Mozgássérülten is egészségesen

Sokszor rajtunk, a közösségünkön múlik, hogy sérült embertársaink mennyire is érzik magukat annak, s mennyire élhetnek természetesen, vagy éppen kényszerűen szembesülnek a hátrányos megkülönböztetéssel. Krajnyák Zsuzsa, aki immár párbajtőrben kétszeres világbajnok a kerekes székes vívásban, cseppet sem érzi magát sérültnek.

-VÍVÁS-
Rohamos fejlődésnek indult az utóbbi évtizedben itthon a mozgássérült emberek sportja, versenysportjuk mind jobban felértékelődik. Sikereik, eredményeik pedig épp oly fontossá válnak, s nem csupán a számukra. Krajnyák Zsuzsa évtizedeken keresztül az egészségesek között sportolt, annak ellenére, hogy születési rendellenesség miatt az egyik lába picivel rövidebb.
– Számomra ez teljesen normális állapot volt, gyerekkormban hamar tudatosult, hogy én ilyen vagyok, s az iskolában sem jelentett gondot – mesélte második világbajnoki címe után a párbajtőröző. – Érden, ahol éltem, az egészségesekkel egy osztályba jártam, velük sportoltam, fel sem merült, hogy hátrányban vagyok. Úsztam, kézilabdáztam, asztaliteniszeztem, s az utóbbi sportágban korosztályomban harmadik lettem a városi versenyen. Az érettségi után hagytam abba az úszást, hamarosan hiányozni kezdett a sport, de sokáig nem tudtam, hol is kezdhetném újra. A lehető legjobbkor hívott Dani Gyöngyi, hogy próbáljam ki a kerekes székes vívást.
Öt évvel ezelőtt Feletár György, aki addig az OSC-nél tevékenykedett a szakág elismertetéséért, megkereste László Dezsőt, az UTE-Selectrade szakosztályvezetőjét, hogy a lila-fehér egyesületnél miként lehetne meghonosítani a kerekes székes vívást. A nagy múltú klub az atlantai olimpiát követően évről évre nehezebb körülmények között dolgozott, ennek ellenére lehetőséget adott a mozgássérült sportolóknak, s Feletár hamarosan egy roppant eredményes csapatot formált, amely már Sydneyben is több érmet nyert.
– Kezdetben kifejezetten viszolyogtam attól, hogy tolószékben sportoljak, hiszen addig soha nem ültem ilyen eszközben, az egészségesek között sportoltam – tette hozzá Krajnyák Zsuzsa. – Gyuri biztatott, hogy érdemes ezt komolyan vennem, s meglepően gyorsan jöttek az eredmények. Sydney előtt másfél évvel kezdtem el a vívást, s hál’ istennek, az első Világkupa-versenyen, amelyen részt vehettem, egy hazai viadalon rögtön a nyolc közé jutottam. A sikerrel megjött a kedvem a folytatáshoz.
A párbajtőröző rendkívül gyors fejlődését jelzi, hogy már Sydneyben is ott lehetett a paralimpián, s nem csupán ismerkedett a nemzetközi mezőnnyel, hanem tőrben és párbajtőrben is bronzérmes lett, majd a következő esztendőben a világbajnokságon párbajtőrben már aranyérmes, míg tőrben a harmadik helyen végzett. Az idei budapesti vb-n még ezt a teljesítményt is felülmúlta, hiszen párbajtőrben megvédte elsőségét, míg a tőrözők között ezüstérmes lett.
– A fő célom természetesen az athéni paralimpia, ahol legalább az egyik számban győzni szeretnék. Folyamatosan edzek, mert ha nem vagyok eléggé felkészült, akkor azonnal meglátszik az eredményeimen. Nem lehet lazítani, igaz, nincs is igényem erre, hiszen nagyon jó társaság alakult ki az UTE-ban, s akkor is örömmel jövök le, ha éppen nem edzünk.