Előrehozott aranyérem

Már a selejtezőket követően világbajnoki címet ünnepelhetett San Franciscóban Balogh Gábor, Horváth Viktor és Fülep Sándor, köszönhetően annak, hogy a magyar öttusacsapat volt az egyedüli, amelyik teljes létszámban kvalifikálta magát a harminckettes döntőbe. Ráadásként az egyéni indulóként nevezett Sárfalvi Péter is kitett magáért, ő szintén ott lesz pénteken az egyéni világbajnoki címért küzdők között. A magyar csapat tagjai a pénteki finálé utáni eredményhirdetésen vehetik át az aranyérmet.

- Öttusa -

Nem az első eset, hogy a magyar válogatott a kedvezményezettje a selejtezőkre épülő versenykiírásnak, 1995-ben Bázelben a Hanzély Ákos, Sárfalvi Péter és Kálnoki Kis Attila összeállítású együttes szintén úgy lett a világ legjobbja, hogy egyedüli csapatként jutott túl teljes létszámban az előcsatározásokon.
Ami a mostani versenyt illeti, a fehéroroszok, a franciák és az oroszok ugyan három öttusázóval képviseltethetik magukat a fináléban, ám esetükben egy-egy versenyzőjüket egyéni indulóként nevezték, így hivatalosan csak kettő-kettő öttusázó eredménye számít a csapatversenyben.
Mindez persze felveti, hogy mennyire valós, mennyire jó a mostani versenyszisztéma öttusában. A magyarok világbajnoki címének értékéből nem von le semmit a tény, hogy a rendszer nem éppen a sportot szolgálja. Legalábbis akkor, ha tényleg a versengés a céljuk az öttusaviadaloknak.
Annak idején, a könnyebb követhetőség és a szórakoztatás volt a szándéka azoknak a reformoknak, amelyek végül megszüntették a négynapos versenyeket s eljuttatták a sportágat a mostani, kvalifikáció plusz döntő rendszerhez. A több napig tartó küzdelem idején az öttusa kedvelőit naponta izgalomban tartotta a verseny, számról számra számolgatták, kinek mennyit kell vívnia, lőnie, futnia, úsznia, lovagolnia ahhoz, hogy az egyről a kettőre jusson. Megszokott volt például Magyarországon, hogy egy-egy világbajnokság, olimpia idején még azok is osztottak-szoroztak, lesték a versenyekről szóló híreket, akik egyébként sohasem jelentek meg egyetlen versenyen sem. Most egy nap alatt dől el minden, egy napig (ha) figyelnek a sportágra, mi több, előállhat az a furcsaság (mint 1995-ben Bázelben és most), hogy valódi versengés nélkül lesz világbajnok egy csapat. Hogy mindkétszer Magyarország lett a kedvezményezett, ez a magyar öttusa erejét, a versenyzők klasszisát bizonyítja, s nem a sportág irányítóinak rátermettségét dicséri.
Mindez persze nem több (lényeges) mellékszálnál ahhoz képest, ami San Franciscóban, az idei világbajnokságon történt, történik, elvégre a fő szerep mindig a versenyzőé, ő az, aki alkalmazkodni kénytelen a legfurcsább szabályokhoz is.
Nos, a San Franciscó-i férfi selejtezőkben a legesélyesebb magyar, Balogh Gábor a vártnál gyengébben lőtt (178 kör), ám ettől nem torpant meg, olyannyira, hogy a végén a második lett a csoportjában. Ott, ahol a lövészetben jó (181), ám a vívásban gyengébb Sárfalvi remek futással zárt a végén kilencedikként.
***
Öttusa-világbajnokság, San Francisco, férfi selejtező, A-csoport. 1. Biszov (fehérorosz) 4268 pont, 2. Zadnieprovskis (litván) 4268, 3. Deleigne (francia) 4264, 4. Horváth Viktor 4260. B-csoport: 1. Turkin (orosz) 4300 pont, 2. Litvjakov (fehérorosz) 4284, 3. Horbacz (lengyel) 4272, … 6. Fülep Sándor 4256. C-csoport: 1. Liu (kínai) 4248 pont, 2. Balogh Gábor 4232, 3. Walther (német) 4224, … 9. Sárfalvi Péter 4216.