolatban az elmúlt években a következőket lehetett olvasni – a teljesség igénye nélkül.

• Újsághirdetésben toboroz játékosokat a világ egyik legnagyobb sportnemzetének kézilabda-szövetsége, az amerikai;
• Amennyiben a NOB elnökének választották volna, Lord Sebastian Coe a nyári olimpiáról a téli játékokra akarta költöztetni a sportágat;
• Az amerikai férfi kézilabda-válogatott tagjainak saját pénzen kellett hazautazni a 2025-ös férfi világbajnokságról;
• Már a sportág egykori nagy alakjai is felemelték a szavukat, szerintük a nem átlátható szabályok teszik tönkre a kézilabdát;

A felsorolás itt most be is fejeződik, bár lenne mit mondani még. Az biztos, hogy a sportág szempontjából a mostani elnökválasztás sorsdöntőnek ígérkezik. Ha Musztafa megkapja az újabb négy évet, akkor a jelenlegi állapotok konzerválásával a kézilabda tovább süllyedhet, s mivel 

a következő két olimpia rendező országában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában egyáltalán nem fontos sportágakról van szó,

félő, hogy hosszabb távon a kézilabda olimpiai jelenléte is veszélybe kerülhet. Egy új elnök megválasztása ezt a folyamatot nem változtatná meg, azaz, ha Musztafa megbukik, Amerikában vagy Ausztráliában akkor sem lesz népszerűbb a sportág. De egy új vezető talán tudna abban lépéseket tenni, hogy a jelenlegi megkövesedett állapotoknak gyorsan nekiessenek egy-egy légkalapáccsal.

Muszafa hallgat, nincs mit mondania

Az egyiptomi sportsajtó pár nappal az IHF kongresszusa előtt nem nagyon foglalkozik az eseménnyel. A „nem nagyon” jelen esetben azt jelenti, hogy semmit sem írnak róla. Musztafa elnök úr biztosra megy: most a csend a legnagyobb barát. Úgy érzi, hogy a fantomországok mindent elrendeznek, neki semmi más dolga nincs, mint fogadni a gratulációkat. 

A 81 éves Hasszan Musztafa lenyomna még négy évet az IHF élén (Fotó: TT News Agency/Bjorn Larsson Rosvall)

Éppen ezért próbáltunk annak utánanézni, mit tesz a másik három elnökaspiráns. Mielőtt ebbe belemennénk, azt talán nem kellene hangsúlyozni, hogy a kevesebb jelen esetben is több lenne. 

Értjük, hogy sokan szeretnének IHF-elnökök lenni, de ha egy az egyben menne a meccs, azaz az egyik oldalon a jelenleg regnáló elnök nézne szembe egy kihívóval, mindjárt érdekesebb lenne az ütközet. 

A szavazás napjáig ez is változhat, azaz a három kihívóból kettő felsorakozhat a harmadik mögé, erre azonban még várni kell. Az azonban biztos, hogy ez a választás Musztafa számára merőben új helyzetet teremt, mert a legutóbbi három győzelme alkalmával már kihívója sem akadt. Mondhatni, közfelkiáltással lett elnök. Ezeket a választásokat is érdemes felidézni.

• 2000, Estoril, Portugália: Musztafa ellenfele, az osztrák Erwin Lanc a választás előtt visszalépett.
• 2004, El Gouna, Egyiptom: Musztafa a svéf Staffan Holmqvist ellen nyert 85-46-ra.
• 2009, Kairó, Egyiptom: Musztafa a holland Jean Kaiser ellen nyert 115-25-re.
• 2013, Doha, Katar: Musztafa ellenfél nélkül lett elnök.
• 2017, Antalya, Törökország: Musztafa ellenfél nélkül lett elnök.
• 2021, Antalya, Törökország: Musztafa ellenfél nélkül lett elnök.

Nem mintha nagy jelentősége lenne, de Musztafa most harmadszor cipeli szülőhazájába az elnökválasztó kongresszust. 

Lesznek-e visszalépések?

Nézzük akkor, kik az ellenjelöltek. Musztafának a szlovén Franjo Bobinaccal, a német Gerd Butzeckkel és a holland Tjark de Langéval kell megküzdenie. Annak is megpróbáltunk utána nézni, hogy ezek a sportvezetők az elmúlt napokban milyen nyilatkozatokat tettek?

Franjo Bobinac, Musztafa egyik kihívója (Forrás: Facebook/Franjo Bobinac)

A 67 éves szlovén Franjo Bobinac szerint a kézilabda hangját fel kell erősíteni az olimpiai családban. Jelentsen ez bármit is, támogatható gondolat. Az úr egyébként ezer szállal kötődik a sportághoz: a szlovén női válogatott oszlopos tagja, Ana Gros mostohaapja. Ez mondjuk kevésbé érdekes. Az már sokkal inkább az, hogy végre kimondta: a kézilabdát Európán kívül is fejleszteni kell. Szerinte ebben a kérdésben a 24. órában vagyunk, ha nem történnek érdemi lépések, a NOB simán kivághatja a sportágat az olimpiáról. 

A jövőképem világos: a kézilabdának globális sportággá kell válnia. Úgy vélem, ebben tudok segíteni.

Bobinac programjának hat sarokpontja van. Az első, hogy az IHF bevételeinek legalább 30 százalékát ki kell osztani a valóban létező nemzeti szövetségek között. A másik, hogy 75 évesnél idősebb sportvezető ne legyen megválasztható. A harmadik, hogy a játék szabályai egyértelműbbek legyenek, azokat mindenki értse. A negyedik: legyen rendszeres a párbeszéd a kézilabda-konföderációk között. Az ötödik: a sportág globálissá tétele. A hatodik: jöjjön létre egy globális tanácsadó testület, amely a sportágat segíti.

Szép szavak, szép elképzelések. 

Érdekes, hogy Bobinac minden megnyilatkozásában nagy tisztelettel beszél Hasszan Musztafáról.

Kiemelte, hogy sok jó dolgot értek el a múltban, de nem eleget, a fejlődés megrekedt. A szlovén sportdiplomata jól tudja, itt most nem ekézheti az egyiptomit, mert azzal pont az olyan országok szavazatait veszítheti el, amelyek talán most azon gondolkodnak, adjanak-e újabb négy évet az egyiptominak. 

Véget kell vetni a one man show-nak

A holland Tjark de Lange is úgy véli, nála nincs alkalmasabb jelölt. 58 éves, nagyon fiatalnak számít. Szlovén ellenfeléhez képest kevésbé barátságos hangot üt meg. Szerinte most jött el annak az ideje, hogy véget vessenek a 81 éves Hasszan Musztafa egyeduralmának, amelyet „one man show-nak” nevezett nem sokkal a kongresszus előtt. 

Hasszan szimpatikus ember, aki a sportágáért él; ez a mindene számára, de a vezetése alatt minden elromlott, egyszemélyes, diktatórikus irányba mentek el a dolgok,

amiknek azonnal véget kell vetni” – mondta De Lange. A holland sportvezető azt is hozzátette, hogy Musztafa korrupt sportvezető. Emlékeztetett, hogy 2011-ben a rendőrség razziát tartott az IHF székházában, miután vizsgálatot indítottak az elnök ellen. Az egyiptomi elnök ugyanis egy magáncégen keresztül vásárolta meg a kézilabda-világbajnokságok közvetítési jogait. Ettől persze még Musztafa helyzete nem rendült meg, ez az eset 14 éves és még mindig ő az IHF elnöke. Vagyis az elmúlt 14 évben – a történtek ellenére – mindig újraválasztották.

Tjark de Lange Hollandiából száll szembe Musztafa hatalmával (Fotó: Kapp.nl)

Tjark de Lange szerint, ha a kézilabda nem tud kitörni Európából, az a sportág halálát jelenti. Elmondta, hogy Hasszan Musztafa minden egyes újraválasztásakor megígérte, hogy globalizálja a sportágat, de ebből semmi sem lett. A holland sportvezető, aki az EHF, vagyis az Európai Kézilabda-szövetség végrehajtó bizottságának is a tagja arra emlékeztetett, hogy az EHF mára sokkal nagyobb és professzionálisabb szervezetté vált az IHF-nél. Normális esetben ez nem lehetne így. 

Az IHF nem lehet bank

A harmadik jelölt a német Gerd Butzeck. Sorrendben ő volt az első, aki bejelentette indulását Musztafa ellen. Negyven éve benne él a sportágban. Volt játékos, játékvezető, edző és menedzser is. 

Elmondása szerint nem az volt minden vágya, hogy Musztafa kihívója legyen.

Előbb a dán, a svéd a francia és a német szövetség elnökét győzködte, hogy induljanak el a választáson. 

Gerd Butzeck a németek jelöltje (Fotó: Stimme.de)

Mind a négy sportvezető nemet mondott. Ekkor gondolt arra, hogy Musztafa kihívója legyen. Azt mondja, 25 év után elég volt Musztafa uralmából. „A kézilabda többet érdemel. Hasszan Musztafa nagy pénzügyi mágus volt, aki jól kezelte a bevételeket” – tette hozzá sejtelmesen. „Az IHF-nek nagyon sok a pénze, de a jelenlegi elnök csak a felhalmozással foglalkozott, azzal nem törődött, hogy be is fektesse a sportágba áramló milliókat. 

Az IHF nem bank. Nekünk nem a pénz halmozása, hanem a sportág fejlesztése lenne a feladatunk. A kézilabda sokkal nagyobb átláthatóságot és demokráciát igényelne. Mindenki, akivel csak beszéltem, azt mondja: a kézilabda megérett a változásra.

Hasszan Musztafa egy 81 éves férfi, aki egész életét a kézilabdának szentelte. Most már pihenjen és élvezze az életet. Ha én leszek az elnök, gondoskodni fogok arról, hogy az egyiptomi az IHF tiszteletbeli elnökeként minden világeseményen vendégként ott lehessen. De a kézilabda ma már nem tud vele fejlődni.”

Musztafa maradása a sportág halála?

A három elnökaspiráns nyilatkozatai abban tehát végképp egybecsengenek, hogy eljött az idő a változásra. Az már tényleg más kérdés, hogy a szavazás pillanatában a küldötteknek mi lesz a fontosabb. 

A folytatódó, teljesen korrupt és átláthatatlan vezetői struktúra és egy 81 éves sportmatuzsálem újabb négyéves támogatása vagy a kézilabda megmentése.

Utóbbi most tényleg nagy szónak hat, olyan emelkedett mondatnak, amit Hasszan Musztafa talán fel sem fog, meg sem ért. Ám voltaképpen mégiscsak erről szól az IHF 2025-ös elnökválasztó kongresszusa.