Most Egyiptom felől fújt a hátszél…

A 17. labdarúgó-világbajnokság szombati játéknapján két újabb negyeddöntő következett. Kvangdzsuban a házigazda Koreai Köztársaság mérkőzött meg Spanyolországgal. A találkozót – amely egészen biztosan még sokáig beszédtéma lesz – hosszabbítás, majd tizenegyesrúgások után az ázsiai csapat nyerte meg. A kilencven perc után 0-0 volt az állás, a hosszabbításban sem esett gól, a tizenegyeseket pedig a koreaiak rúgták jobban – 5-3 –, így bejutottak az elődöntőbe. A másik mérkőzésen Oszakában, a Szenegál–Törökország összecsapáson sem esett találat a rendes játékidőben. A hosszabbítás negyedik percében aztán Ilhan betalált Sylva kapujába, az aranygól jóvoltából a török válogatott is a legjobb négy között várhatja a folytatást.

-LABDARÚGÁS-
Az elmúlt hetekben többen és többször megpróbálták megvédeni a játékvezetők tisztességét, mondván, ők is emberek, ők is tévedhetnek. Ha már ezzel kezdjük a tudósítást, el kell árulnunk, hogy a szerkesztőségünk több telefonhívást kapott, azt tették szóvá az olvasók, hogy vajon miért kritizáljuk a bírókat… Mindenki elmondta a maga érveit, majd udvariasan elköszöntünk egymástól. Mindez a hét közepén, ama bizonyos Koreai Köztársaság–Olaszország nyolcaddöntő után történt, a meg nem adott olasz gól, s Totti jogtalan kiállítása után.
A hazaiak szombati, Spanyolország elleni találkozója mintha csak választ akart volna adni a hétközi kérdésekre, elsősorban arra, hogy vajon van-e hátszele a dél-koreai csodának?
Nos, a találkozó alapján azt kell, azt lehet csak mondani, hogy igen, erőteljesen hátszeles a ha-zaiak menetelése. Aki látta a találkozót, az láthatta azt is, hogy ezúttal Afrika felől, egészen pontosan Egyiptomból fújt a szél. Mégpedig olyan erős, ami ellen nincs, nem lehetett ellenszer…
Aki pedig szelet vetett, azt úgy hívják, Gandur. Egy egyiptomi, aki – ha éppen nem vezet, szimpatikus, mosolygós – az első félidőben még észrevétlen maradt, még arra is volt figyelme, hogy vállon veregesse a koreai kapitányt, a holland Hiddinket, s barátságosan visszatessékelje őt a helyére. Aztán jött a második félidő, meg a hoszszabbítás, s az egyiptomi úr beépített segítőtársaival, az ugandai és a trinidadi zászlós emberrel olyan csalássorozatba kezdett, amelyre tán még nem volt példa a vb-k történetében.
Az olaszok joggal kaphattak kritikát, hogy ellenük szólt ugyan a síp, de nem használták ki a helyzeteiket. A spanyolok ezzel szemben kétszer is Li kapujába fejeltek – mindhiába. Valójában egyik ellopott gólra sem lehet magyarázatot találni. Feltételezhetően Gandur különítményének kész a válasza, de az nem lehet olyan, hogy megállja a helyét. Nem, mert az első fejes gól előtt nem történt szabálytalanság. Vagy ha igen, akkor olyan, amely minden kapu elé ívelt labda esetében megtörténik. Vegyük tehát olybá, hogy Gandur maximálisan a szabályok, a paragrafusok szellemében járt el. Azonban ez a megközelítés is csak a hosszabbítás 3. percéig állhatta meg a helyét. Tovább nem. Mert akkor már az egész világ láthatta, hogy Joaquin beadása előtt a labda csaknem teljes terjedelmével
b e l ü l volt a játéktéren, s nem
k í v ü l, ami után jogosan szólalt volna meg a síp. A trinidadi partjelző, Ragoonath – azért írom csak le a nevét, hogy ekkora szarvashiba és félrelengetés után ne maradjon anonim – azonban lelkesen jelzett, Gandur meg még lelkesebben sípolt. Az eredmény maradt, a két csalót pedig a keblére ölelhette Dél-Korea, meg egész Ázsia…
A szombaton délután és este megjelenő spanyol lapok érthetően nem fukarkodtak a kritikus jelzőkkel. (Gondoljunk csak bele, mi lenne hazánkban, ha mindezt ellenünk csinálták volna meg nevesincs bírók…) A spanyol szakírók egyöntetűen úgy foglalnak állást, hogy az ítészek lopták el csapatuktól a győzelmet. A Marca a lényegre tör: „Kiraboltak bennünket.” A Mundo Deportivo cikkírója így fogalmaz: „Az egyiptomi Gandur a mi ellenségünk.”
Rendkívül kemény hangon kritizált Joseph Blatter, a FIFA elnöke is, aki elmondta, hogy már a nyolcadddöntők előtt jóval nagyobb körültekintésre szólította fel a bíróküldőket, mondván, a szakmai tudást tartsák a szem előtt, s ne azt, hogy mindenki szóhoz jusson. Ezt a kérést a negyeddöntők előtt is elmondta, úgy tűnik, hasztalanul.
„Utólag azt mondom, valószínűleg megértették az üzenetemet, csak nem sikerült megvalósítaniuk, amit kértem” – mondta Blatter.
Feltételezhetően szűk szakmai körben, zárt ajtók mögött lesz ez a megfogalmazás jóval nyersebb is. (A legfrissebb történések ezt sejtetik, hiszen vasárnap lemondott a spanyol Angel Maria Villar, a FIFA alelnöke, a játékvezetői bizottság tagja, aki vélhetően a Koreai Köztársaság–Spanyolország mérkőzés érthetetlen ítéletei miatt távozott a posztjáról.) Teljes joggal, hiszen néhány bíró évek munkáját tette tönkre nevetséges ítéleteivel, olyanra alakítva a négyes mezőnyt, amilyenre valakik megálmodták a vb kezdete előtt. Senki nem állítja, hogy nem egységes, nem kiválóan felkészített csapat a dél-koreai. Ellenkezőleg. Fejet kell hajtani a fanatizmusuk, a küzdeni tudásuk, az akaratuk előtt. De nem a futballtudásuk előtt. A válogatottnak ma még nincsen helye a világ legjobb négy csapata között.
S a törökök? – halljuk a kérdést.
Róluk csak annyit – túl a szenegáliak ellen nyújtott teljesítményükön, s túl Ilhan perdített gólján, amelyhez hasonlóan gyönyörűt talán csak Bobby Charltontól láthattunk a Wembleyben egy BEK-döntőn –, hogy az első csoportmeccsükön, a brazilok ellen egy, a büntetőterületre befújt tizenegyessel maradtak alul. (A bíró dél-koreai volt…) Hátszélről az ő esetükben tényleg nem beszélhetünk. Kiváló futballról azonban igen.
Az más kérdés, hogy Szenegál ellen aratott győzelmüknek köszönhetően szerdán ismét a brazilok ellen lépnek pályára.
Nagy kérdés, kié lesz akkor a síp, s fúj-e valamerről szél azon az estén? Merthogy a németeknek jó nagyot kell majd rúgniuk a labdába, hogy az átjusson a koreai térfélre, az egészen biztos…
*
Öröm és bánat. Guus Hiddink, a dél-koreai válogatott szövetségi kapitánya: „Büszke vagyok a játékosaimra, fantasztikus teljesítményt nyújtottak. Most nem érdemes taktikáról beszélni, inkább kinyitunk egy üveg pezsgőt, és ünneplünk, a Németország elleni meccsről meg majd később.”
José Antonio Camacho, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya: „A játékvezető sportszerűbb is lehetett volna… A végsőkig küzdöttünk, de mégsem voltunk eredményesek, mert a dél-koreaiak mellé állt a szerencse. Sajnálom a játékosaimat, s gratulálok nekik.”
Senol Günes, a török válogatott szövetségi kapitánya: „A török labdarúgás nagy sikere ez. A legfontosabb napjainkat éljük a világbajnokságon. Gratulálok a játékosaimnak, bízom a jó folytatásban.”
Bruno Metsu, a szenegáli válogatott szövetségi kapitánya: „Fantasztikus heteket töltöttünk itt Ázsiában. Legyőztük többek között a címvédő franciákat, most pedig kis híján a legjobb négy közé jutottunk. Kijelenthetem, hősök vagyunk. Az afrikai labdarúgás ünnepe volt ez a világbajnokság.”
***
JEGYZŐKÖNYV
NEGYEDDÖNTŐ.
Koreai Köztársaság–Spanyolország 0-0 – 11-esekkel: 5-3. Kvangdzsu, 43 ezer néző, vezette: Gandur (egyiptomi). Koreai Köztársaság: Li Von Dzse – Csoj Dzsin Csul, Hong Mjung Bo, Kim Te Jung (Hvang Szun Hong, 90.) – Szong Csong Gug, Kim Nam Il (Li Eul Jong, 32.), Li Jung Pjo, Ju Szang Csul (Li Csun Szo, 60.) – Park Dzsi Szung, An Dzsung Hvan, Szeol Ki Hjeon. Spanyolország: Casillas – Puyol, Hierro, Nadal, Romero – Joaquin, Baraja, Helguera (Xavi, 94.), De Pedro (Mendieta, 70.) – Valerón (Luis Enrique, 80.), Morientes.
Törökország–Szenegál 1-0 (0-0, 0-0) Oszaka, 47 ezer néző, vezette: Ruiz (kolumbiai). Törökország: Rüstü – Fatih, Bülent, Alpay – Ümit Davala, Tugay, Bastürk, Ergün – Hasan Sas, Emre Belozöglu (Arif, 91.), Hakan Sükür (Ilhan, 67.). Szenegál: Sylva – Daf, P. M. Diop, Diatta, F. Coly – Fadiga, Diao, P. B. Diop, A. Cisse – H. Camara, Diouf. Góllövő: Ilhan (94.)
ELŐDÖNTŐK. Június 25., kedd: Koreai Köztársaság–Németország, Szöul, 13.30 óra (m1). Június 26., szerda: Brazília–Törökország, Szaitama, 13.30 (m1).