Extornásznő a rúdugrók elitjében

Molnár Krisztina sportpályafutása rendhagyó, mert két alapsportágban is a nemzetközi élmezőnybe került. Tornászként, tizenhat évesen részt vett a barcelonai olimpián, amelyen a hatodik helyezett csapat tagja volt. Váratlan visszavonulása után 1997-ben sportágat váltott, atléta lett, és hat év alatt rúdugróként a nemzetközi élmezőnybe került, így bajnokként és csúcstartóként készülhet a müncheni Európa-bajnokságra.

Salánki Miklós
2002. 07. 30. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

-ATLÉTIKA-
Két válogatott tornász – Molnár Imre és Vigh Katalin – 1976-ban született gyermeke, Krisztina útja egyenesen vezetett a tornaterembe, ahol sok-sok edzés eredményeképpen folytatta a szülői hagyományokat. A tehetséges fiatal tornász felnőtt Európa-bajnokságon gerendán és korláton is ötödik lett. Sokkal hosszabb ideig kellett csalogatnia őt Janecskó Andrásnak, az ELTE tanárképző főiskola testnevelő tanárának, hogy megpróbálkozzon a rúdugrással. Ugyan 1996-ban, első versenyén csak 240 centiméterig jutott, de a következő évben Balogh László irányításával elkezdte az edzéseket, és azóta rúdugrásban évente általában tíz centimétert fejlődött, így jutott el tavaly a 441 centiméteres országos csúcsig. A rekordját az idén 442-re, majd a múlt heti országos bajnokságon 445 centiméterre javította.
– A torna és az atlétika között alapvető különbség, hogy az utóbbi elsősorban szabadtéri sportág – magyarázta a csúcstartó. – A tornában sokkal nehezebb a nemzetközi szintet tartani, ott egy-két napos kihagyás után mindent újra kell kezdeni. A tapasztalatom szerint atlétikában egy-két hetes betegség miatti kiesést könnyebben be lehet pótolni. Mindkét sportágban fontos a jó technika, de a rúdugráshoz erő és gyorsaság is kell, mert a nekifutás befolyásolja az eredményességet. A tornász múltamnak az az előnye, hogy könnyebben tanulok meg egy-egy új mozgássort. Míg a többieknek egy hibás mozdulat kijavítására évek kellenek, nekem néhány hónap is elegendő.
A 164 centiméter magas Krisztina felkészülését 1999-től Szabó Dezső irányítja. Az UTE atlétájának eddigi fejlődése folyamatos volt: 1997-ben 380, 1998-ban 390, 1999-ben 411, 2000-ben 430, 2001-ben 441 centimétert ugrott. Az idén eddig viszont még „csak” négy centit javított a legjobbján.
– Remélem, ebben az évben is tartani tudom a tíz centiméteres fejlődést. A debreceni bajnokságon az időjárás nem volt ideális, ráadásul négyszáztíz után egyedül maradtam, ezért egy erősebb mezőnyben nem elérhetetlen a négyszázötven sem. Az idén már négyszer ugrottam túl a négyszáznegyvenet, sőt elárulom, edzésen már átvittem a négyszázötvenet is. Jó lenne a rekordomat az Európa-bajnokságon megjavítani, mert ez azt jelenthetné, hogy bejutottam a döntőbe.
A huszonhat éves Molnár Krisztina korán, ötévesen kezdett tornázni, kétéves pihenő után tért át az atlétikára, így majdnem két évtizede az élsportolók kötött életét éli. A Testnevelési Egyetem elvégzése után két évig a Magyar Golfszövetség titkárnője volt, de mára profi atléta lett.
– A legfontosabb célom, hogy tizenkét év után ismét olimpián indulhassak. Az athéni szereplésem aztán majd meghatározza a további sorsomat. Az viszont már most biztosnak látszik, hogy olyan szorosan kötődöm a sporthoz, hogy a második visszavonulásom után sem szakadok el ettől az érdekes és számomra vonzó világtól.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.