Sárfalvi Péter tovább tusakodik

Sárfalvi Pétert a Jóisten öttusázónak teremtette, mert fizikailag és lelkileg is alkalmas erre a nehéz, összetett sportágra. Édesapja, Sárfalvi Béla nem csupán válogatott öttusázó volt, hanem edzőként fiát is a nemzetközi élmezőnybe vezette. A Csepel 32 éves sportolója az elmúlt évtizedben sok sikert elért, mégis úgy érzi, még nem teljes az éremgyűjteménye.

- Öttusa -

Az elmúlt évtized egyik legeredményesebb öttusázója, Sárfalvi Péter négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki aranyéremmel büszkélkedhet, azonban gazdag gyűjteményéből hiányzik az egyéni versenyben nyert világbajnoki érem. Sok-sok nemzetközi versenyen győzött, de a világversenyeken többször „ellovagolt a dobogó mellett”, pedig ebben a tusában is a jók közé tartozik, a nemzetközi viadalokon általában jó teljesítményt nyújtott.
– Nehéz szakmai magyarázatot találni arra, hogy a világversenyeken miért lovagoltam gyengébben – mondta Sárfalvi Péter. – Ez a versenyszám ugyan nem az erősségem, de nem is a gyengém. Elismerem, nem mindig a ló hibázott. Visszagondolva talán az esélyesség terhét a nyeregben nem tudtam elviselni. Persze, kár ezen rágódni, a sok balszerencse után lehet még nekem is szerencsém. S példaképem, Balczó András is harmincnégy évesen nyert olimpiát. Éppen ennyi leszek az athéni olimpia idején.
A sikeres évek után Sárfalvi tavaly hullámvölgybe került, a világbajnokságon csak egyéniben indulhatott, s tizedik helyezésével nem cáfolta a válogatás helyességét, sőt a fiatalabb öttusázóink kitűnően szerepeltek, Balogh Gábor első, Horváth Viktor második lett, és csapatunk is aranyérmet nyert. Mindezek után felmerült, hogy befejezi a versenyzést.
– Sokat gondolkodtam azon, mit tegyek. Végül a folytatás mellett döntöttem. Elsősorban azért, mert annál eredményesebb volt a pályafutásom, hogy érem nélküli év után hagyjam abba. Ráadásul, a fizikai számokban a világbajnokságon is jó teljesítményt nyújtottam, ami jelezte, hogy az erőnlétemmel még nincs baj. Az idei év meghatározó lesz, mert ha sikerül visszakerülnöm a világbajnoki csapatba, akkor valószínűleg az athéni olimpiáig öttusázom. Ebben segítséget jelent, hogy az egyesületem, a Csepel-Dunapack a nehéz időszakban is kitartott mellettem, és biztosította a támogatást a nyugodt felkészüléshez.
Ha valaki, akkor Sárfalvi Péter kiérdemelte ezt, hiszen az egyik leghűségesebb magyar sportoló, szinte példátlan módon 1978 óta a Csepel színeiben versenyez. Még akkor sem hagyta ott egyesületét, amikor edző-édesapja a Honvédba szerződött.
A harminckét éves öttusázó „próbaéve” remekül kezdődött, mert február végén hibátlan teljesítménnyel, 5824 pontos eredménnyel megnyerte a budapesti nemzetközi fedett pályás versenyt, amely ugyan még nem volt válogató, de azért jelzi, az eddigi felkészülése megfelelően sikerült.
– A Steffl-kupa megnyerése jót tett a megfogyatkozott önbizalmamnak, de a helyzetemet nem könnyíti meg. Nagyon nehéz lesz ugyanis visszakerülni a csapatba. Az idén kevés Világkupa-versenyt rendeznek Európában, ezért csak két-két válogató viadalunk lesz. Számomra két hét alatt eldől minden, április végén Németországban, majd május elején Budapesten indulok Világkupa-versenyen.
Sárfalvi Péter számára azért is sorsdöntő idény következik, mert augusztusban Budapesten rendezik a Világkupa-döntőt, amely az első kvalifikációs viadal lesz az athéni olimpiára. Vitathatatlan, a Csepel öttusázója sportszerű és példamutató pályafutásával kiérdemelte az érmes búcsút. Sárfalvi azonban tisztában van azzal, az érdemekért a világversenyen nem jár érem, azért kemény csatában, tusakodni kell.