-LABDARÚGÁS-
Sajnos, ez van! – hangzott a csapatkapitány tömör megállapítása, formát adva a híres klubnál uralkodó bizonytalanságnak. Oliver Kahn – az idei világbajnokság kapuslegendája – mielőtt a kezét széttárta volna, tőle teljesen szokatlan módon járult hozzá az újabb érzékeny csalódáshoz: a Werder első góljánál tanácstalanul téblábolt, a másodiknál pedig egy igencsak mellésikerült kifutást vezetett elő.
A vereség ellenére a Bayern továbbra is a Bundesliga-táblázat élén áll, de – micsoda felségsértés! – e pozíció pillanatnyilag senkit sem érdekel. Sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a klub – a Bajnokcsapatok Európa-kupájának és a Bajnokok Ligájának története során – első alkalommal nem jutott túl az első fordulón. A La Corunától elszenvedett vereség megpecsételte a német futball cégérének tartott klub sorsát, a találkozót követő, egy halotti tor hangulatában lezajlott banketten Karl-Heinz Rummenigge elnök szégyennek minősítette a teljesítményt.
A 2001 májusában még Bajnokok Ligája-döntőt nyert, majd novemberben Világkupa-sikert arató Bayern pillanatnyilag egy lelkileg megroppant, harci szellemében tehetetlen, a futballérettségin csúnyán megbukott nebuló benyomását kelti anélkül, hogy erre bárki is megközelítő magyarázatot tudna adni. Az egyesület felügyelőbizottságának élén álló Franz Beckenbauer szerint: ,,A játékosoknak nincs egyéniségük!” „Ferenc császár” a múltban sokszor hágta át az „építő kritika” határát, ezúttal azonban igen közel áll az igazsághoz.
Aligha valószínű, hogy a sztárokkal teletűzdelt együttes tagjai elfelejtettek futballozni, ezért automatikusan előtérbe kerül az együttesért felelős szakvezető szerepe. Beckenbauer ugyan közölte, hogy Ottmar Hitzfeld személye nem képezi vita tárgyát, Kahn pedig kijelentette, hogy a Bayern nem találhat jobb edzőt – és mégis! A müncheni klub belső mechanizmusát és a nyilvánossággal szemben alkalmazott taktikáját ismerve Hitzfeld igenis kénytelen foglalkozni a gondolattal, hogy karrierje az Isar folyó partján a végéhez közeledik. A minden hájjal megkent menedzser, Uli Hoeness feltűnő gonddal tartózkodik attól, hogy kiálljon az edző mellett.
A müncheni média pedig, amelyre hosszú évek célzatos munkájával hagyományosan befolyást gyakorol a klub, ezúttal is visszatükrözni látszik azt, amit egyelőre csak a kulisszák mögött emlegetnek: a búcsút Hitzfeldtől. A Säbener Strassén álló klubház belügyeiben járatos Paul Breitner – a csapat hajdani világklasszisa, ma szakkommentátor – szerint az elnökség tagjai csak a legmegfelelőbb időpontot várják, hogy hivatalosan is bejelentsék a búcsút a szakmailag nagyrabecsült, a diadalok soráról gondoskodó, de az utóbbi időben a szerencse által elhagyott Hitzfeldtől.
Breitner tanáccsal is szolgál: „A legokosabb lenne az őszi idény végén megválni Hitzfeldtől. Ha nem állna rendelkezésre megfelelő kaliberű utód, akkor a tavaszt a jelenleg az amatőröknél dolgozó, de Bundesliga-tapasztalattal rendelkező Hermann Gerland irányítása mellett vészelhetné át a csapat.” Ottmar Hitzfeld a leghatározottabban távol tartja magától a menesztés gondolatát, de a Werder Bremen elleni meccset követő nyilatkozataiból kicsendül a letargia: „Az első félidőt átaludta a csapat, a másodikban a középpályáról egyetlen elfogadható labda sem érkezett előre, a csatárok erőtlenek voltak.”
Az előzőleg sérült Kahn visszatérése sem tudott lelket verni a társakba, sőt gyengélkedésük a különben oly elszánt kapust is magával húzta a mélybe. „Nem vagyok pápa” – hangzott Kahn reakciója. Pedig most – maradva az egyházi hasonlatnál – némi mannára lenne szüksége a fizikailag és idegileg egyaránt megviselt csapatnak: a Bayern holnap kupameccsen várja az újonc Hannovert, szombaton pedig a bajnok Dortmund lesz a vendég az Olimpiai stadionban.
Szuverenitásvédelmi Hivatal
Beazonosította a brüsszeli „aranyásókat” a Szuverenitásvédelmi Hivatal
