Parádés kapitányi bemutatkozás

Fantasztikusan szerepelt a magyar vívóválogatott a moszkvai Európa-bajnokságon, hiszen két-két arany- és ezüst-, valamint négy bronzéremmel zárt. A huszonnégy versenyzőből tizenkilenc felállhatott a dobogóra és a hat fegyvernemből csupán a férfi tőrözőknek nem sikerült az éremszerzés. Az Eb-k történetében ennél jobban csupán 1991-ben, Bécsben szerepelt a magyar csapat, igaz, ezúttal sokkal erősebb volt a mezőny.

- Vívás -

Boczkó Gábor férfi párbajtőrben nyerte az első aranyérmet, majd a zárónapon a női párbajtőrcsapat védte meg Európa-bajnoki címét. A női tőrözők és a kardozók csapatban ezüstéremig jutottak, míg a férfi kardcsapat, a párbajtőröző Imre Géza és Kovács Iván, valamint a kardozó Nagy Orsolya bronzérmet szerzett. Ezzel a teljesítménnyel a magyar válogatott a házigazda orosz együttes mögött a második helyen végzett. Az indulás előtt Szabó Bence, aki szövetségi kapitányként kiemelkedő versenyen Moszkvában irányította első alkalommal a válogatottat, mindössze három érmet várt.
– Előzetesen túl óvatos volt vagy a vártnál gyengébb mezőny gyűlt össze az Európa-bajnokságon?
– Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az Eb-nek van létjogosultsága – mondja a sikeresen bemutatkozó kapitány. – Egyáltalán nem lehet azt állítani, hogy gyenge lett volna a mezőny, annak ellenére sem, hogy néhány számban egy-két klasszis valóban hiányzott. De a házigazdák legerősebb csapatukkal vettek részt és a nagy vívónemzetek, az olaszok, a franciák, a németek is jó néhány sztárt elindítottak, legalább egy fegyvernemben teljes világbajnoki csapattal álltak rajthoz. Az indulás előtt ugyan azt nyilatkoztam, hogy három érmet várok, de magamban négyre, ötre számítottam. Hárommal csak akkor lettem volna elégedett, ha valamennyi aranyból lett volna. De nyolc éremre még álmomban sem gondoltam.
– Kik szerezték a legkellemesebb meglepetést?
– Egyértelműen a női kardozók, hiszen egyéniben és csapatban is dobogóra tudtak állni s ez azt jelenti, hogy komoly fejlődésen megy át a szakág. Már az évközi Világkupákon is jelentkezett az elvégzett munka eredménye, de az igazi felmérésre mindig egy világversenyen kerül sor.
– A férfi párbajtőrözők egyéniben beborították a dobogót, aztán csapatban a nyolc közé sem jutottak, míg az aranyérmes női párbajtőrcsapatból egyéniben senki nem került a legjobbak közé. Nem túl ellentmondásos ez a szereplés?
– Hajszálon múlott, hogy Kovács Ivánék csapatban nem értek el jobb eredményt s ebben talán egy kicsit én is benne vagyok, míg a nőkre kifejezetten büszke vagyok, hiszen a halványabb egyéni szereplés után volt elég lelkierejük a folytatáshoz.
– Meglepő az önkritika, kapitányként hibázott?
– Hibának nem nevezném, de nem hallgattam a megérzésemre. Imre Géza az ukránok ellen két asszót megnyert, mégis úgy éreztem, hogy cserélnem kellene. Az egyik edzővel beszéltem is erről s ő úgy látta, Géza jó formában van. Végül nem cseréltem s kiderült, ezzel hibáztam. Megtanultam, hogy a megérzéseimre mindig hallgatnom kell.
– Azért, gondolom, nem csalódott, hiszen kapitányként összességében jobban nem is kezdhetett volna.
– Egyelőre szerencsésen alakultak a dolgok, a kardozó Decsi Tamás, valamint a párbajtőröző Király Hajni csapatba állítása a legjobbkor történt. Meg kell szoknom, hogy a döntéseket egy személyben kell meghoznom, s nem habozhatok, ha úgy érzem, lépnem kell.
– A sikerek megkönnyítették a dolgát?
– Mindennap, minden versenyszám előtt és alatt végig izzadt a tenyerem, mert roppant feszült voltam. Már a reggelinél alig ment le néhány falat a torkomon, hiszen tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek a saját versenyszáma a legfontosabb és az én dolgom az, hogy segítsem a minél jobb eredmény elérésében. Persze nem egyedül, hanem a szakági edzőkkel közösen. Csakhogy nekem mindennap meg kell újulnom, nem lehetek fáradt.
– Fiatalon lett kapitány, a versenyzők közül sokakkal még együtt vívott. Ez könnyebbé tette a munkáját vagy éppen nehezítette?
– Igyekszem mindenkivel megtalálni a megfelelő hangot s nem szeretnék hatalmi pozícióból diktálni. Amíg vívtam, kifejezetten baráti kapcsolatba kerültem Kovács Ivánnal s éppen ezért talán könynyebben megértjük egymást. Igyekszem, hogy ne követeljek ésszerűtlen dolgokat, mert akkor dacból is lehet fegyelmezetlen valaki. Meghallgatom a versenyzők véleményét, de a végső szót nekem kell kimondanom. Eddig nagyobb feszültség nélkül tudtunk együtt dolgozni.
– Az Európa-bajnokság után nem sok idő marad a pihenésre, hiszen az idén ismét a nyár végén, augusztusban rendezik a világbajnokságot. Hogyan folytatódik a felkészülés?
– Egy kis pihenőre feltétlenül szükség van, ezért egy hét szabadságot kapott a válogatott, majd utána a sportcsarnokban egy hét kemény edzésmunka következik. Ezt követően leutazunk Aligára, ahol csak lábmunkázni fogunk, illetve a taktikai dolgokat beszéljük meg. Majd a felkészülés két hétig Tatán folytatódik, végül az utolsó négy napban mindenki az edzőjével szabadon készül. Igyekeztünk egy hullámzó felkészülési rendszert kidolgozni, hogy a hosszú és fárasztó szezon végére se fásuljanak el a versenyzők és sikeréhesen érkezzenek Lisszabonba a világbajnokságra.