Megint reggel. Megint korán. Már kevés a póló, kevés talán már a melegítő is, de azért csak jobb künn meginni a reggeli kávét. Lassan már a köd is érkezik.
Samu is lassabban érkezik. Zörögnöm kell a táljával, hogy odasomfordáljon. Érdekes, nem csalódott, hogy nincs kaja. Én a helyében megsértődnék az átverés miatt. Ő nem, csóválja a farkát és néz rám, olyan „ma ugyan mi lesz a téma?”-szemekkel.
– Szoktál gyerekekkel játszani, imádod őket. És ők is téged – vezetem fel neki. Közben meg alig leplezem ingerültségemet a téma miatt.
– Noná, talán futkároznál velük, esetleg velem, te, a nagy pocakoddal?
– Rendben, majd sportolok, csak azt szeretném kérdezni, hogy szoktatok-e a melegekről beszélgetni?
– Melegek már nem nagyon vannak mostanában, inkább hűvösödik az idő, de biztos nem az időjárásra célzol, vagyis kérdezd nyugodtan magyarul, ne alakoskodj! – kutyálkodik. – Azt akarod kérdezni, hogy miközben a labdát dobálják nekem, meg húzzák egyik oldalról a rongyomat, én meg a másikról, kérdezgetnek-e a buzikról meg a leszbikről? Esetleg egymás között a travik meg a queerek problémáit boncolgatják?
– Hát igen, valami ilyenre gondoltam – vallom be.
– De hogy jut ez eszedbe? Megint rémálmaid voltak?
– Dehogy, csak már 15 éve is azt énekelte Eperke a tévében, hogy „más vagyok, más vagyok”, és hát én nem kérdezném meg az ovisokat, az biztos, viszont megjelent a napokban egy olyan mesekönyv itthon, ahol a királyfi a királyfiba szerethet bele…
– No erről eddig bazi nagy csönd van a neten, nem jött velem szembe még semmi ilyen, érdekes – morogja maga elé Samu. Nyilván nem tudja elviselni, hogy egy-egy infó nálam is landolhat előbb.
– Nem is ez a lényeg. Ne terelj, mudi – mondom neki –, nem vagyok birka! Neked jó a hallásod, két mondóka között, meg fogócskázás közben szoktak-e erről beszélgetni az ovisok, kisiskolások? Hallottál-e ilyet?
– Olyat hallottam, hogy az óvónők képzésébe egyetemi szinten beszivárgott a téma, mert ebben a genderügyben folyt már érzékenyítés, lehet, hogy éppen most is folyik, de a végeken talán még nem tragikus a helyzet. Persze, azoknak a frissen végzetteknek, akik elolvasták a kötelezőket, meg levizsgáztak belőlük, azoknak egy töredéke már biztos tudja is, mivel kell 4–6 éveseket szexuálisan Soros felé terelni. De képzeld csak magad elé azt az apukát, anyukát, amelyik megtudja, hogy éppen LMBTQISTB-irányba érzékenyítik a szexualitásra még nem is fogékony gyermekét az oviban. Bennem ennek az elképzelésére is felmegy a pumpa. És akkor a nagyszülőkről ne is beszéljünk. Szerintem ez egy időzített bomba! Talán ez is a cél.
– De akkor ki olvas majd és kinek egy olyan mesét, amelyikben mondjuk Hófehérkét megmenti a gonosz heteró törpéktől a lófarkú királylány?
– Nem lófarkú, hanem lófarkas – javít ki -, de az mindegy is. A kiadó megkapja érte a külföldről csordogáló mannát, ott lesz a „mese” a könyvespolcokon. Ha van itthon tiltakozás, akkor meg lehet a normális embereket homofóbozni meg fasisztázni, meg persze mocskolhatja Magyarországot megint az az alkoholtól felpuffadt, borvirágos arcú nőstény is a bizottságban. Provokáció ez a javából, csak itt most ez már túllépett egy határt. Érzed ezt te is, gazdám, azért vagy ideges… Ahogy az egyetemi oktatásban is már sok éve túllépte, csak azzal még nem foglalkozik senki, mert reméli, hogy fiataljaink majd tükörbe néznek, aztán kiderítik, fiúk-e vagy lányok. De mi lesz akkor, ha oviból hazajövet azzal a követeléssel áll elő az ötéves unokád, hogy nemet szeretne váltani?!
– Akkor bizony nincs az az Isten, amelyik megakadályoz majd, hogy tisztázzak egy-két dolgot az érzékenyítővel!
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-
