-SPORTGÁLA-
Szülői kísérettel érkezett Oroszlányból a gálára a tizennyolc éves Likerecz Gyöngyi. A súlyemelő edző-édesapjával, Likerecz Jánossal jött, aki szintén díjazott lett az év edzői között. A súlyemelő lány elsősége éppen olyan meglepetés volt, mint ez évi szereplése. A tavalyi olimpián elért ötödik helyezése után még csak nagy tehetségnek tartották, aki ebben az évben három világbajnoki és három Európa-bajnoki aranyérmével tizennyolc évesen a csúcsra jutott. Világcsúcsával kapcsolatban felmerül a kérdés: vajon egy tinédzser hogyan lökheti ki a testsúlyának (75 kg) majdnem a kétszeresét, 140 kilót?
– Ebben a világcsúcs-beállításban tizenegy év kemény munkája van benne – magyarázta a szavazás női győztese. – Apám súlyemelő volt, bátyáim is ezt a nehéz sportágat választották. Így aztán, amikor kislány voltam, nem arról álmodoztam, hogy atléta vagy műkorcsolyázó leszek, hanem súlyemelő- világbajnok akartam lenni. Hétéves korom óta emelem a súlyzókat. Soha nem számoltam mennyit. Egy-egy edzésen néhány tonnát.
– Ebben a nehéz, doppingérzékeny sportágban nagyon fiatalon került a csúcsra. Hogyan viseli el a reflektorfényt? Nem szédül kicsit?
– Boldog vagyok, hogy az év sportolónője lehettem, mert ezt csak titokban reméltem. Az elismerés jól esik, de bevallom, a népszerűséggel járó kötelezettségeket nem igazán kedvelem. Még sokszor szeretném megvédeni a világbajnoki címemet. Legfontosabb célom a jó olimpiai szereplés, így remélem lesz időm legyőzni ezt a nehézséget is.
Az öttusázó Balogh Gábor az idén kétszeresen is duplázott: a legendás Balczó András óta ő lett az első magyar öttusázó, aki világbajnokságon legalább két egyéni aranyérmet szerzett, s két év után ismét az év legjobb sportolójának választották.
– Csodálatos érzés volt két év után ismét a dobogó felső fokán állni a vébén, és újból a legjobbnak lenni itthon – magyarázta Balogh Gábor. – Két éve hatalmas terhet jelentett hazai közönség előtt a világbajnokságon szerepelni. A fantasztikus szurkolósereg azonban segített, biztatása a futáson szinte repített a cél felé. Az idei angliai világbajnokságon ilyen segítségem nem volt. A jól sikerült lövészet után felcsillant a remény a győzelemre, és pályafutásom eddigi legnehezebb versenyét sikerült megnyernem.
– Pedig még a nyáron is úgy nézett ki, hogy nem találkozunk ezen a gálán.
– Tavaly olimpiai aranyérmet akartam nyerni, ez nem sikerült, ezüstérmes lettem, ezért még az is felvetődött bennem, hogy végleg abbahagyom, vagy egy évet kihagyok. Később kezdtem a felkészülést, s mivel a Világkupa-versenyeken még nem voltam jó formában, ezért elég sok támadás ért. Ezekre a világbajnokságon válaszoltam. Jól jött az aranyérem, mert így nyugodtabban készülhetek az athéni olimpiára.
Balogh Gábor egyik edzője, Rátonyi Gábor szintén érmes lett, s a koccintás után nem a karácsonyról, hanem a szakmáról beszélgettünk, arról: hogyan sikerült tanítványát az év legfontosabb versenyére csúcsformába hozni:
– Az olimpia után elhatároztuk, hogy ezt az évet rászánjuk a futásra – monta Rátonyi. – Szerencsére Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitánytól Gábor zöldkártyát kapott, így csak a világbajnokságra pihent rá. Az Európa-bajnokság előtt megbetegedett, de így is az első tíz között végzett, persze jó magyar szokás szerint néhányan már elkezdték leírni. Elképzelésünk végül is valóra vált, Gábor úgy lett világbajnok, hogy a befejező futásban a negyedik helyen végzett. Ebben az olimpiai ciklusban továbbra is csak a világbajnokságokra fogunk készülni. Nem szeretném ugyanis, ha Gábor korán kiégne, mert ugyan éremgyűjteménye már így is elég gazdag, de még van hely a vitrinben…
A látványos gálán is kiderült, hogy a magyar sport ismét eredményes évet zárt, ezt az is jelezte: még olimpiai számokban szerzett világbajnoki aranyéremmel sem kerülhetett mindenki az év legjobbjainak választásán a dobogóra.
Sinner
Sinner figyelmeztette Alcarazt, hogy ő sem hibátlan
