Kitűnő edzők, kevés egyéniség

A lisszaboni vívó-világbajnokságon – ha csak az érmek számát nézzük – az előzetes várakozásnak megfelelően szerepeltek a magyar versenyzők, hiszen csapatban a női párbajtőrözők arany-, a női kardozók ezüstérmet nyertek, továbbá egyéniben Mohamed Aida, valamint Knapek Edina a dobogó harmadik fokára állhatott. Szabó Bence szövetségi kapitány azonban elismeri, ennél is jobb eredményt érhetett volna el a válogatott.

-VÍVÁS-
Szövetségi kapitányként ez volt az első világbajnoksága, elégedett az eredményekkel?
– Az Európa-bajnokságon nyert nyolc érem után azt mondtam, ha a vb-n fele ennyit elérünk, akkor már nem lehet panasz a teljesítményünkre. Pontosan négy érmet sikerült kiharcolni, a mindig különösen várt aranyérem is megszületett, így aztán panaszra nem lehet okom. Világbajnokságon 1998 óta nem szerepeltünk ilyen jól.
– Lisszabonban a férfiak egyszer sem állhattak a dobogóra. Valóban nagyobb a lemaradás ezekben a fegyvernemekben?
– A nőknél mind a három szakágban képesek a versenyzők dobogóra állni, míg a férfiaknál csak kettőben, hiszen a férfi tőrözők éremszerzéséhez csoda kellene. Ettől függetlenül a kardozók és a párbajtőrözők is érmet, érmeket szerezhettek volna, ám balszerencse, illetve saját hibájuk miatt ez rendre elmaradt. Egyéniben Nemcsik Zsolt már 13:10-re vezetett az olasz Tarantino ellen, amikor egy kicsit könnyelműsködött, s ezzel felhozta az ellenfelet, végül vesztett. A párbajtőröző Kulcsár Krisztián élete nagy lehetősége előtt állt, olyan jó ágra került, ahonnan nyugodtan bejuthatott volna az elődöntőbe, ám az észt Loittal szemben a nyolcaddöntőben érthetetlenül megtorpant. A kardcsapat ugyan csupán az ötödik helyen zárt, mégis bebizonyosodott, az oroszokkal csak mi vehetjük fel a versenyt. Pozdnyakovék minket 45:43-ra győztek le, míg az elődöntőben a németek tizenöt, a fináléban az olaszok huszonhat találatot tudtak csak adni. A címvédő férfi párbajtőrcsapat összeállításakor túlzottan bíztam a szakági edzőben és a fiúkban, s nem a megérzésemre hallgattam. Ezért én is hibás vagyok.
– Miközben Kulcsár Krisztiánék a kilencedik helyen végeztek, itthon maradt az idei egyéni Európa-bajnok Boczkó Gábor. Nem kellett volna inkább őt kivinni?
– Egy aranyérmes csapat némi védettséget élvez, és Boczkó az évközi versenyeken nem győzött meg arról, hogy feltétlenül helye van az együttesben. Legalább két Világkupán kellett volna a döntőben szerepelni ahhoz, hogy más maradjon itthon. Már az Eb előtt eldőlt, kik indulhatnak ott, és kik bizonyíthatnak Lisszabonban.
– Csapatban rendre jobban szerepelnek vívóink, mint egyéniben. Mi hiányzik belőlük ahhoz, hogy Pozdnyakov, Kolobkov, Trillini szintű klasszisokká váljanak, s egyéniben is képesek legyenek nyerni?
– Kitűnő edzőink vannak, akik ragyogó munkát végeznek, de a versenyzők között az említettekhez hasonló egyéniségek nincsenek. Ezért együtt, csapatban jobb eredményekre képesek.
– Ebbe bele kell nyugodni, vagy lehet változtatni a helyzeten?
– Olyan lehetőségeket kell teremteni számukra, hogy az évközi Világkupákon minél jobban szerepelhessenek, és kellő önbizalommal, nyugodtan, sikeréhesen induljanak a vb-n. Sajnos többeken láttam, hogy hisztérikus állapotban vannak, amikor pástra lépnek. Így nem lehet vívni, ilyenkor tudásuknak csak a töredékét képesek nyújtani. Jövőre visszatér a pástra Nagy Tímea. Egyéni olimpiai bajnokként jó hatással lehet másokra is, akikben pedig benne van egy nagy siker lehetősége is. Mert lehetünk mi jók csapatban, a vívás igazából mindig egyéni sportág lesz.