Szellemi elmélyülés

Nagy megtiszteltetés ért két magyar kyokushin-karate harcost, Kernya Józsefet és Solymosi Antalt. A két tapolcai sportoló Nisida Jukio hétdanos mester meghívására egy hónapot tölthet Japánban, a hiracukai iskolában. Magyarországon rajtuk kívül hat-nyolc ember mondhatja el csupán magáról, hogy a sportág őshazájában tanulhatott.

Nisida Jukio a kyokushin karate atyjának, Ojama Maszutacunak az egyik leghíresebb tanítványa (sokak szerint megnevezett örököse), és a mester 1994-es halála után a három részre szakadt Nemzetközi Karateszervezet (IKO) úgynevezett Szanpei-csoportjának a vezetője. Nisida nemrégiben Magyarországon járt, s a hazautazása előtt a kétdanos Kernya Józsefet meghívta a Tokiótól 60 km-re lévő hiracukai kollégiumába. Nisida hozzájárulásával a 43 éves Kernya Józsefet elkíséri a tanítványa, Solymosi Antal (40).
– Október tizenkettedikétől tölthetünk egy hónapot Japánban, ami óriási megtiszteltetést jelent – mondta az első danvizsgájára készülő Solymosi Antal. – Azt azért hangsúlyoznám, hogy nem nyaralni megyünk, hiszen ezt az egy hónapot szinte szerzetesi életmódban töltjük majd el.
A tapolcai két magyar karatés naponta kétszer három órás, rendkívül intenzív edzésen vesz részt Nisida iskolájában.
– Aki valaha versenyszerűen sportolt, pontosan tudja, mit jelent napi hat órában, hiperintenzíven tréningezni – folytatta Solymosi. – Erre nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is fel kell készülni, hiszen az egy hónap alatt többször juthat el az ember a holtpontra, és ezen valahogyan túl kell jutni. Ez minden esetben mentális kihívás is.
Ugyanakkor Kernya József és Solymosi Antal számára már nem csupán az edzés, a fizikai erő és az ügyesség jelenti a kyokushin varázsát.
„Mindketten elmúltunk negyvenévesek, elkezdődött számunkra az a kor, amikor már inkább csökken a fizikai teljesítőképességünk. Persze ettől még ugyanolyan fontos marad a testedzés, a gyakorlatok és a technika, de bekövetkezik egyfajta szellemi elmélyülés is a karatéban. A karate ugyanis – bár a kyokushin a legkeményebb stílusok egyike – nem csupán testmozgás, harc és fizikai erő, hanem életmód, életszemlélet és gondolkodásmód is egyben. Mi most szellemi elmélyülést is remélünk ettől az egy hónaptól.”
A meghívás valójában nem szívélyes vendéglátást és luxusutazást jelent. A két magyarnak szinte szerzetesi életmódot kell folytatnia az egy hónap alatt: ugyanúgy dolgoznak, mosogatnak, takarítanak, mint az iskola japán lakói. A kinntartózkodás költségeit maguknak kell állniuk, s ez még akkor is több százezer forintot jelent, ha a japán árakhoz képest fillérekbe kerül majd az életük Hiracukában.