-KERÉKPÁRSPORT-
Ha az ember egy kicsit körülnéz a magyar internetes vitafórumok sportoldalain, külön Bodrogi Lászlónak szentelt topicokat talál. A hozzászólók egyöntetűen elragadtatással beszélnek az olasz Mapei-Quick Step kerekesének teljesítményéről. „Szép volt, Lacás!”; „Óriási!”; „Remek!” – ilyen és ehhez hasonló dicséretek röpködnek a világhálón.
Bodrogi leginkább azzal vonta magára a figyelmet a Touron, hogy az időfutamokban egy ötödik és egy harmadik helyet szerzett, ez utóbbit szombaton, az utolsó előtti napon.
– Angol nyelvű adásban néztem a szombati versenyt, s a közvetítésben két és fél óra alatt, amíg az élen állt, körülbelül háromszázszor mondták el az ő nevét és azt, hogy magyar – mondta lapunknak idősebb Bodrogi László, az orvos-édesapa, aki ezúttal nem kísérte el fiát élete eddigi legnehezebb versenyére.
– Valóban rendhagyó, hogy itthon maradtam, de családi építkezésbe fogtunk, és folyamatosan itt kellett lennem. Minden nap néztem a versenyt, és naponta beszéltem a fiammal telefonon – magyarázta az apa.
Idősebb Bodrogi László szerint már az csodálatos, hogy a fia végigment, az már csak a hab lett volna a tortán, ha a titkos álom, a szakaszgyőzelem is sikerült volna.
– Az édesapja azt mondta, szolidan értékeli a teljesítményét, mondván, nem csinált semmi rendkívülit – vetettük fel a Franciaországban tartózkodó versenyzőnek.
– Valóban így van. Az sem lett volna rendkívüli, ha szakaszt nyerek. Arra is inkább azt mondtam volna, hogy az kiemelkedő eredmény.
– Ehhez szombaton került a legközelebb, vagy a korábbi időfutamok során?
– A helyezésemet nézve szombaton, mégis úgy érzem, egy héttel előtte, Bretagne-nál inkább sikerülhetett volna, amikor végül ötödik lettem.
– Sok magyar zászlót és feliratot lehetett látni, amely önnek szólt, önt biztatta. Idehaza is rengetegen kapcsolták be a tévét csak ön miatt. Érzett valamit ebből a figyelemből?
– Hallottam a magyar szót, és láttam a feliratokat, de arra nem volt időm, hogy körülnézzek, ki biztat. Voltak, akik egyszer-kétszer a rajt előtt megtaláltak, odajöttek. Az itthoni hangulatot nem éreztem, nincsenek efféle telepatikus képességeim. Egyébként úgy versenyeztem a Touron is, mint bármely más versenyen, mert mindig a legjobbamat akarom nyújtani.
– Hányszor és főleg mikor érezte, hogy most holtponthoz ért?
– Főként a hegyekben, a Pireneusok és az Alpok emelkedőin volt szükségem a szokásosnál nagyobb elszántságra és lelki erőre.
– A Touron az tud az élmezőnyben végezni, aki a hegyi szakaszokon tartja a lépést a legjobbakkal. Mi kell ahhoz, hogy valaki olyan legyen, mint Lance Armstrong, aki hegyimenő, de az időfutamokban is kiválóan teljesít?
– Nem ismerem Armstrong titkát. Azt tudom, hogy az idén jobban készült a hegyi szakaszokra.
– És mi kellene ahhoz, hogy Bodrogi Lászlóból is hegyimenő váljon?
– Nincs recept, talán le kellene fogynom.
– Miből?
– Nos, a minimum súlyom egyes szakaszok után hetvenhárom kiló volt, normál helyzetben hetvennégy-hetvenhat. A csapatom vezetői szerint, ha induláskor hetvenkét kiló volnék, a hegyen is képes lennék tartani a tempót az elejével.
– Mi volt az igazság abban, hogy Armstrong szívesen látná önt maga mellett a US Postal csapatban?
– Nos, ez inkább afféle médiakacsa. Mivel a Mapei bejelentette, hogy kivonul a kerékpársportból, megindult a találgatás, ki hová menne. Azonban engem szerződés köt ehhez a teamhez, és a Quick Step jóvoltából a továbbiakban is változatlanul tudunk működni majd.
– Az egész beszélgetés alatt éreztem, hogy rekedt a hangja. Mennyire komoly a baja?
– Nem vészes, két nap alatt kikúrálom magam. A Tour utolsó három napján már eléggé folyt az orrom, fájt a torkom, és nem éreztem igazán jól magam. De lázam nem volt. Erre nincs is idő, már a nyakamon a vasárnapi, hamburgi Világkupa-verseny.
– Magyarországra mikor jön legközelebb?
– Csak télen, amikor véget ért a versenyidény.
Jannik Sinner
Sinner óriási bajban volt, szettet sem nyert, mégis továbbjutott
