Becsvágya is hajtja Dolovait

Közgyűlést tartanak szombaton a súlyemelők, a napirend szerint új elnököt (is) választanak. Újat, mert az előzetes információk szerint a pályázók közül László Imre a tanácskozáson nem jelölteti magát újra. Helyére a legtöbb eséllyel a mostani alelnök, Dolovai Tamás pályázik, aki – úgy tetszik – semmit sem bíz a véletlenre. Hiába állítja mindenki, hogy csak az lehet a kérdés, hogy hány menetben választják meg, igyekszik valamennyi létező fórumon elővezetni elképzeléseit.

Malonyai Péter
2002. 01. 11. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

-SÚLYEMELÉS-
Magyarán: fontos Dolovai Tamásnak, hogy elnök legyen, egyértelmű, hogy a becsvágya is közrejátszik abban, hogy megpályázza a posztot.
– Nekem természetes, hogy az ember, ha vágyik valamire, mindent megtesz érte, ha másért nem, hát azért, hogy ne tehessen magának szemrehányást, ha esetleg nem ér célba – mondja az elnökjelölt. – Kétségtelen, jó esélyeim vannak, ám ahol titkosan szavaznak, minden megtörténhet. Rengeteg oka van annak, hogy pályáztam a posztra. Először is szeretném folytatni azt a munkát, amit még kilencvenháromban László Imrével elkezdtünk, aztán ott vannak a versenyzők, akiket nagyon megszerettem, szívesen segíteném őket abban, hogy még többre vigyék. Különleges emberekről van szó, hogy csak két példával éljek, Likerecz Gyöngyit és Kovács Zoltánt említem meg. Likerecz magától értetődően verte végig a világot, mégis kedves, fiatal lány maradt, önmagát adja. Kovács Zoli amellett, hogy mindent megtesz a sikerért, jogi egyetemre jár, az ilyesmi tudatosságról árulkodik. De a többiek is nagyon közel állnak hozzám. Az elmúlt években együtt jutottunk egyről a kettőre, ők versenyzőként, én vezetőként.
– Saját cégét vezeti, így megszokhatta, hogy első emberként irányít. Az előrelépés vágya is közrejátszik abban, hogy elnök szeretne lenni?
– Természetesen, de erről már esett szó, hiszen összefügg a becsvággyal. Egyébként a szövetségben egy cseppet sem zavart, hogy második ember vagyok. László Imrével úgymond, egymást választottuk, így a munkánál nem volt jelentősége a hivatalos titulusnak. Előtte olyan kapuk is megnyíltak, amelyeknek én a közelébe se kerülhettem, kerülhetek, ezt mindig nagyra értékeltem. Különféle támadások miatt sok keserűség gyülemlett föl benne az elmúlt esztendők során, ráadásul munkahelyet váltott, így eldöntötte: lemond. Neki és nekem egyaránt természetes, hogy követni szándékozom őt az elnöki székben.
– Olyan a világ, hogy csak a teljesítményre esküszik, ezért érthetően figyeli azt is, ki a legerősebb? Bizonyság rá, hogy az olimpiákon folyamatos a telt ház a súlyemelőversenyeken. Nálunk is tisztelet övezi a kimagasló produkciókat, ám az önök sportága mégse túl népszerű.
– A legekre valóban mindenki fogékony, ám a súlyemelésben csak az olimpiákat kíséri kimagasló érdeklődés. Már egy világbajnokságon is sokkal kevesebb a néző. Amikor Kínában, Kantonban volt a verseny, sokszor csak lézengtek a csarnokban, pedig a lélekszám nem éppen alacsony arrafelé, ráadásul a hazaiak szinte mindennap nyertek aranyérmet. A televíziós közvetítésekre már fogékonyabbak, nemcsak az erős emberek miatt, hanem azért is, mert a szabályok egyszerűek, a verseny jól követhető.
– A lényeg, hogy nem divat mifelénk a versenyszerű súlyemelés, ugyanakkor a testépítők tábora egyre gyarapszik. Ez nem segíthet a népszerűsítésben?
– Régebben, aki erős akart lenni, elment súlyemelőnek, ma pedig valóban a testépítő termekre szavaz, és többnyire ott is marad. Ezzel együtt az elképzelhető, hogyha a klubok fitnesztermeket nyitnának, s kimagasló klasszisuk vezetné őket, akkor az arra alkalmasakat talán rávehetné a váltásra. Mondjuk azzal, hogy a súlyemelés mégiscsak olimpiai sportág. A példa amerikai, arrafelé a sikeres úszók úszóiskolát, a tornászok tornásziskolát nyitnak. De mindez még csak ötletként vetődött föl nálunk, már csak azért is, mert a megvalósítás elsősorban pénzkérdés.
– Pénz nélkül ma már egyetlen elképzelés sem valósítható meg.
– Ez igaz, ám nem mindegy, hogy egy-egy befektetés mennyire térül meg. Maradva a népszerűsítésnél, meggyőződésem, hogy a magyar sikerek – mint az olimpián Márkus Erzsié, a vb-n pedig Likerecz Gyöngyié – hívják föl a legjobban a figyelmet a sportágra.
– Ellenfelei éppen ezt vetik a szemére, másként: nem támogatják eléggé a kis egyesületeket.
– Nézze, azt a pénzt, amelyet a sikerek jóvoltából kapunk, kötött szabályok szerint, az eredmények alapján kell elosztanunk. Ha képesek leszünk saját támogatókat fölkutatni és magunkhoz kötni, akkor telik majd a kisebb klubok megsegítésére is. Addig csak arra figyelhetünk, hogy jól menedzseljük azokat, akiknek köszönhetően egyáltalán van pénzünk.
– A tavalyi közgyűlés botrányos volt, még tettlegességre is sor került. Most mire számít?
– Nincsenek illúzióim, ha megválasztanak, biztos, hogy érkezik majd valamiféle állampolgári bejelentés az illetékes hivatalokhoz, hogy ilyen vagy olyan alaki szabályoknak nem tettünk eleget. Pedig kellene az egység, hiszen ha folyamatosan ellenségeskedünk, lassan nem lesz tétje a csatának, visszaesik, ne adj’ Isten, eltűnik a sportág nálunk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.