Ne legyenek mórok!

Fantasztikus sikert ért el június elején a férfi röplabda-válogatott, amikor tizennyolc esztendő után eljutott az Európa-bajnoki döntőbe, mert olyan országoknak nem sikerült ez a bravúr, amelyeknél évente két-háromszázezer dollárt áldoznak a nemzeti csapat szereplésére. A világszerte tomboló röplabdalázt talán még jobban érzékelteti, hogy a szombaton brazil győzelemmel befejeződött Világliga-sorozaton összesen 15 millió dollárt osztottak szét, és az indulók között találhattuk a magyar válogatott által az Eb-selejtezőn legyőzött Görögországot, az Eb-döntőről lemaradó Spanyolországot.Mondanunk sem kellene, ilyen lehetőségekről itthon csak álmodozhatnak legjobbjaink, miközben Olaszországban maguk is dollárszázezrekért ütik a labdát. A különleges bravúr mégis sikerült, mert beérett egy évtizednyi sziszifuszi munka, amely során néhány világklasszis játékos nevelődött fel. Persze, óriási hiba lenne csupán Kántor Sándor, Mészáros Dömötör vagy Veress Péter kiemelkedő tudásával magyarázni mindezt.A titok nyitja: összefogás, alázat, értékrend.Még most is jól emlékszem rá, amikor öt esztendővel ezelőtt a bolognai Bajnokok Ligája-döntőn a Dachaut erősítő Kántort egykori kaposvári edzője, Demeter György megkereste, hogy a válogatottságról beszélgessen vele. Néhány szó után kiderült, Kántor továbbra is szerepelni akar a válogatottban, ezért nem vár külön ellenszolgáltatást, és nem érzi rangon alulinak, hogy a világ legjobbjai között játszva az akkor az európai második, harmadik vonalban tengődő nemzeti együttest erősítse. Vállalta úgy is, hogy minden ilyen találkozón a sérülést kockáztatta, miközben sikerélményben nem sok része lehetett, hacsak az nem számított annak, hogy a többiek pisszenéstelenül hallgatták, amikor tanácsokat adott az egyéni felkészüléshez vagy a csapatjáték kialakításához.Kántort nem szégyellte meghallgatni Demeter sem, sőt a szövetségi kapitány, Nyári Sándor sem. Tudták, a Kaposvárról indult röplabdázó a legprofibbak közé tartozik, aki tudatosan építgette pályafutását, aki minden újra nyitott lett, mindenhol tanulni akart, s miközben tisztában volt képességeivel, soha nem vált nagyképűvé. Annak ellenére vezéregyéniség lett, hogy mindig tisztában volt vele, mikor mennyi lazítást engedhet meg magának, és talmi csillogásért véletlenül sem maradt volna ki az éjszakába.A hatás nem maradt el, és éppen a férfi szakágon belül nagy elismerésnek örvendő Nyári vezérletével lassan a válogatottat felülemelték a természetes klubsovinizmuson. A Szegeddel bajnoki címeket, Magyar Kupa-diadalokat elérő szakvezető ugyanis másokkal együtt rájött, hogy a hazai siker mit sem ér, ha a nemzeti csapatnak nincs tekintélye, ha a sportág másodrangú megítélése nem változik meg.Szerencsére mások is így gondolkodtak, és olyan összefogás kezdődött el, amelyre kevés sportágban van példa. Ha a válogatott érdeke úgy diktálta, akkor megváltoztatták a bajnoki vagy a kupakiírást, és egyetlen klub sem igyekezett visszatartani legjobbjait a nemzeti együttestől.A sportág iránti alázat vezetett majd mindenkit, és Kántor mellé Kaposvárról felnőtt egy Mészáros Dömötör, Nyíregyházáról egy Veress Péter, miközben ha nem is világklasszissá, de mások is Európa-szerte jegyzett játékossá váltak.Aztán, ahogy mifelénk szokás, az első diadalt azonnal hullámvölgy követte. Akadtak, akik az utóbbi időben halványabban szereplő Kántor vezéregyéniségét kérdőjelezték meg, az újabb nagy bravúr elmaradását, a vb-döntő elszalasztását követően pedig lemondott a szövetségi kapitány. Nyári úgy érezte, azt a rendet veszélyeztették néhányan, ami hosszú évek során eredményre vezetett, s mivel a főszponzor távozása miatt a szegedi röplabda válsághelyzetbe került, a két feladat nagyon is megosztotta erejét, miközben az állandó harcok az egészségét is alaposan megviselték, s év közben kétszer már az orvosok tiltották el a kispadtól.A kapitány ismét példát mutatott, hiszen az egyik hazai fellegvár megmentése nem kisebb jelentőségű feladat, mint az Eb-döntős szereplés. A finálén Ostravában persze nem lesz elárvult a csapat, mert eddigi segítője, Demeter, aki oroszlánrészt vállalt a munkából, további magaslatokba repítheti a gárdát, ha...Ha mindenkinek a fejében ismét rend lesz, ha az individualizmus nem kerekedik felül a csapatszellemen, ha a sportág iránti szeretet vezet mindenkit, ha a sikerek megalapozóit nem akarják detronizálni. Az előbbiek sokan vannak, s megérdemlik, hogy egy-egy napsugár rájuk is vetődjön.