Aranyérem már van, elismertség még nincs

Hivatalos bajnoki versenysorozatának utolsó fordulóját tartja ma a Nemzeti Lovardában a Magyar Westernlovas Egyesület (MWE). A hazai sportwestern szerelmesei két éve alapították meg egyesületüket, döntően német és olasz trénereket csábítottak Magyarországra, azokat, akiket az idei Americana versenyen, Augsburgban maguk mögé utasítottak a dobogón. Tehát a szakágban máris magyar Európa-bajnokot avattak. Az első olyan nemzetközi versenyen, amelyen a magyarok megjelentek.

- LOVASSPORT -

Visszahódítja Európát az a lovaglási stílus, amely bár itt gyökerezik, mégis Amerikában fejlesztették tökélyre. Miután a Nemzetközi Lovasszövetség szakágai közé sorolta a westerndíjlovaglást, a reininget, a Jerez de la Frontera-i IV. lovas világjátékokon több mint tízezer ember volt kíváncsi a nagy csapatok, az Egyesült Államok, Kanada, Olaszország és Németország versenyzőire.
A magyarok még nem készek arra, hogy a westernsport krémjének tartott díjlovaglásban mutassák meg magukat a világnak, ám a hagyományos gyorsasági versenyeken, a szlalomban (Pole Bending) és a hordókerülésben (Barrel Racing) az idén maguk mögé utasították azokat a trénereket, akiket az MWE fennállása óta busás összegekért csábítottak Magyarországra egy-egy hét végi kurzusra. Kastély Attila, akinek neve elsősorban a távlovasok körében cseng ismerősen, a kétévente rendezendő Americana seregszemlén az idén megelőzte az európai élmezőnyt, maga mögé utasította a tradicionálisan sikeres német és olasz versenyzőket, így Európa-bajnok lett szlalomban. Ugyanebben a számban a bronzérem is a magyarokat illette, a harmadik helyen Pető Ferenc végzett. A hordókerülésben szerényebb eredménnyel kellett beérniük lovasainknak, Kastély Attila a második, Pető Ferenc pedig a negyedik legrövidebb időt futotta.
A westernlovaglás idehaza nemcsak a versenyzők, hanem a hobbilovasok körében is egyre nagyobb teret hódít (a hagyományos, úgynevezett angol lovaglási stílus mellett), talán azért, mert rendkívül biztonságos. A felszerelésben rejlő külsőségektől eltekintve elsősorban a lovaglás technikájában van különbség a két stílus között. A legszembetűnőbb, hogy a hagyományos iskola követőivel szemben a westernlovasok lezserebb eleganciával lovagolnak, elsősorban testsúllyal irányítják a lovukat, úgynevezett szársegítséget csak minimálisan alkalmaznak. Ennek viszont alapfeltétele a rendkívül magas szinten idomított és készséges ló. A nagy reining, azaz westerndíjlovas-viadalokon komoly lepontozásra számíthat az a sportoló, akinek a lova az engedetlenségnek a legcsekélyebb jelét is tanúsítja, például ha farokcsapással jelzi ingerültségét, nemtetszését. Hasonló szituációban a versenyző örülhet, ha a bírák nem zárják ki a versenyből.
Nem csoda tehát, hogy főként ennek a sportágnak köszönhetően terjed Magyarországon az az alapidomítási technika, amit a köznyelv sajnálatos módon (Robert Redford hasonló című, ám a valóságtól messze álló filmje miatt) suttogásnak nevez. A lóval való kapcsolatteremtésnek ezt a kifinomult módját döntően az amerikai Monthy Robertsnek és az ausztrál Pat Parellinek köszönhetjük – jobb híján, hiszen kétséges, hogy a valaha komoly lovas tradíciójú magyarok ne lettek volna képesek alkalmazni a hasonló, a lovak viselkedésének megfigyeléséből eredeztethető idomítási, „kapcsolatteremtési” technikát, hiszen a harchoz, az íjászathoz ugyanúgy szársegítség nélkül, testsúllyal kellett irányítaniuk állataikat, mint a lasszót alkalmazó cowboyoknak.
A lovastársadalmat – a sportolókat és a hobbilovasokat egyaránt – ma még megosztja a western. Ennek talán az az oka, hogy egyik szakág a másikkal szemben definiálja önmagát, csak kevesen vannak, akik képesek elfogadni a másik stílus létjogát. Sokan úgy vélik: több és fényesebb sikert kellene elérniük a hazai westernsport képviselőinek ahhoz, hogy maradéktalanul elismerést nyerjenek a honi lovasok táborában.

A VERSENYSZÁMOK. Noha meglehetősen sok, tizennégy versenyszámot tartalmaz a sportwestern gyűjtőfogalma, Magyarországon az MWE országos versenyein döntően az ügyességinek fordítható traillel, a díjlovaglással, a reininggel, illetve a gyorsasági számokkal, a hordókerüléssel és a szlalommal találkozhatunk. A trailben szép számmal szerepelnek gyerekek. Ez az a szám, amelyben olyan feladatokat kér a zsűri a lovastól és a lótól, amellyel gyakorlatilag a tereplovaglás során is találkozhat. A gyakorlatsor bemutatása alatt a zsűri pontozza a ló viselkedését, figyelmességét, és figyelembe veszi azt is, hogy mennyire képzett, érzékenyen reagál-e a minimális segítségre is. (H. T.)