- Vízilabda -
Gratulálok a kitüntető címhez, de elsőként az érdekelne, hogy van a szeme?
– Köszönöm, látok. Egyébként semmi szándékosság nem volt abban a mozdulatban.
– Lehet, mégis csoda, hogy azon a meccsen az öné volt az egyetlen vérző seb.
– Az én sérülésem lehetett az a szikra, amely lángra lobbantotta az indulatokat, előtte ugyanis nem éreztem, hogy durva lenne a küzdelem.
– Később annál inkább… Olyan ellenséges volt a hangulat a vízben, hogy még az olimpiai bajnokok is összeszólalkoztak.
– A harc hevében nem nagyon foglalkozol azzal, ki a jó barátod és ki nem. Később már nem volt semmi probléma, normális hangon beszélgettünk egymással.
– Többen már előre rettegnek, mi lesz, ha ez a két csapat a bajnoki döntőben feszül egymásnak, és nem egy gálamérkőzésen.
– A bajnokság az egészen más, az efféle durvaságoknak ott következményei vannak. Nem mindegy, hogy játszol-e a következő mecscsen, vagy eltiltanak, ezért mindenki jól meggondolja majd, mit tesz a vízben.
– A Szuperkupa előtti ünnepségen a díjazottak közül ezúttal nem ön, hanem Tóth Imre vitte el a pálmát, miután az előző bajnokság legjobbja a villáminterjúban szerényen azt mondta, mindig ő volt a legjobb, de most először kap érte díjat. Ismerve stílusát, azt hittem, ön is készült valami frappáns poénnal, de csak a szokásos protokollszöveget mondta.
– Valóban nem készültem, és akkor nem is jutott az eszembe semmi. Más lett volna, ha nem a meccs előtt történik a díjátadás, akkor már túlságosan a találkozóra összpontosítottam.
– Nem lehetett könnyű az ítészek dolga, hiszen a válogatott
hosszú idő óta nem szerepelt ilyen gyengén a világversenyeken, és sem ön, sem a játékostársai nem voltak olyan formában, mint egy évvel azelőtt, például Sydneyben.
– Valóban, az eredményeket nézve az egyik legrosszabb évem volt a tavalyi, előtte majdnem minden esztendőben nyertem valamit.
– Akaratán kívül talán a legnagyobb melléfogása a Becsej volt. Bár, honnan tudhatta volna, hogy a világ legjobb klubcsapata egy év alatt csődbe jut.
– Az idény végére rendkívül rosszra fordult a helyzet, s a játékosok is megértették, hogy vége. Sajnos, ez meg is látszott a szereplésünkön a Bajnokok Ligája négyes döntőjében. Molnár Papesszal anynyiban talán szerencsésebbek vagyunk a volt jugoszláv csapattársainknál, hogy nekünk nem tartozik olyan sok pénzzel a klub.
– Túlzás, hogy abból a pénzből, amit előzőleg Rijekában és legutóbb Óbecsén otthagyott, vehetne egy házat?
– Ha házat nem is, de lakást igen. Egyébként még nem vetettem keresztet arra a pénzre, amivel az óbecseiek tartoznak. Január 19-én BL-mérkőzést játszunk ellenük, remélem, a vezetők akkor már tudnak valami biztatót mondani.
– Mi biztatót mondtak a Honvéd vezetői, amikor augusztusban annak ellenére mellettük döntött, hogy külföldi ajánlatai is voltak?
– Megközelítőleg annyit ajánlottak, amennyit légiósként kaptam volna a Canottieri Napolitól. A főszponzor neve garanciát jelentett számomra. Kemény Dénes szövetségi kapitány elmondta, mennyire örülne annak, ha szem előtt lennék, ha itthon folytatnám. Végül pedig a Honvéd már akkor jó csapat volt, amikor leigazolta Kiss Gergelyt, Molnár Tamást és engem, azóta pedig még erősebb lett.
– És milyen a kapcsolata Kovács István edzővel?
– Tudtam, hogy kiváló edző, aki, ha jó csapatot kap, azzal bármit elérhet. Nagyon kedvelem őt, rendkívül nyugodt ember, Kemény Dénesnél is nyugodtabb.
– Azt azért nem lehet mondani, hogy Kemény Dénes a nyári világversenyeken maga volt a nyugalom szobra.
– Valóban feszültebb volt a szokásosnál, de a decemberi keretedzésen látszott rajta, hogy kipihente magát, s idézőjelben mondom, hogy megint a régi volt.
– Fél év telt el azóta, hogy a válogatott harmadik lett a budapesti Eb-n, majd ötödik a fukuokai világbajnokságon. A magyar vízilabda elsőségébe vetett hit megingott, a hivatalos változat most már az, hogy utolértek bennünket.
– Nagyjából ez a helyzet, van néhány csapat, amelyik a miénkkel azonos erőt képvisel. Ennek ellenére úgy gondolom, ha a tavalyi teljesítményünknek nem csupán az ötven, hanem mondjuk a nyolcvan százalékát nyújtjuk, bármelyik tornát megnyerhettük volna.
– Az idén keresve sem találhatnának jobb alkalmat a régi dicsőség visszaállítására a Világkupánál, amelyet ráadásul Belgrádban rendeznek. Legyőzni a jugoszlávokat a saját fővárosukban, kell ennél nagyobb motiváció?
– Úgy gondolom, mindenki tisztában van a helyzettel, ráadásul az olimpiai bajnoki címet nem számítva a Világkupa az egyetlen trófea, amelyet egyelőre mi őrzünk. Mindenképpen szeretnénk megvédeni a címet, s ezért hajlandók vagyunk megszakadni. Az idei nyár más lesz, hiszen két hónapot készülhetünk együtt a világversenyekre, és biztos vagyok abban, hogy ez meg is látszik majd az eredményen.
Németország
A kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítását a német államfő is támogatja + videó
