Az aranyérmek után aranylemezre hajt

A nyolcvanas években sztár volt a szorítóban. Mérkőzött Mike Tyson ellen, s állta a félelmetes Lennox Lewis ütéseit is. A barcelonai olimpián a nehézsúlyban képviselte a magyar színeket, a schwerini Eb-n pedig bronzérem került a nyakába. Jelenleg a Koko-Gym bunyósainak a vezetőedzője. Az elmúlt hetekben azonban másik oldaláról is megismerhették őt az emberek. A most megjelent kazettáján és CD-jén lakodalmas nótákat énekel az egykori nehézfiú, az ötszörös magyar bajnok, a 39 éves Szikora István.

Amikor először láttam kazettája hirdetését, azt hittem, csupán névrokonságról van szó. Aztán feltűnt az ökölvívókesztyű a rövid klipben, s már nem lehetett kérdéses: ez a Szikora az a Szikora… Honnan a zene szeretete?
– Szabolcsi vagyok, Mátészalkán nőttem fel, s már gyerekfejjel volt szerencsém részt venni néhány nagy mulatozásban, sok száz vendéges lakodalomban. Amikor a felnőttek túl voltak az „alapozáson”, dalra fakadtak, nekem pedig csak annyi volt a dolgom, hogy megjegyezzem a nótákat. Ezeket gyűjtöttem össze, s egy kiadó segítségével dobtuk piacra.
– Szilveszter táján ez jó üzlet lehet…
– Egyelőre nem tudom, azt viszont naponta tapasztalom, hogy megismernek, megszólítanak az utcán. Eszembe is jut, hogy amikor valóban sikereket értem el, menők ellen bunyóztam, a kutya sem volt kíváncsi rám, pedig számomra azok voltak az igazi élmények.
– Hiába, a művészet előtt mindenki fejet hajt…
– Messze van ez attól, inkább egy kis pénzt remélek belőle, ha nem is milliókat.
– Valóban, amikor előbb Tyson, majd Lewis ellen bunyózott a nyolcvanas években, nem kapott ekkora reklámot.
– Akár hiszi, akár nem, senki sem csinált nagy ügyet belőle, pedig azóta sokszor kiderült, nem akárkik ellen mérkőztem. A Tyson elleni tamperei meccsem után például többen mondták, hogy nem nagy szám ez a fekete fiú, csak nagydarab. Aztán négy hónappal később, 1985-ben már a profik között verekedett. Én is csak a profi sikereik után kezdtem felfogni, hogy kik voltak az ellenfeleim. Büszke is vagyok ezekre a találkozókra, még akkor is, ha mindkétszer kikaptam.
– A néhány héttel ezelőtti székesfehérvári országos bajnokság döntői után akár dalra is fakadhatott volna örömében. Három versenyzője közül kettő aranyérmes lett.
– Ha lenne világcsúcs ebben a sportágban, azt hiszem, most mi tartanánk. Három bunyós, két elsőség – ez nem olyan rossz arány.
– Mi az oka annak, hogy elsősorban – pontosabban csupán – a felső súlycsoportokban szerepelnek jól a Koko-Gym bokszolói?
– Talán a személyem teszi. Valahogy nem is tudom elképzelni, hogy kis súlyúakkal dolgozzam, azokat tanítsam. Egy százkilóssal jobban megértetem magam, szinte szavak nélkül is tudják, mit akarok, mit kell tenniük.
– A pályafutása során ötször nyert magyar bajnoki aranyat, a tanítványai is megajándékozták első helyezésekkel. Mit remél még?
– Azt, hogy az aranyérmek után aranylemezes is leszek.