Szabó Brigitta bedarálta a világot

Olyan magyar sikerek születtek a múlt heti dél-koreai junior cselgáncs-világbajnokságon, amelyekhez hasonlóval csak tíz évvel ezelőtt, az 1992-es barcelonai olimpián dicsekedhetett a sportág. Dél-Koreában férfi- és női válogatottunk egy arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel zárta a versenyt, s Szabó Brigitta jóvoltából megszületett a magyar dzsúdósport első junior vb-győzelme is.

-CSELGÁNCS-
Az újdonsült világbajnokhoz az edzőjén át vezetett az út, Bíró Tamás adta meg Szabó Brigitta telefonszámát. Amikor megkérdeztem a mestert, vajon számított-e arra, hogy Brigitta arannyal érkezik haza Ázsiából, így válaszolt.
– Soha nem lehet biztosra menni, de ha a verseny előtt valaki megkérdezte volna tőlem, mivel lennék elégedett, azt válaszoltam volna, a bronzot látatlanban elfogadom.
Amikor délelőtt elmondtam ezt az éppen akkor ébredő Brigittának – a válogatott hétfőn éjszaka érkezett haza –, azonnal rávágta:
– Én is elfogadtam volna…
A 18. életévét decemberben betöltő, 57 kilós lányra azonban rászakadt a nagy boldogság. Négyszer lépett tatamira, négyszer győzött, s nem is akárhogyan.
– Az első lépésemet a szerencse kísérte. A sorsolás folytán erőnyerő voltam, így csak a legjobb 16 között léptem először tatamira. Német ellenfelemet ipponnal győztem le, ami után olyan erő szállt meg, hogy éreztem, meglehet a bronz.
A ceglédi születésű, a nagykőrösi Arany János Református Gimnázium negyedik osztályába járó lány eddig nem tartozott a magyar sport ünnepelt sztárjai közé. Pedig akár jó híre is lehetne, hiszen hosszú pályafutása során – tíz éve annak, hogy odakíváncsiskodott az edzőterembe – hét magyar bajnoki címet gyűjtött, s két elsőséget is szerzett a koreai világbajnokság jegyében kitűzött válogatóversenyeken.
– Ázsiaiakkal nem találkoztam ezeken a viadalokon, mert ők Európában voltak, így aztán belőlük nem készülhettem fel igazán.
Koreában aztán tapasztalhatta, mit is tudnak arrafelé a dzsúdóról. Helyesebben, egy japán és egy thaiföldi lány a saját kárán tanulta meg, mit is tud az, aki a ceglédi „dzsúdóegyetemről” érkezett.
– A belorusz lány elleni sikerem után az elődöntőben és a döntőben egyaránt ázsiai ellenfél jutott. Tudtam, egy győzelemmel már bronzérmes leszek, kettővel pedig megnyerem a világbajnokságot. Hihetetlen erőt adott ez a tudat, talán ennek köszönhetem, hogy mindkét ellenfelemet szinte bedaráltam. Hajtottam őket, mert tudtam, nem szabad megengednem, hogy ők kezdeményezzenek. Az elődöntőben a thaiföldit, a döntőben pedig a japánt léptették le, mert passzívak voltak – mondja a világbajnok.
Aki jártas a cselgáncsban, tudja: a leléptetés eleve ritka, arról nem beszélve, hogy a hazai földrészen versenyzőt mindig jobban védik a mérkőzésvezetők. Ez még értékesebbé teszi Szabó aranyérmét.
A hazaérkezés, az ünneplés meg az éjszakai családi pezsgős koccintás után újabb, s lehet, hogy még nehezebb feladatok várnak a világbajnokra. Érettségire készül, s természetesen ott is „ötpontos” eredménnyel szeretne győzni.
– A világbajnoki felkészülés és az edzőtáborozások három hónapig tartottak, így aztán tényleg csak arra jutott időm, hogy beköszönjek az iskolába. Az évnyitón azért ott voltam. A jövő héttől már a tankönyvek veszik át a főszerepet, mert azt a júniusi „küzdelmet” is meg kell nyernem.