Ettől rettegnek a drogterjesztők

A drogpolitika akkor lehet hatékony, ha a zéró tolerancia elvét nem válogatás nélkül, hanem célzottan érvényesíti – írta a Drogkutató Intézet (DKI). A szakmai szervezet egy kutatás alapján kiemelte: a terjesztésre vonatkozó szigorúbb büntetések azokon a területeken hatékonyabbak, ahol a motiváció pénzügyi és kockázatalapú, míg a használatra vonatkozó enyhítések rendre magasabb halálozáshoz vagy több sürgősségi esetszámhoz vezettek. Hozzátették, ha a büntetés elég súlyos és elég látható, akkor a racionálisan mérlegelők visszavonulnak.

A drogpolitikáról szóló vita hosszú ideje két tábor köré rendeződik: a szigorú büntetést hirdetők és a dekriminalizációban hívők közé. A friss kutatások azonban arra utalnak, hogy a kérdés nem egyszerűen az „enyhébb vagy keményebb” tengelyen mozog, hanem sokkal inkább azon múlik, hogy a büntetés kit és milyen módon ér el – közölte a Drogkutató Intézet (DKI). Szerintük ugyanis a terjesztők a tanulmány adatai szerint érzékenyen reagálnak a súlyosabb szankciókra, míg a kényszer vezérelte szerhasználók már kevésbé. Mindez azt sugallja, hogy a zéró tolerancia nem ideológia, hanem gyakorlati szükségszerűség a kínálati oldal megtörésében. 

A szigorú büntetés annál működik hatékonyabban, aki kockáztat

A tanulmány első kulcskövetkeztetése az, hogy nem minden szereplőre hat egyformán a hagyományos elrettentéselmélet, amely szerint a bűnös mérlegeli a büntetés súlyát és várható hosszát. A szerhasználó gyakran függőség alapján cselekszik, így rá kevésbé hatnak a szankciók, ám a tipikusan profitorientált, hideg racionalitással mérlegelő terjesztő sokkal érzékenyebb a büntetés súlyára. A kutatás ennek megfelelően kimutatja, hogy 

a terjesztésre vonatkozó szigorúbb büntetések azokon a területeken hatékonyabbak, ahol a motiváció pénzügyi és kockázatalapú, míg a használatra vonatkozó enyhítések rendre magasabb halálozáshoz vagy több sürgősségi esetszámhoz vezettek.

A szöveg több ponton is jelzi, hogy az eltérő motivációk miatt eltérő elrettentési stratégiák szükségesek. Az eredmény egyértelmű: a zéró tolerancia ott működik igazán, ahol valódi döntéshelyzet van, vagyis a terjesztők szintjén.

Az enyhébb szabályozás a túladagolások növekedéséhez vezet

A tanulmány arra is rávilágít, hogy a szigorúbb terjesztési büntetéseknek jól mérhető hatásuk van, különösen ahol a népesség sűrűbb, a piac nagyobb és a terjesztői tevékenység kockázata magasabb. Adatelemzés után arra lehetett következtetni, hogy a szigorúbb terjesztési szankciók több esetben negatív kapcsolatot mutattak a nem halálos túladagolási esetekkel. Amerikában ezek főként a demokrata vezetésű, nagy sűrűségű államokban jellemzőek. Ez arra utal, hogy a terjesztési piac visszaszorulása valóban hatással van a droghasználat intenzitására. 

A zéró tolerancia logikája tehát működik: ha a büntetés elég súlyos és elég látható, akkor a racionálisan mérlegelők visszavonulnak. 

Ezzel szemben a kontroll nélküli enyhítés – amint azt Kalifornia és Oregon példája mutatja – a túladagolási mutatók romlásával jár, mivel a kínálati oldal elleni nyomás megszűnik, a piac pedig szabadabban áramlik. A tanulmány tehát a gyakorlatban is alátámasztja: a fegyelmezett és célzott szigor működő stratégia.

A tanulmányból az is kiderült, hogy a puszta büntetés a használók körében ritkán működik valódi elrettentő erőként. A függőség természete miatt a használók viselkedése nem feltétlenül racionális, ezért a büntetés súlya sokszor csak utólag válik jelentőssé, megelőző ereje viszont korlátozott. Ennek fényében különösen feltűnő, hogy a terjesztőkkel ellentétben a használókra vonatkozó enyhítések nem csökkentették, hanem több esetben növelték a sürgősségi ellátások számát. Ez azonban nem a szigor kudarcát jelenti, hanem azt, hogy a büntetési politika sikeressége szereplőfüggő: más mechanizmus mozgatja a piac kínálati és keresleti oldalát. A zéró tolerancia elve innen nézve azt diktálja, hogy a szigor fókusza a racionális szereplőkön legyen, miközben a használói oldalon más típusú beavatkozások tehetik hatékonyabbá a rendszert.

Célzottan kell érvényesíteni a zéró toleranciát

A tanulmány összegző következtetése világos: a szigor akkor működik, ha ott alkalmazzák, ahol elrettentő ereje valóban érvényesül. A terjesztők reagálnak a büntetésre, mivel veszteség-haszon logikában gondolkodnak, amíg a használók sokszor kényszer alatt cselekednek. 

A drogpolitika tehát akkor lehet hatékony, ha a zéró tolerancia elvét nem válogatás nélkül, hanem célzottan érvényesíti.

A kutatásból az a kép rajzolódik ki, miszerint a kínálati oldal elleni következetes és szigorú fellépés képes visszaszorítani a droghoz való hozzáférést, és ezáltal közvetve csökkentheti a használati kockázatokat is. A büntetés így nem a használó büntetése, hanem a piac megtörésének eszköze. A jövő drogpolitikájának nem az általános enyhítés, hanem a jól célzott szigor lehet az iránya, ahol a terjesztők nem kerülhetik el a következményeket – fogalmazott a DKI.

Borítókép: Illusztráció