A tanulmányból az is kiderült, hogy a puszta büntetés a használók körében ritkán működik valódi elrettentő erőként. A függőség természete miatt a használók viselkedése nem feltétlenül racionális, ezért a büntetés súlya sokszor csak utólag válik jelentőssé, megelőző ereje viszont korlátozott. Ennek fényében különösen feltűnő, hogy a terjesztőkkel ellentétben a használókra vonatkozó enyhítések nem csökkentették, hanem több esetben növelték a sürgősségi ellátások számát. Ez azonban nem a szigor kudarcát jelenti, hanem azt, hogy a büntetési politika sikeressége szereplőfüggő: más mechanizmus mozgatja a piac kínálati és keresleti oldalát. A zéró tolerancia elve innen nézve azt diktálja, hogy a szigor fókusza a racionális szereplőkön legyen, miközben a használói oldalon más típusú beavatkozások tehetik hatékonyabbá a rendszert.
Célzottan kell érvényesíteni a zéró toleranciát
A tanulmány összegző következtetése világos: a szigor akkor működik, ha ott alkalmazzák, ahol elrettentő ereje valóban érvényesül. A terjesztők reagálnak a büntetésre, mivel veszteség-haszon logikában gondolkodnak, amíg a használók sokszor kényszer alatt cselekednek.
A drogpolitika tehát akkor lehet hatékony, ha a zéró tolerancia elvét nem válogatás nélkül, hanem célzottan érvényesíti.
A kutatásból az a kép rajzolódik ki, miszerint a kínálati oldal elleni következetes és szigorú fellépés képes visszaszorítani a droghoz való hozzáférést, és ezáltal közvetve csökkentheti a használati kockázatokat is. A büntetés így nem a használó büntetése, hanem a piac megtörésének eszköze. A jövő drogpolitikájának nem az általános enyhítés, hanem a jól célzott szigor lehet az iránya, ahol a terjesztők nem kerülhetik el a következményeket – fogalmazott a DKI.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!