– Tíz százalékkal javultak a gyermekek kognitív funkciói, de jelentős mértékben nőtt az érzelmi intelligencia is, míg a depresszió, a szorongás mértéke csökkent – sorolta Hal Melinda a Helló Teló digitális böjt kihívás eredményeit. A Mathias Corvinus Tanuláskutató Intézet vezető kutatója szerint a kutatás során rögzített adatok és az eredmények olyannyira jelentősek, hogy hamarosan publikálják majd a különféle szaklapokban.
A Szent István Intézet és a váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) által szervezet nagyböjti okoseszközdetox célja az volt, hogy empirikus, vagyis tapasztalati alapon mutassák ki, mi történik, ha egy gyermek csökkenti vagy teljesen elhagyja az okoseszközöket és minden más, úgynevezett személyes képernyőhasználatát is. A március 5-től április 7-ig tartó kihíváson
összesen 117 diák vállalkozott arra, hogy öt héten keresztül lecsökkentse az okoseszközök használatát, amennyire csak tudja.
– A kutatásban részt vevő 12–14 év közötti gyerekek „bemeneti mérésén” számtalan funkciót vizsgáltunk: azt tapasztaltuk, hogy a kognitív funkciók, a figyelem és a koncentráció igencsak elmaradt, a gyerekek figyelme alig 40 másodpercig tartott. Ez nem sok, de tudjuk, ismerjük az emögött rejlő okokat. Emiatt aztán kíváncsian vártuk, milyen eredményeket hoz majd a böjt végi „kimeneti mérés” – sorolt a klinikai szakpszichológus, kiemelve, hogy a böjt végén készített mérési eredmények minden várakozásukat felülmúlták:
a gyerekek figyelmi teszten elért eredményeik jelentős, 27 százalékos javulást mutatott a digitális tér visszaszorításának hatására.
A gyerekek átlagos képernyőideje naponta négy–hat óra között van, a böjti időszak idejére viszont sikerült 1,5–2 óra közé szorítani ezt az értéket, ebben az időben pedig már benne van a tanuláshoz szükséges okoseszközök használata is. Persze ez nem volt egyszerű, a diákok és a szülők beszámolóiból kiderül, hogy a böjt második hetében már elvonási tünetekkel küzdöttek a gyerekek, és egy-egy betegség is megnehezítette a dolgukat, amikor otthon, a megszokott, már rutinszerű „görgetés” helyett kellett valami más elfoglaltságot találniuk.
A vizsgálati idő során a fiataloknak folyamatosan el kellett küldeniük a képernyőidejüket, amelyet nagyon komolyan vettek, volt, akitől egy hét alatt harminc képernyőfotót kaptak a kutatók. Hal Melinda ugyanakkor megjegyezte, a böjtölés sikerességét igencsak nehezítette, hogy a detox a Hunyadi tévésorozat premierjének idejére esett.
Újra megtanulni élni, megélni
– Az első hét nehéz volt, szinte elvonási tünetekkel küzdöttem, hiányoztak a megszokott képernyők. De valami megváltozott a második héten: könnyebben keltem, nyugodtabb lettem, több lett bennem az öröm, még a suli is jobban ment – vallott Áron a digitális böjttel kapcsolatos élményeiről. A tinédzser fiú azt is megosztotta, miután a telefonja háttérbe szorult, újra felfedezte maga körül a világot. – Elkezdtem visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amelyek feltöltenek, fára másztam, kutyát sétáltattam, észrevettem a madarakat, a napfényt és a levegőt. Mintha újra megtanultam volna élni, megélni – fogalmazott.
Egy másik diák, Veronika pedig arról beszélt, hogy ennek a korosztálynak sokkal nehezebb elszakadni a digitális világtól és jó kapcsolatokat kialakítani.
– Nem leszek álszent, én sem teljesen tartottam a digitális detoxot, de az osztályomból vannak, akik megvannak azzal, hogy naponta nyolc–kilenc órát is képernyőznek. Szerintem ez nincs rendben, minél több ilyen, digitálisböjt-ösztönző programra lenne szükség – vélte a fiatal lány.
De nem csak a kognitív funkciók terén volt látványos a változás a böjt idejének végére, a tinédzserek „érzelmi területei” is kedvező irányba változtak.
– A bemeneti mérés eredményeiből világosan látszott, hogy messze a hazai standard alatt teljesítettek: a böjtölő fiataljainkra jellemző volt a ridegség, az érzéketlenség, az alacsony empátia, de az érzelmi tudatosság területén is elmaradás volt tapasztalható. A depresszió, a stressz és a szorongás pedig állandó társként jelent meg sokaknál, súlyos állapotok rajzolódtak ki. A kimeneti mérések során viszont az okoseszeszközök háttérbe szorításával szignifikáns csökkenést értek el a diákok a depresszió, a szorongás, a ridegség és az érzéketlenség terén, míg az érzelmi tudatosság, az empátia nőtt – ismertette a kutató.
– Szerettünk volna megmutatni a családoknak és egyben a fiataloknak, hogy a túlzott digitális tér, az okoseszközök túlhasználata milyen károkat okoz a fiatalok testi, lelki és mentális egészségében is. De szerettük volna megmutatni azt is, hogy csupán elhatározás kérdése, hogy ezen javítsunk. Az egyéni elhatározás mellett azonban szükséges a közösség ereje is – mutatott rá Hal Melinda, aki szerint ezek az eredmények nem csupán reménykeltők, hanem valódi bizonyítékként szolgálnak arra, hogy a kellő tudatossággal, elszántsággal és támogató környezet által, mindössze egy hónap alatt az érzelmileg lemaradt gyerekek fel tudnak zárkózni.
