Hogyan segíthet a szponzor a csapatán?

Adócsalással vádolja a Bayer gyógyszergyárat és az általa működtetett leverkuseni futballklubot Franz Beckenbauer, a nagy rivális, a Bayern München elnöke. A Daum-ügy után tehát ismét tüzesedni látszik a hangulat a felek között, ráadásul az ellentétet felélesztő ok nemrégiben Magyarországon is adott munkát a bíróságnak és a sajtónak egyaránt.Franz Beckenbauer úgy tudja, hogy a téli holtidényben a legjelentősebb erősítést végrehajtó Leverkusen az adófizetők pénzéből vásárolta – összesen 33 millió márkáért – az argentin Placentét, a brazil Luciót és a bolgár Berbatovot. A német futball „császára” szerint a tranzakció költségeit ugyanis nem a futballcsapatot működtető gazdasági társaság, hanem annak százszázalékos tulajdonosa, a Bayer Részvénytársaság állta, mégpedig úgy, hogy az összeg 50 százalékát egyszerűen „leköltségelte”, azaz levonta a társaság által befizetendő adóból. A Bayern elnöke szerint ez adócsalás, s már csak azért is etikátlannak tartja az eljárást, mert – mint a Bild napilap müncheni kiadásában elmondta – a bajor klub mögött nem áll tőkeerős cég, hanem önmagának kell biztosítania a működését. A leverkuseniek nem késtek a válasszal, Reiner Calmund menedzser ugyanis kijelentette: ami Münchenben történik, illetve történt, az még inkább kifogásolható, hiszen a Bayern az állam pénzéből épített stadionban játszik, a létesítményt ráadásul jelképes összegért bérli. Ráadásul Beckenbeuer jó futballszakember, de nem láthat bele a rivális klub gazdálkodásába.Nekünk németországi tudósítónk segítségével sikerült „feltérképezni” az – egyébként példaértékű – leverkuseni mechanizmust. A TSV Bayer 04 Leverkusen jogelődjét 1904-ben alapította a Bayer gyógyszergyár, amely 1999. április 1-jén 100 százalékos tulajdonosként létrehozta a Bayer 04 Leverkusen Futball Kft.-t, mégpedig azért, mert Németországban a gazdasági életre vonatkozó szabályok szerint könnyebb „üzletet csinálni” a labdarúgásból, mint az egyesülettel. Ám a német szövetség szabályai szerint csak az egyesületek vehetnek részt a bajnokságban, ezért Leverkusenben a kft. szerződésben vállalja, hogy „intézi” a klub gazdasági ügyeit – a futballisták pedig természetesen az egyesülettel írják alá szerződésüket. A labdarúgással foglalkozó két szervezet vezetősége szinte azonos, ami garancia a biztonságos „együttmű-ködésre”. Az egyesület jelenléte persze azért is fontos, mert ha a sportvállalkozás csődbe megy, nem „rántja” magával a futballcsapatot, amelynek finanszírozására akár újabb céget is létrehozhat a Bayer. Ez a rendszer ismeretünk szerint csak Leverkusenben működik, amelyet Németországban általánosan csak „lex Bayerként” emlegetnek. (A dortmundi modell annyiban különbözik, hogy a gazdasági társaságot már a tőzsdén jegyzik.)S mindezek ismeretében hogyan vonható párhuzam a német és a magyar labdarúgás között? Úgy, hogy jogilag hasonló esetek – hangsúlyozandó, a honi futballviszonyokról van szó – nálunk is előfordultak. Emlékezzünk csak a Diósgyőr és a Gömörmag nevű társaság esetére vagy Lisztes Krisztiánéra, akit egy építési vállalkozás segítsége tartott az FTC-nél vagy éppen a kispesti keramikus jótékonykodására, akinek kölcsönéből fizette ki a Kispest Vezér Ádámot, s így a kapus nem tudott szerződést bontani csapatával, s „ingyen” Izraelbe szerződni. A magyar esetekben az a közös, hogy a közreműködő cég nem csupán segítségként, hanem befektetési céllal adott pénzt, vagyis a játékos eladásából befolyó bevételből szintén részesedett, sőt, gyakorlatilag rendelkezett a futballista játékjogával, hiszen néha azt is eldöntötte, hová igazoljon a nagyobb haszon reményében. (Ezen befolyás legalizálására épült be a köztudatba és a szerződésekbe a játékjog feletti rendelkezési jog fogalma.)A Hivatásos Labdarúgó-alszövetségnél megtudtuk, a HLASZ szigorúan ellenőrzi a tranzakciókat, aminek alapján megállapítható: ma Magyarországon egy átigazolás során csak a futball kft.-k bankszámlái között vándorol a pénz, harmadik szereplő eddig nem bukkant fel.– Hasonló esetekben Magyarországon egy cég szponzori szerződéssel könnyen segíthet a klubon – magyarázta Berzi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkára. – Ám arra figyelni kell, hogy a csapat által nyújtott ellenszolgáltatás arányban legyen a támogatással.Berzi úgy véli, hogy egy adóellenőrzés során ugyan fény derülhet az aránytalanságra, de ennek megítélése igen nehéz, s az eljárás elindítása sokszor az ellenőrök jóindulatán és hozzáállásán múlik.– A nemzetközi szövetség és az MLSZ szabályai kizárják a harmadik szereplő közreműködését – folytatja a főtitkár. – A FIFA szerint játékjog csak klubról klubra szállhat, illetve vitás esetben átmenetileg az országos szövetségre. Az biztos, hogy ha a szerződő fél alkalmasint egy cég, akkor a játékjog illegális helyen van. Tehát külső személy csak a klubon keresztül, valamilyen szponzori szerződéssel „szólhat bele” az átigazolásba.