Eb-eredmények húszéves tükörben

A borús, esős idő ellenére megpillanthattunk némi reménysugarat a múlt héten, a müncheni atlétikai Európa-bajnokságon. A sportágban ugyan a teljes megtisztulás még mindig csak álom, de a dopping elleni harc eddigi eredményei nem lebecsülendők. A magyar atlétika jóra vizsgázott az Olimpiai stadionban, a kalapácsvető Annus Adrián, a diszkoszvető Fazekas Róbert aranyérmével, a távolugró Vaszi Tünde bronzérmével és több értékes helyezéssel versenyzőink 28 olimpiai pontot gyűjtöttek.

Félúton az athéni olimpia felé, a sportágban zajló pozitív folyamatok bemutatásához a görög fővárosban húsz évvel ezelőtt rendezett kontinensbajnokság történéseit vesszük figyelembe. Két évtized a gyorsan fejlődő sport világában rengeteg idő, mégis az összehasonlítás több tanulsággal szolgálhat. Az 1982-es Eb a két ellentétes világrendszert képviselő NDK és az NSZK csapatának gigantikus párharcát hozta. A 41 aranyéremből 21-et német atléta nyert, a két ország válogatottja 41 érmet szerzett. A párharcot az NDK 13 arany-, 8 ezüst- és 7 bronzéremmel nyerte meg, az NSZK 8 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzéremmel lett második, míg a harmadik Szovjetuniónak 6 arany, 12 ezüst és 8 bronz jutott. Azokban az években a magyar sportvezetés gyakran hivatkozott a követendő NDK-beli példára, főként a kitűnően működő sportiskolai rendszerre, azt viszont elfelejtették elmondani – inkább nem merték –, hogy a tehetséges 16–18 éves lányokat hímhormonokat tartalmazó tabletákkal etették. Kétségtelen, hogy a jól működő sportgyárak ontották a világklasszisokat, de a német élsportot a koksz hajtotta. Ne legyünk persze – főleg húsz év elmúltával – álszentek, ismerjük el, hogy atlétáink közül is „csipegettek” néhányan, de tudomásunk szerint központi doppingolás nem volt a sportágban, ami meg is látszott az akkori eredményeken.
A magyar csapat a hármasugró Bakosi Béla révén egyetlen bronzérmet szerzett, és 8 olimpiai pontot gyűjtött Athénban. Pedig nyolc évvel az atlétikai állásfoglalás után a magyar atlétika a 80-as évek elején – az eredményesség kivételével – a fénykorában volt, több mint 300 szakosztály működött az országban, majdnem ezer edző főfoglalkozásban végezhette a munkáját.
Az elmúlt húsz évben a sportág hazai bázisa drasztikusan csökkent, a szakosztályok fele megszűnt, a 300 edző közül már csak 30 a főfoglalkozású. Ennek ellenére a magyar atlétika kirakata Münchenben sokkal szebb lett, csapatunk a 28 olimpiai pontjával még a négy évvel ezelőtti sikeres budapesti Eb-szereplését is felülmúlta.
Hogy ez az ellentmondásos helyzet hogyan alakulhatott ki? Nehéz erre szakmai magyarázatot adni, viszont az eredmények összehasonlítása jelzi, hogy a tisztuló légkörben versenyzőink esélyei megnőttek. Mert például húsz éve a gerelyhajításban 10. helyezett Janák Mária 61,20 méteres eredményével 6. lehetett volna Münchenben, Bakosi Béla 17,04 méteres ugrása 5. helyezést ér. Több számban pedig a jelen legjobbjai (pedig azóta az edzésmódszer, a pálya és a felszerelés is javult) csúfos vereséget szenvedtek volna. A doppingolással megvádolt szlovén Ceplak (1:57,65) csak a hátát nézhette volna az Athénban első orosz Minyevejának (1:55,41) a női 800 méter fináléjában, amelyben Athénban hatan futottak két percen belül. Női 400 méteren az NDK-beli futócsillag, Marita Koch (48,15) ellen esélye sem lett volna az idei kontinenselső orosz Zikinának (50,45). A női súlylökésben két évtizede hatan, a múlt héten ketten dobták túl a 20 métert. Az aranyérmes Annus Adrián 81,17 méteres eredményével második lehetett volna az orosz Szedik (81,66) mögött, viszont Fazekas Róbert (68,83) legyőzhette volna a „csehszlovák” Bugár Imrét (66,64) diszkoszvetésben. Ezek a beszédes eredmények bizonyíthatják, hogy a nyolcvanas évek az atlétika történetének egyik legvitatottabb korszaka volt, amelyben nem sok babér termett atlétáinknak.
Az elmúlt két évtized legeredményesebb Eb-szereplése után megállapíthatjuk, hogy a megváltozott viszonyok között a magyar atlétika kiheverte a sydneyi olimpia nullapontos sokkhatását, az olimpiász félidejére kialakult egy olyan fiatal csapat, amely két év múlva feledtetheti nemcsak a Sydneyben történteket, hanem a húsz évvel ezelőtti gyászos athéni szereplést is.
***
Müncheni éremmérleg

arany ezüst bronz
Oroszország 7 9 8
Nagy-Britannia 7 1 6
Spanyolország 6 3 6
Franciaország 4 1 3
Görögország 4 – 2
Svédország 3 1 1
Németország 2 9 7
Ukrajna 2 4 1
MAGYARORSZÁG 2 – 1
Lengyelország 1 1 4
Finnország 1 1 1
Csehország 1 1 –
Dánia 1 1 –
Románia 1 1 –
Olaszország 1 – 3
Izrael 1 – –
Szlovénia 1 – –
Törökország 1 – –