Majdcsak lesz valahogy

Pénteken, a hivatalos munkaidő végéig nem sikerült a kispestieknek garanciát adniuk arra, hogy a klub anyagi helyzete eléggé stabil az első osztályú induláshoz, ami azt jelenti, hogy a Kispesten megszűnt az élvonalbeli futball, egy esztendőre mindenképpen. A szabályok szerint a legjobb kieső, esetünkben a Haladás lehet újra NB I-es. Ami biztos, fordulóponthoz érkezett a honi profi futball: a múlt már nem számít. Vagy, ha mégis, akkor nemcsak a dicsőséget, hanem a felelősséget is illik vállalni belőle.

- Labdarúgás -

Száznegyvenmillió. Forintban, persze. Ennyit próbáltak meg összekalapozni a kispesti elöljárók az elmúlt hetekben, napokban, ám nem jártak sikerrel.
Keseregni lehet azon, hogy nem számítanak a hagyományok, senkit sem érdekel a dicső múlt, ám, ha azt nézzük, hogy a magyar futballban az a meghirdetett cél, hogy az üzleti szempontok hassanak át mindent, természetes, ami történt. A szavak nem érdekesek akkor, amikor az a kérdés, van-e elegendő pénz a működésre vagy nincs. Nos, Kispesten ez hiányzik és ezen még csodálkozni sem érdemes. Ha valaki végiglapozza az elmúlt esztendők krónikáját, egy folyamat törvényszerű végeként rögzítheti az első osztálytól való szegénység miatti búcsút. Mert régóta már csak toldozgatják-foldozgatják a kispesti futballt, miközben a csapat egyre mélyebbre süllyedt. Bizonyság minderre, hogy a nem is olyan régen még (világ)klasszisokat felvonultató klub a legutóbbi bajnokságban már a kiesés ellen küzdött, a bennmaradást szinte nagyobb ovációval ünnepelték Kispesten, mint egykoron a bajnoki címeket. Okkal, mert az egykori és a jelenlegi helyzetet összehasonlítva nagyobb tett a bennmaradás, mint voltak annak idején az első helyek.
Az pedig meggyőződésem, hogy az első osztályú tagság megőrzésében főszerepe van annak, hogy Détári Lajos volt az edző. Détári, aki egyrészt nemcsak a szakmai tudását, hanem a szívét is adta azért, hogy szépen haljon meg szeretett klubja, másrészt pedig akkora klasszis volt, hogy a ma futballistái mindent elhisznek neki. Kispesten ritka kincs birtokosa: van hitele. (Ide tartozik, hogy Détári a www.borsodiliga.hu információja szerint pénteken szóban megegyezett a Vasassal, hogy a Fáy utcába szerződik edzőnek, ám nem sokkal később visszamondta a megállapodást, mert a Vasas vezetői kiszivárogtatták az információt. ,,Én mindenképpen az NB I-es Kispest edzője szeretnék lenni, a Vasassal befejeztem!” – nyilatkozta Détári.)
Aligha hiszem, hogy lesz valaki, aki hitelt érdemlően föltárja, mi történt Kispesten az elmúlt tíz esztendőben. Az, hogy új idők köszöntöttek Magyarországra a kilencvenes években, nem érv, hiszen a csapat bajnok (1990/91, 1992/93) és kupagyőztes (1995/96) egyaránt volt a vizsgált időszakban. Aztán valami történt, más irányt vettek a dolgok, mint remélni lehetett. A kívülállónak nem tiszte megnevezni a mélyrepülésért felelősöket, miért tenné, ha a körön belül lévőkben nem volt, nincs ott a vágy arra, hogy tiszta legyen a kép. A Kispest sorsa tipikus. Ahol a pénz az úr, ott hosszú távon nem viheti sokra az, aki a felelősséget elhárítja magától.
Mindenesetre föltűnő, hogy az egykori Budapesti Honvéd 1991-ben önállósodott szakosztályai közül csak a futball ment csődbe. A többiek (tizenegyen vannak) teszik a dolgukat annak rendje és módja szerint, olyannyira, hogy kimagasló eredményekkel (olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címek) és extraklasszis versenyzőkkel (Nagy Tímea, Balogh Gábor, Csollány Szilveszter, Pulai Imre, Novák Ferenc és még sorolható) büszkélkedhetnek. Nem dúskálnak ők sem a pénzben, de gazdálkodnak, ami azt jelenti, hogy csak annyit költenek, amenynyijük van.
A dolog érdekessége, hogy annak idején, 1991 nyarán a futballisták kezdeményezték a válást, mondván, hogy a többiek csak elszívják előlük a pénzt. Most pedig – ahogy hallani – tettek egy kósza és magátólértetődően hamvába holt kísérletet arra, hogy azok mentsék meg őket, akiket lerúgtak magukról. Ehhez nincs mit hozzátenni, legföljebb azt, hogy nem az 1909-ben alapított KAC meg az 1949-ben létrehozott Bp. Honvéd, hanem az 1991-ben alakult Kispest-Honvéd bukott el.
Az viszont tényleg igaz a magyar futballban, hogy a remény hal meg utoljára. Lapzártakor információink szerint úgy állt a helyzet, hogy a szükséges összeg felét már-már előteremtették az érdekeltek, akik haladékként értékelik, hogy a Ligában a nevezések elbírálása hétfőn kezdődik meg és eltart a hét közepéig. A jelszó tehát: Majdcsak lesz valahogy…!