Nem csitulnak a román tornasport körül kavart hullámok. A 2000. évi sydneyi olimpián az egyéni összetett bajnoki címtől bebizonyítottan tiltottszer-fogyasztás miatt megfosztott Andrea Raducan esete óta napirenden vannak a szövetség, az olimpiai bizottság és a válogatott közötti nézeteltérések.
Hogy csupán a játékok óta eltelt másfél év legkellemetlenebb ügyeire célozzunk: nem sikerült teljes mértékben tisztázni az olimpiai doppingolás körülményeit, a válogatottal foglalkozó sportorvos menesztését sokan csak amolyan látszatmegoldásnak tekintették (és tekintik ma is). Elkezdődtek az Octavian Belu, Mariana Bitang edzőkettős munkáját kifogásoló bejelentések: a legtöbben diktatórikus, olykor durva, sőt kíméletlen módszereiket kifogásolták.
Szóhoz jutottak a sértettek is, sőt a szüleik is elmondták véleményüket. Megszólalt a szövetség képviselője, ám végül az ügy lekerült a napirendről (az edzők a helyükön maradtak). Közben elhangzott egy többé-kevésbé bizonyított vád is: a kilencvenes évek elején, de még inkább a nyolcvanas évek végén meghamisították a későbbi sokszoros olimpiai ezüst- és bronzérmes, háromszoros világbajnok Gina Gogean születési anyakönyvi kivonatát és az annak alapján kiállított útlevelet. A megszabott korhatárnál fiatalabban, így illetéktelenül vett részt felnőtt versenyeken. A közelmúltban újabb egykori jeles tornászlány, az atlantai olimpia bronzérmese, a lausanne-i világbajnokság aranyérmes csapat tagja, Alexandra Marinescu jelentette ki és bizonyította adatokkal, illetve iratokkal: neki is egy esztendővel idősebbnek kellett vallania magát, hogy részt vehessen a felnőttversenyeken.
Most a patraszi Európa-bajnokság napjaiban minden bizonnyal sokan megkérdezik Belu mestertől: hogyan is állunk azokkal az igazolványokkal, útlevelekkel? A szövetség illetékesei csak vonogatják a vállukat, senki nem tud semmit, de háboríthatatlanul ül a trónján. Nekik minden bizonnyal ez a legfontosabb.
Vicsek Annamária
„Nem hallgathatunk”
