Az elnöknek még ebédre is jut ideje

Kedden este Debrecenben, az újonnan épült Főnix csarnokban felhangzik a világbajnokság indulója, bevonulnak a csapatok, hogy aztán néhány perccel később Mádl Ferenc köztársasági elnök megnyissa a férfi és női szerenkénti világbajnokságot, amivel elkezdődik a 2002. esztendő legjelentősebb hazai sporteseménye. A jövő vasárnapig tartó eseményre már minden és mindenki készen áll. Forgács Róbert, a szervezőbizottság ügyvezető elnöke szerint akár már ma kezdődhetnének a versenyek.

-TORNA-
Jó a hangulata a főszervezőnek. Sokkal jobb, mint amikor tavaly ősszel beszélgettünk, miközben egy műszaki rajzot nézett, amelynek a tetején az állt: „Tüske rendezvénycsarnok, a szerenkénti vb helyszíne.” Csak nézte-nézte, megpróbált optimista lenni, de látszott, hogy az nem megy könnyen.
– Azt hiszem, az a néhány nap – vagy talán hét – volt a mélypont – emlékezik Forgács Róbert az egy évvel ezelőtti helyzetre. – Nem a Tüske miatt, hanem azért, mert akkor valóban kilátástalannak tűnt minden. A BS az előző év decemberében leégett. Az új csarnoktól, az Arénától, azért féltünk, mert kérdéses volt, elkészül-e a világbajnokság rajtjára, amelyet a kérésünkre már eleve elcsúsztatott a nemzetközi szövetség. Túlságosan is rövid volt az időnk, nem lehetett vállalni a kockázatot.
– Jól is tették, mert nem készült el időre az új budapesti csarnok…
– Akkor is azt mondtam, ma is úgy vélem, hazardíroznunk kellett volna, ezt pedig nem tehettük meg.
– Inkább arra vállalkoztak, hogy a nemzetközi szövetség tanácskozásán egy huszárvágással megmentsék a helyzetet, s bejelentsék: Debrecenben, egy vadonatúj csarnokban lesz a verseny. Nagy bátorság kellett hozzá?
– Olyan garanciákat kaptunk, amelyek alapján lehettünk bátrak. Tartottuk is a szavunkat, ma már nyugodtan ki merem jelenteni, minden elkészült, mindenki a helyén van, most már tényleg attól a mintegy hatszáz fős rendezői csapattól függ a verseny sikere, amelyikben eddig nem csalódott senki, s biztos vagyok benne, hogy nem is fog.
– Egy-egy nagy világverseny előtti interjúban szinte törvényszerűen elhangzik, hogy „már csak néhány napunk van, áll a bolondokháza, mindenki össze-vissza szaladgál…” Önöknél mi a helyzet most?
– Ilyet nem mondok, mert nem lenne igaz. Tény, hogy mindenki lót-fut, de céllal, mert tudja a dolgát. Az előkészületek forgatókönyvében szinte napra, órára lebontottuk a munkát, s tartjuk a tempót.
– Mi a mai feladat?
– Négy nappal a rajt előtt már minden sínen van, nem is lehet másként. Az autóbuszok róják a Debrecen és Budapest közötti utat, hozzák a küldöttségeket, a helyi szállodák fogadják a vendégeket, mi pedig lassacskán készülődünk az ebédhez.
– Milőtt nekilát, árulja el: vannak-e végleges adataik arról, hány tornász kezdi meg a selejtezőket szerdán és csütörtökön?
– Ötvenhét országból kétszáznyolcvanan lépnek a szerekhez, hogy aztán a finálék után maradéktalanul csak a hat férfi és
a négy női aranyérmes legyen boldog.
– Az október eleji tesztverseny iránt meglepően nagy volt az érdeklődés, mindkét napon telt ház fogadta a versenyzőket, amit azonban betudhattunk akár annak is, hogy akkor mutatkozott be a Főnix. Milyen az érdeklődés most a városban?
– Kiemelkedő. A döntők két napjára már elkeltek a jegyek, elsőként a szombatiakat kapkodták el, talán nem véletlenül, hiszen akkor gyűrűzik majd Csollány Szilveszter. Szerdára és csütörtökre még kaphatók belépők, de azt hiszem, egyáltalán nem maradnak sorok üresen, legföljebb csak néhány szék.
– És amikor már mindenen túl lesznek, következik a gála, amelyet eredetileg Szegeden akartak megrendezni. Végül is hol lesz?
– Szeged is jelentkezett a világbajnokság megrendezésére, ezért azt terveztük, a gálával nyújtunk kárpótlást az ottaniaknak. A világbajnokságot követő hétvégén Stuttgartban Világkupa-verseny lesz, nem akartuk még egyszer utaztatni a résztvevőket. Itt, a Főnixben lesz a gála, amelyen már felszabadult tornászokat láthatnak.