A világbajnokok lemaradtak a gáláról

Ha nem is különösen sikeres, de eredményes évet zárt a magyar vívósport: a világbajnokságon a női párbajtőrcsapat aranyérmes lett, a női kardcsapat második, a tőröző Mohamed Aida és Knapek Edina a harmadik helyen végzett. Vívóink az olimpiai számokban 18 pontot gyűjtöttek, amivel a kajak-kenu mögött a sportágak rangsorában a második helyet szerezték meg. Ez nem tükröződött az év végi választáson, a sportújságírók szavazatai alapján egyetlen vívó vagy edzője sem végzett a díjazott első három helyezett között.

Az olimpiai örök ranglista szerint 33 arany-, 20 ezüst- és 25 bronzéremmel a legsikeresebb magyar sportág a vívás, amelynek vezetői és versenyzői sértődötten vették tudomásul, hogy legjobbjaikra nem esett fény a sportcsillagok gálaestjén. Szabó Bence szövetségi kapitány nem titkolta véleményét:
– Úgy gondolom, a sportágban – teljesen érthetően – nagy a felháborodás, mert bár eredményeink alapján másodikok lettünk, de a sportújságíróktól ezért semmilyen erkölcsi elismerést nem kaptunk. Azt szokták mondani, hogy ez a választás csak játék. De nem az! Mert a sportéletben mindenki jegyzi és odafigyel rá.
A mundér becsületét védve, mentségül hozható fel, hogy vívóink az idei világbajnokságon felemásan szerepeltek, mert a férfiak egyetlen érmet sem nyertek. Ráadásul jelenleg a sportágban kevés olyan sztár akad, mint amilyen például az olimpiai bajnok Szabó Bence volt, aki nem csupán sikereivel népszerűsítette a vívást.
– Elismerem, hogy ebben az évben versenyzőink az egyéniben nem értek el kiemelkedő teljesítményt a világbajnokságon. Ha viszont a sportújságírók szavazásánál az elsődleges szempont az eredményesség, akkor számomra érthetetlen, hogy a világbajnok, Európa-bajnok és Világkupa-győztes női párbajtőr-csapatunk hogyan szorulhatott az ötödik helyre. Elismerem, sőt örülök a többi sportág sikereinek. Azt sem vitatom, hogy a hat világbajnoki elsőséggel és a tíz Európa-bajnoki aranyéremmel a kajak-kenu válogatott irányítója, Angyal Zoltán lett az első a szövetségi kapitányok között. Az viszont felfoghatatlan, hogy a válogatott tizenkét érmével az első hat közé sem fértem be. Ez nem a személyem, hanem a vívósport lebecsülését bizonyítja. Az pedig, hogy a második legeredményesebb sportág egyetlen képviselőjét sem hívták meg a gálára, példátlan.
A sportág irányítói a saját házuk táján is keresik a magyarázatot a nem várt végeredményre. A vezetésnek ugyan jó a kapcsolata a médiával, de csak az újságírók és riporterek egy szűk köre érdeklődik rendszeresen a vívás iránt. Ezért változtatni akarnak a szövetség kommunikációján, mert úgy látszik, az eredményesség önmagában nem elég az elismeréshez.
Az év végi „leltár” ellentmondásos eredménye, hogy a magyar vívósport ez évi legjobb férfi versenyzője a párbajtőröző Európa-bajnok Boczkó Gábor lett, aki viszont kimaradt a világbajnoki csapatból, amely címvédőként csak kilencedik lett Lisszabonban.
– Szakmailag indokolt volt, hogy a világbajnok csapat tagjai a válogatásnál előnyösebb helyzetben voltak. Igaz, ezzel a bizalommal nem éltek. Boczkó Gábor egyetlen lehetőséget kapott, és ezt az Európa-bajnokságon százszázalékosan kihasználta. Jövőre viszont fordul a kocka, a Honvéd 25 éves versenyzője ez évi jó szereplése következtében előnyösebb helyzetben lehet.
A karácsony előtti országos bajnoksággal legjobb vívóink számára már elkezdődött az új idény, amelynek végállomása a szeptemberi világbajnokság lesz Kubában. A kapitány új válogatási elvek alapján akarja összeállítani a vb-csapatot, amely a szakemberek körében vitát váltott ki.
– Elegem van abból, hogy legjobb vívóink az idény közben jól szerepelnek a nemzetközi versenyeken, aztán a legfontosabb viadalon, a világbajnokságon egyéniben gyengébb teljesítményt nyújtanak. Ezért 2003-ban csupán három vagy négy Világkupa-verseny eredménye számít majd a válogatásba. Ezzel azt akarom elérni, hogy versenyzőink szokják a kiélezett, nagy tétre menő csatákat. Másfél év múlva ugyanis olimpia lesz, s akinek megremeg a keze Athénban, az elbukik.