A német válogatott idegenben is otthon volt

A 17. labdarúgó-világbajnokság keddi játéknapján egyetlen összecsapásra került sor. Szöulban rendezték meg az első elődöntőt, amelyen a Koreai Köztársaság és Németország csapata lépett pályára. A mérkőzés az európai csapat sikerét hozta. Ballack a 75. percben talált Li kapujába, s ez elég volt a háromszoros világbajnoknak ahhoz, hogy bejusson a vasárnapi jokohamai döntőbe. A másik elődöntőt ma játssza Brazília és Törökország.

A kedd ismét a futball-világbajnokság jegyében és lázában telt a Koreai Köztársaság fővárosában, Szöulban. Sőt. Az őrület, ha lehet, tovább fokozódott. Nem túlzás leírni, hogy az egész ország kíváncsi volt a derbire, a Németország–Koreai Köztársaság összecsapásra, amely vitathatatlanul az ázsiai ország történetének legfontosabb sporteseményévé nemesedett, köszönhetően az utóbbi napok felpörgetett hangulatának is.
A fővárosban zsúfolásig megtelt a stadion, s természetesen vörösbe is öltözött. A füvön és a német csapat fehér mezén túl szinte nem is lehetett más színt látni ezen a napon…
Mindkét szövetségi kapitány meghúzta azt, amit egy tisztességes szakvezető megtesz ilyen sorsdöntő összecsapás előtt. Guus Hiddink azzal lepte meg a szurkolókat, hogy kihagyta a csapatból a korábbi találkozókon jól játszó, és fontos gólokat elérő két csatárát, Szeolt és Ant. Hozzá kell tenni, hogy a holland szakember jó előre megmondta: a találkozókon mindig azoknak ad lehetőséget, akikre a meglátása szerint a legnagyobb szüksége van a csapatának. Úgy tűnik, a keddi taktikájába nem fért bele a két Európában játszó csatár. A másik oldalon Rudi Völler kellemesebb gonddal birkózhatott. Hammannal vagy nélküle? Ez volt a kérdés, amire végül az lett a válasz: vele. A középpályás meggyógyult, vállalta a játékot, így végül a legjobbnak ítélt összeállításban kezdhetett a német válogatott. Az a csapat, amelyet a tavaszi hónapok sérüléshulláma és a viszonylag gyengébb teljesítménye alapján már-már eltemetett a német sajtó, mondván, jó, ha a legjobb nyolcig eljut. Erre eljutott a négyig…

S ha ott volt, akkor már a második percben helyzetbe került Li kapuja előtt. Ramelow lövését védte a koreai kapus. Kicsivel később a német csapat első számú embere, az öt – illetőleg most már hat – találkozón mindössze egyetlen gólt kapó Oliver Kahn is bizonyított: Li – ő egy másik, a középpályás – jobb alsóba tartó lövését tolta szögletre hihetetlen reflexmozdulattal.
Ha bemegy, egészen biztosan más lett volna a játék képe. Így azonban a hátralévő percekről nehéz úgy írni, mint szupermeccsről vagy emlékezetes találkozóról. Túlságosan is nagy volt a tét ahhoz, hogy bármit is a véletlenre bízzanak, kockáztassanak a csapatok. Az első játékrészben mindössze két-két lövés ment a kapukra…
Amikor a svájci játékvezető, Urs Meier – aki bebizonyította a mecscsen, hogy ha részrehajlás nélkül, a bírókra vonatkozó szabályokat is betartva sípol valaki, akkor még véletlenül sem kerülhet a középpontba, s abban az esetben a játékosok is betartják a rájuk vonatkozó regulákat – a félidő végét jelezte, érezni, sejteni lehetett, akár egyetlen gól is dönthet arról, hogy melyik csapat jut a döntőbe.
A második félidő 30. percében aztán kiderült, hogy a németeknek adatik meg a lehetőség, hogy 1954, 1966, 1974, 1982, 1986 és 1990 után hetedszer is világbajnoki döntőt vívhassanak. Mindehhez az kellett, hogy egy eladott labdát követően Neuville fusson végig a jobb szélen, s a középre adott labdáját Ballack másodszorra a hálóba lője. Az első, jobb lábas kísérletét még kiütötte Li, a másodikat, a ballal meglőtt labdát azonban már nem érte el. A dolog pikantériája, hogy a játékos három perccel korábban kapott sárgát, ami azt jelenti, hogy nem léphet pályára a döntőben. Ez volt a nemes bosszú. Hogy legalább a társainak adassék meg a finálé…
A vezetés tudatában a németek nyugodtabban játszhattak, s mintha a koreai csapatban nem lett volna meg az a tűz – de látva, inkább a hit –, amivel a legjobb négyig eljutottak. Ezúttal csak a biztató kísérletekre tellett. Olyanokra, amelyeket a német védőfal és Kahn magabiztosan hárított.
Meier sípszava után kiderült egyrészt, hogy a németek céltudatos játéka ezúttal (is) elegendő volt a továbblépéshez. Igaz, a találkozó nem vonul be a vb-k történetének emlékezetes összecsapásai közé, de feltételezhetően ez érdekli legkevésbé a győzteseket. Nekik az volt a céljuk, hogy döntőt vívhassanak.
Kiderült másrészt az is, hogy a fák nem nőnek az égig. Még akkor sem, ha azok koreaiak, s akkor sem, ha nagy-nagy jóindulattal locsolták a napokban…
A szerdai elődöntőn a Szaitamában 13.30-kor (tv: m1) rendezendő találkozón Brazília és Törökország mérkőzik.
Öröm és bánat. Rudi Völler, a német válogatott szövetségi kapitánya: „Már a szünetben biztos voltam benne, hogy legyőzzük a dél-koreaiakat. Lesújtott, hogy Ballackot nélkülöznünk kell a fináléban. Az imént beszéltem vele. Ül az öltözőben és sír…”
Guus Hiddink, a dél-koreai válogatott szövetségi kapitánya: „A németek nagyobb tapasztalata döntött. A második félidőben mindent megtettünk a sikerért, de túlságosan tiszteltük az ellenfelünket.”
***
Jegyzőkönyv
Elődöntő
Németország–Koreai Köztársaság 1-0 (0-0). Szöul, 65 256 néző, vezette: Meier (svájci). Németország: Kahn – Frings, Linke, Metzelder, Ramelow – Schneider (Jeremies, 85.), Hamann, Ballack, Bode – Neuville (Asamoah, 87.), Klose (Bierhoff, 70.). Koreai Köztársaság: Li Von Dzse – Szong Csong Gug, Csoj Dzsin Csul (Li Min Szung, 57.), Hong Mjung Bo (Szeol Ki Hjeon, 80.), Kim Te Jung – Li Csun Szo, Ju Szang Csul, Li Jung Pjo – Park Dzsi Szung, Hvang Szun Hong (An Dzsung Hvan, 55.), Csao Du Ri. Gólszerző: Ballack (75. p.).