Kigyalogolnak az olimpiáról?

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság programbizottsága javaslata szerint a gyaloglást törölni akarják a 2008-as pekingi olimpia műsoráról, erről döntés a végrehajtó bizottság novemberi mexikói ülésén várható. A javaslat nem meglepő, mert a gyaloglást az elmúlt időben a szubjektív bíráskodás miatt sok kritika érte. A szakág szakemberei és versenyzői természetesen nem értenek egyet a javaslattal, és véleményük szerint nem gyalogolnak ki az olimpiáról.

- Atlétika -

A férfi 50 kilométeres gyaloglás 1932 óta szerepel az olimpia műsorán, s 1956 óta rendezik meg a 20 kilométeres viadalokat, ez a szakág mégis a sportok királynőjének mostohagyereke volt. Versenyzői sokkal kevesebb támogatást, erkölcsi és anyagi elismerést kaptak, mint például a futók vagy az ugrók. A pénzdíjas világversenyek bevezetése óta azonban a gyaloglók is ugyanolyan anyagi elismerésben részesülnek, mint az „édesgyerekek”, s emiatt egyre élesebbé vált a küzdelem, a gyorsulás viszont a szabályok betartásának rovására ment. Az előírás szerint ugyanis a gyaloglás olyan lépésekkel való előrehaladás, amely során a versenyző megszakítás nélkül kapcsolatban marad a talajjal, az első lábnak pedig a talaj érintésekor nyújtva kell lenni.
A tudósító ugyan még nem látott olyan gyaloglóversenyt, amelyen a gyorsabb haladás érdekében a versenyzők ne futottak volna, így aztán a versenybírók döntötték el, hogy ki nyerhet. Az egyik legbotrányosabb eset legutóbb a sydneyi olimpián történt, amikor a mexikói világcsúcstartó Segura elsőként ért a célba, boldog bajnokként tiszteletkört futott, nyilatkozott a riportereknek, majd ezután a versenybíróság elnöke közölte vele, hogy szabálytalan versenyzés miatt kizárták.
A sok vitás verseny ellenére Urbán Ákos, a Magyar Atlétikai Szövetség gyaloglóbizottságának vezetője szerint nem a szakágat kell büntetni, hanem olyan technikai feltételeket biztosítani, amelyek objektívan mérik a versenyzők teljesítményét.
– Az új évszázadban nem jelenthet technikai problémát egy olyan szerkezet kialakítása, amelyen pontosan ellenőrzi, hogy a versenyző egyik lába folyamatosan érintkezik-e a talajjal – magyarázta Urbán Ákos. – Ilyen szerkezettel megszüntethető lenne a szubjektív bíráskodás. Én optimista vagyok, mert a Nemzetközi Atlétikai Szövetség valószínűleg nem fogja támogatni a NOB javaslatát, így a gyaloglás továbbra is a műsoron maradhat. Ott is a helye, mert egyre népszerűbb a világon. Hazánkban jelenleg huszonegy szakosztályban készülnek gyaloglók, és az utóbbi időszakban örvendetesen nőtt a fiatalok száma.
A magyar versenyzők közül az olimpiákon eddig 50 kilométeren Kiss Antal érte el a legjobb helyezést, aki 1968-ban ezüstérmes lett, Róka Antal pedig 1952-ben harmadik, 1956-ban ötödik lett. A rövidebb, 20 kilométeres távon a legelőkelőbb helyen Urbanik Sándor végzett, 1992-ben nyolcadik lett. A békéscsabai versenyző szerint évtizedek óta, az olimpiák után ismételten felmerül, hogy a gyaloglókat száműzik a játékokról, de eddig mindig maradtak.
– Elismerem, ha egy versenyt videón visszanézek, akkor kevés teljesen szabályos gyaloglást látok – magyarázta Urbanik Sándor.
– Véleményem szerint a szabály elavult, ezen kellene változtatni. Az angolok például nem gyaloglásnak, hanem versenygyaloglásnak hívják, amelyben be kellene vezetni a sífutáshoz hasonló szabadstílust. A jelenlegi szigorú szabály ugyanis gátolja a fejlődést, s ez alapján nem lehet objektíven elbírálni a versenyző teljesítményét. Optimista vagyok, mert a világ 165 országában űzik a gyaloglást, s egy ilyen nagy létszámú és népszerű szakágat valószínűleg nem száműznek az olimpiáról.

Vaszi kényszerpihenője. A világbajnoki bronzérmes távolugrónő, Vaszi Tünde a múlt héten megsérült, éppen orvosi kezelésen volt, amikor állapotáról kérdeztük: „Az elmúlt héten Zalakaroson voltam edzőtáborban, ahol kedden medicinlabdákat kellett átugrani. Nem figyeltem eléggé, ezért egy labdára ráléptem, s kifordult a bokám. Először nagyon megijedtem, azt hittem, hogy nagy a baj. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem. Azóta kezelésre járok, de ma már folytattam az edzéseket is, amelyeken viszont még csak erősítek. Nem leszek türelmetlen, kivárom, amíg a sérülésem teljesen rendbejön, hiszen nem akarom kockáztatni a jövő évi szereplésemet. Ha néhány hét múlva elkezdhetem a teljes értékű edzésmunkát, akkor ez a kényszerpihenő nem befolyásolhatja a fedett pályás versenyzést.