Tragikus hősök

Úgy látszik, immúnisak lettünk a doppingügyek iránt, mert még egy évtizeddel ezelőtt is milyen megrázó hírbomba lett volna csupán az elmúlt egy hét történéseiből. A Tour de France szervezői megkönnyebbülten sóhajthattak fel, mert doppingbotrány nélkül ért véget a világ legnagyobb kerékpáros cirkusza, amely napjainkban már nem csupán sportverseny, sokkal inkább hatalmas üzleti vállalkozás. Éppen ezért a rendezők ügyeltek arra, nehogy az újabb doppingügy elriassza a szponzorokat.
A viadal elején az összetettben vezető spanyol Igor Gonzalez de Galdeano doppingtesztje ugyan pozitív lett, de nem büntethették, mert papírja van arról, hogy asztmás. Szeretnék én látni olyan valódi asztmást, aki 20 nap alatt végighajt 3280 kilométert, miközben kétezres csúcsokat mászik meg a kerékpárjával. Igaz, a négyszeres győztes amerikai Lance Armstrong is azóta lett verhetetlen, amióta a „gyógyíthatatlan” betegségéből felgyógyult. Sokan csodaként emlegették a litván Rumsas esetét, aki a világranglista 222. helyéről hajtott fel a dobogó harmadik fokára. A sportban azonban változatlanul nincsenek csodák, s kiderült, a litván profi kerékpáros feleségével küldte haza a doppingszereket, aki a francia–olasz határon lebukott.
A kívülállóban mindig felmerül a kérdés: az élsportolók miért vállalják a veszélyt? Erre a kérdésre is választ kaphattunk az elmúlt napokban, mert az Adidas felbontotta a szponzori szerződését a doppingoláson ért Jan Ulrichhal, aki 1997-ben nyerte meg a francia körversenyt. A német bringás így évente 300 ezer eurótól esik el, ami havi 25 ezer euró jövedelmet jelentett volna számára.
A pénz pedig hatalmas úr, s ennek lett az áldozata a nigériai távolugró Chioma Ajunwa, akit 1992-ben doppingolás miatt négy évre eltiltottak a versenyzéstől. Úgy látszik, ez sem riasztotta el a tiltott szerek használatától, mert jól tudta, csak ezek segítéségvel lehet például az olimpián nyerni. Visszatérése fantasztikusan sikerült 1996-ban Atlantában, 712 centiméterrel nyerte a távolugrást, és országa első női olimpiai bajnoka lett. A bukott atléta így hőssé vált, s az is maradt volna, ha 32 évesen lemond a nemzetközi versenyeken szerezhető jelentős pénzdíjakról, s visszavonul. Nem tette, ismét lebukott, s mint visszaeső bűnöst, örökre eltilthatják a versenyzéstől. Tíz évvel ezelőtt az olimpiai bajnoknő tündöklése és bukása címoldalas tudósítás lehetett volna a sportlapokban, napjainkban viszont már annyira mindennaposak a hasonló történetek, hogy csak mínuszos hír.