Dobrev Klára Facebook-posztjai mindig valami sejtelmes borzongással töltenek el. Minden egymást követő megszólalásában képes hatványozottan fokozni a fokozhatatlant. A 2022-es választásokig ugyan még majd’ egy év van hátra, de, ha addig ilyen tempójú szőnyegbombázással tudja szórni demagógia-bonbonjait, én kalapot emelek. Május elsejei bejegyzésének egyik aranymondata: „Ahol a keveseknek sok jut, ott a sokaknál kevés marad”.
Hínnye! Fussunk neki. A magam részéről mondatát kissé módosítanám, én az ő demagógiájáról gondolom, hogy az ,,a keveseknek is sokk és sokunknak is garantált sokkhatás” a rengeteg, végtelenül közhelyes panel miatt, amiket kéretlenül, de naponta ránk szabadít. Nem tudom, hogy demagógia szakon melyik egyetemen lehet habilitált képesítést szerezni, de abban biztos vagyok, hogy a tárgy legkiválóbb címzetes professzora Dobrev Klára.
Kíváncsi lennék a balos értelmiségi holdudvar tükör előtti őszinteségi rohamaira, amikor kiváló harcostársuk eme gyöngyszemeivel szembesülve görcsbe rándulva felvisítanak, hogy ehhez adjuk mi a nevünket? Mindenesetre ez legyen az ő problémájuk, hiszen van az a pénz, amiért már korpásodik az ember feje.
Visszakanyarodva hősünk emberpróbáló posztjaihoz, azt veszem észre, hogy Dobrev Klára annyira rákapott az arra fogékonyak hergelésére, hogy képtelen elengedni azt. A munkától megkérgesedett kezű üzletasszony életszínvonalának ismeretében minden megszólítottja valószínűleg teljesen hitelesnek érzi Klára asszony folyamatos tudósításait a piacok nyugdíjasainak banánt áhítozó reményvesztettségéről, a minden képzeletet felülmúló aggódását, hogy ,,nem jut minden napra gyümölcs, minden hétre hús az asztalra, mert nincs miből: ide jutott Magyarország”. És mindezt a hergelést legutóbb már királyi többesben is megfogalmazva ,,küszködünk a hó végén és figyeljük a naptárt, hogy milyen napra esik elseje, ötödike, tizedike – kinek mikor jön a fizetés. Ez jut ma a sokaknak az orbáni kevesek Magyarországán”… és így tovább, amíg szem nem marad szárazon.
