- SPORTPOLITIKA -
Az 56 világ- és Európa-bajnoki érem sem feledtetheti, hogy az év legrangosabb sporteseményének, a labdarúgó-világbajnokságnak a magyar focisták ismét csak nézői lehettek. Pedig, ha csak az elmúlt évtizedek szép ígéreteinek csupán egy része megvalósul, akkor 48 év után ismét Magyarország válogatottja játszhatta volna a vb-döntőt Németországgal.
Hiába hittünk – például abban, hogy ha majd nálunk is profizmus lesz, ha majd a legjobbjaink kemény külföldi bajnokságokban edződnek –, de folyamatosan csalódnunk kellett, mert mindig mocsárra akartunk felhőkarcolót építeni. A legfájóbb, hogy labdarúgóink már nem is hiányoznak a futball világának, amely jól megvan nélkülünk. Az elmúlt négy évben a kormány és a sportvezetés is segítő, támogató kezet nyújtott az itthon is legnépszerűbb sportágnak, elindult a Bozsik-program, a stadionrekonstrukció. A kormányváltás után viszont változtak a célok, s félő, hogy a fürdővízzel ismét kiöntik a gyereket. Sajnálatos, hogy a sportminisztériumban négyévente a legfontosabb teendő a sporttörvény megreformálása.
A magyar labdarúgó-bajnokság színvonala viszont stabil. Az élvonalban szerepelhet 18 vagy 12 csapat, az együtteseket irányíthatják Pro-licences edzők, klubcsapataink már az európai kupák selejtezőiben elbuknak. Így marad nekünk jövőre is a mi kis bajnokságunk, amely viszont a korábbinál nagyobb izgalmakat ígér, mert míg tavaly az MTK 20 ponttal vezetett a Ferencváros előtt, most a két Várszegi-csapat egyforma pontszámmal várhatja az élen a folytatást.
Jánosi György sportminiszter rendkívül sikeresnek, Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke sikeresnek értékelte az esztendőt. Ennek a fele igaz, mert a hagyományosan eredményes magyar sportágak ugyan megőrizték helyüket a nemzetközi élmezőnyben, viszont a harminchárom olimpiai sportág másik felében nem sikerült a felzárkózás. Sőt még a legeredményesebb kajak-kenuban is felemás lett az idei mérleg. Az álomszerű szegedi Európa-bajnokság (10 arany-, 7 ezüst-, 2 bronzérem) után a sevillai világbajnokságon a magyar válogatott mind a hat aranyérmét a női kajakosok szerezték, a féri kajakosok és kenusok a várakozáson alul szerepeltek.
A sportágak rangsorában ezüstérmes vívás vezetői és versenyzői sem lehettek teljesen elégedettek, mert az eredményes Európa-bajnokságot követően a világbajnokságon az egyéni versenyszámokban csak a női tőrben volt magyar résztvevője a négyes döntőnek, s férfi vívóink lemaradtak a dobogóról. Öttusában is csak a gyengébb nem lett aranyos az olimpiai számokban a világbajnokságon, a férfiak csapatvilágbajnoki elsősége vigaszdíjat jelentett a gyenge egyéni teljesítményre. A súlyemelés pedig 14 olimpiai pontjával úgy lehetett a rangsorban dobogós, hogy egyetlen versenyző sem állhatott fel a dobogóra a világbajnokságon. Az úszók 51 pontot gyűjtöttek az Európa-bajnokságon, de az elmúlt évtizedekben először fordult elő, hogy a kontinensbajnokságon nem játszották el a magyar Himnuszt. Még jó, hogy a sikeres budapesti Eb-pályázat miatt legjobb úszóink kénytelenek voltak elindulni a korábban lebecsült rövid pályás Európa-bajnokságon, ahol aztán Risztov Éva három elsőségével bearanyozta az év végét. Ez a siker azonban csak a közvéleményt vakíthatta el, mert az olimpiák félidejében az elmúlt évtized legsikeresebb sportágának csupán egyetlen világklasszis versenyzője van, Kovács Ágnes, aki ezt már olimpián és világbajnokságon is bizonyította. És csak rajta múlik, hogy ezt Athénban újra bizonyítsa. Risztov Éva és még néhány fiatal tehetség egyelőre csak klasszisjelölt, akik a jövő évi világbajnokságon megmutathatják, hogy milyen eséllyel indulhatnak majd az olimpián.
Az esztendő kellemes meglepetését az atléták és a sportlövők szerezték. Bár atlétikában csak Európa-bajnokságot rendeztek, az aranyérmes diszkoszvető, Fazekas Róbert és a kalapácsvető Annus Adrián a Világkupán is sikeresen szerepelt. A távolugró Vaszi Tünde pedig bronzérmével jelezte, hogy megőrizte helyét az élmezőnyben.
A sydneyi olimpián bronzérmes skeetlövő Igaly Diana világbajnoki győzelmével a magyar sportolók közül elsőként szerzett olimpiai kvótát, a puskás Sidi Péter bronzérmével belőtte magát a csapatba, Sike József pedig két arany- és egy bronzérmet nyert futócéllövészetben Lahtiban.
Két év alatt előbbre evezett az élmezőnyben az olimpián ötödik Haller Ákos, Pető Tibor kétpárevezős, tavalyi bravúros világbajnoki elsőségüket az idén sikerült megvédeni. Nem mondhatja ezt el a kötöttfogású birkózó Bárdosi Sándor, aki olimpiai ezüstérme után a világversenyeken távol került a dobogótól, az idei Eb-n ötödik, a vb-n tizenhatodik helyen végzett. Deák Bárdos Mihály viszont két éve csak a világbajnoki döntőben szenvedett vereséget, a sikeres sportág jelenlegi egyetlen favoritja Athénra. A szabadfogású Ritter Árpád az Európa-bajnokságon aranyérmet nyert, a teheráni világbajnokságon viszont korán búcsúzott, csak 25. lett.
Nem is féloldalas, hanem egyszemélyes a magyar tornasport, amelyben a nagy sikerű debreceni világbajnokságon a lassan már veterán korú Csollány Szilveszter bravúros győzelmet aratott gyűrűn. Mögötte viszont nagy az űr, a válogatottból Csollány mellett csak Gál Róbert lett finalista, a női szakágban pedig jelentős a lemaradás a nemzetközi élmezőnytől.
Az év végi leltárkészítéskor külön kell mérlegelni a csapatsportágakat, amelyekben szereplésünk fordítottan arányos az adott sportág népszerűségével a világon. Ezért a magyar játékosok csak televízión láthatták az idei férfi és női kosárlabda-, valamint röplabda-világbajnokság küzdelmeit. Kézilabdában az olimpián ezüstérmes női válogatott eredményességét befolyásolta a fiatalítás, viszont az Európa-bajnokságon elért ötödik helyezésről csak Athénban derülhet ki, hogy csalódás, vagy reményt keltő eredmény volt. A férfi kézilabda-válogatott három év után harcolta ki a világbajnoki részvételt, az új év elején választ kapunk arra, sikerült-e viszszakapaszkodnia az élmezőnybe. A világon kevésbé népszerű, hazánkban viszont sikersportágnak számító vízilabdában a férfi és a női válogatott is a legjobb a nemzetközi mezőnyben, de ezt nem mindig sikerül bizonyítani. A férfi Világkupa döntőjében megismétlődött az olimpiai finálé, de míg Sydneyben a Kemény-legények 13-6-ra nyertek Oroszország ellen, ezúttal 10-9-re kikaptak. A női válogatott a tavalyi Eb-győzelme után Faragó Tamás irányításával az idei Világkupán is győzött, s jó úton halad a nagyobb megbecsülés felé.
Az olimpiász félidejében, egy évvel az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt elfogultság nélkül megállapíthatjuk: élsportolóinknak nem kell lehajtott fejjel bevonulniuk az unióba. Sőt, több jelenlegi EU-tagország megirigyelheti a sportsikereinket. De csak azokat! Mert az ország lakosságának egészségügyi, edzettségi állapota siralmas, hazánkban feleannyian sportolnak rendszeresen, mint az unióban.
Ha mindent mérlegre teszünk, felemás évet zártunk.
Éremtükör. 2002 magyar érmesei a világbajnokságokon az olimpiai számokban.
Birkózás (10 pont): 2. Deák Bárdos Mihály (kf., 120 kg).
Evezés (7 pont): 1. Kétpárevezős (Haller Ákos, Pető Tibor).
Kajak-kenu (37 pont):1. Kovács Katalin (K1, 500 m),1. női kajak kettes, 500 m (Bóta Kinga, Szabó Szilvia),1. női kajak négyes, 500 m (Bóta Kinga, Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet), 2. Kolonics György (kenu egyes, 500 m), 3. kajak kettes, 1000 m (Vereckei Ákos, Veréb Krisztián), 3. kajak kettes, 500 m (Kammerer Zoltán, Storcz Botond).
Öttusa (12): 1. Simóka Bea (női egyéni), 2. Vörös Zsuzsa (női egyéni). Sportlövészet (11): 1. Igaly Diána (női skeet), 3. Sidi Péter (kisöbű puska, összetett).
Torna (7): 1. Csollány Szilveszter (gyűrű).
Vívás (18): 1. női párbajtőr csapat (Hormay Adrien, Király Hajnalka, Mincza Ildikó, Tóth Hajnalka), 3. Knapek Edina (női tőr), 3. Mohamed Aida (női tőr).
Ki fog építeni?
Sütő-Nagy Zsolt
Már másfél évtizede hallgatom a pesszimista távolba látókat, miszerint a magyar sport hamarosan mélyrepülésbe kezd, mert a támogatási rendszere nem megfelelő ahhoz, hogy a sportolóknak, edzőiknek megfelelő életpályát biztosítson, de szerencsére a sötét jóslatok eddig nem váltak valóra. Versenyzőink az idei esztendőt sem zárták eredménytelenebbül, mint a korábbiakat. Tehetségekből nincs hiány, az elismert szakemberek pedig, akik valóban élethivatásuknak tekintik az edzői pályát, nem fordítanak hátat sportáguknak.
Mégis hiányérzetem van, ez az esztendő számomra az adósságok éve lesz.
Eredetileg ugyan már augusztusra el kellett volna készüljön a Budapest Aréna, s novemberben már a tornász-világbajnokságot rendezhették volna itt, a létesítmény átadása olyan jelentősen csúszik, hogy még az áprilisi divízió I-es jégkorong-vb helyszíneként is csupán feltételes módban jöhet szóba. Igaz, az előző kormány elszántságának köszönhetően Debrecen remek sportcsarnokkal gazdagodott, de a félbehagyott programok sora jóval hosszabb, mint a valóra vált álmoké. A stadionrekonstrukciós elképzelések téli álomra szenderültek, az ámokfutók megszelídítését célzó beléptetési rendszer körül csupán vita van, s a Megyeri úti jégcsarnok felépítése is a homályba vesző jövőbe csúszott. Pedig azzal mindenki tisztában van: korszerű létesítmények nélkül minden sportág elhal, libalegelőn teremhet tehetség, de érett profivá ott nem válhat. Nemzetközi szintű pályákra van szükség, mert a igazi elismeréshez tapintható közelségbe kell kerülniük a sportolóknak. Soha nem voltak akkora sztárok az öttusázók, mint amilyenné a felejthetetlen budapesti világbajnokság után váltak, soha nem tapsoltak annyian kajakosoknak, kenusoknak, mint a csodálatos hangulatú szegedi vb-n.
De ahhoz, hogy a sportolók és a szurkolók egymásra találhassanak – s nem mellesleg a szponzorok figyelmét is felkeltse a nagy érdeklődés –, fel kellett újítani a margitszigeti uszodát, valamint a mellette álló stadiont; európai színvonalú pályát kellett építeni a Maty-éren.
Most ugyan csúszik a folytatás, de el nem maradhat, hiszen 2004-ben női kézilabda Európa-bajnokságot, 2005-ben fedett pályás atlétikai világbajnokságot, 2006-ban úszó Európa-bajnokságot rendez Magyarország.
S ehhez már jövőre el kell kezdeni építkezni. 2003 a fordulat éve kell legyen!
klinikai szakpszichológus
Elutasítják a magyarok a kéretlen LMBTQ-érzékenyítést
