Gécsek elismerése az alelnöki cím

Kétévi ráadás után Gécsek Tibor 38 évesen befejezte sikeres versenyzői pályafutását. A novemberi tisztújító közgyűlésen az elnökválasztás miatt méltatlanul háttérbe szorult az elmúlt két évtized legeredményesebb magyar atlétájának búcsúztatása, aki tizenöt éven keresztül minden világversenyen döntős volt. A szombathelyi Dobó SE kalapácsvetője „vágtában” kezdte civil életét: a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett.

- Atlétika -

Gécsek Tibor huszonkét év után nem szégyenkezve tette le a kalapácsot, mert harmincnyolc évesen tavaly a GP-döntőn 4., az Eb-n 6. lett, 82,45 méteres eredményével pedig 5. helyezett a világranglistán. Németh Pál örökös tanítványa – a szombathelyi edzőnél kezdte és fejezte is be pályafutását – úgy tervezte, hogy 2000-ben az olimpia után búcsúzik. Aztán mégis ráhúzott két évet, és elmondhatja, hogy a csúcson, a világ legjobbjai között hagyta abba.
– Alelnök úr, nem hiányzik a kalapács?
– Nem. Különben is ez a téli alapozó időszak számomra sohasem volt csábító. Néhány évig ugyan még elversenyezhettem volna. De a korom miatt egyre többet kellett edzenem a nemzetközi színvonalért, amivel viszont az egészségemet is kockáztattam volna. Éppen ideje volt váltani – egy élsportoló minél később hagyja abba, annál nehezebben illeszkedik be a civil életbe. Sok mindent így is későn kezdtem el, például a családalapítást, s a lányom, Fanni is még csak másfél éves.
– A váltás viszont villámgyorsan zajlott, mert két hónappal visszavonulása után a szövetség alelnöke lett.
– Kellemes meglepetés volt, pályafutásom elismerése, hogy a tisztújító közgyűlés előtt többen megkerestek, vállaljak tisztséget az új elnökségben. A bizalom jól esett, s ígérem, mindent megteszek azért, hogy megfeleljek az elvárásnak.
– Versenyzőként a követelők között ült, most viszont átkerült az asztal másik oldalára. A tavalyi év bebizonyította, hogy a szövetségnek nincs annyi bevétele, hogy legjobb atlétáink számára biztosítsa a nemzetközi szintű felkészüléshez szükséges anyagiakat.
– Elég gyorsan szembesültem azzal, hogy nem könnyű annyi pénzt összeszedni, amennyi a sportág megfelelő működéséhez elegendő. De megpróbáljuk! Véleményem szerint a legfontosabb, hogy a szakosztályokat segítsük, mert a munka a műhelyekben folyik. Ott dől el minden. Emellett a válogatottat is menedzselni kell, de a szakosztályokban jobban tudják, mire és kire kell fordítani a pénzt.
– Ígéretekből eddig sem volt hiány. Hogyan próbálja az új vezetés a szövetség bevételét növelni?
– Nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, csupán a profi sportágak bevált receptjeit kell alkalmazni. Nézze, az atlétika szerencsére az egész világon nagyon népszerű sportág, amelyet nem csupán sokan néznek, hanem sokan űznek is. Ráadásul a médiának jól eladható. Fel kell kutatnunk, s meg kell győznünk a szponzorokat, hogy érdemes az atlétikába befektetni. Mert a baráti ajándékozás ideje régen lejárt. A támogatást viszonozni kell, például megfelelő reklámlehetőséggel.
– Alelnökként az élsportolókkal való kapcsolattartás a feladata. Nem nehezíti meg ezt, hogy fél éve még a versenyzők közé tartozott, ahol érdekellentétek is kialakultak?
– Az, hogy néhány hónapja léptem ki a dobókörből, megkönnyíti, de egyben nehezíti is a munkámat. Amikor letettem a kalapácsot, ezzel életem egy szakasza lezárult. Megfogadtam, hogy nem csoportokért, hanem a magyar atlétikáért fogok dolgozni. Könnyíti a feladatomat, hogy a versenyzők hozzám nyíltabban fordulhatnak a problémáikkal. Ha nem tudok egyedül segíteni, akkor kéréseiket az elnökség elé terjesztem.
– Huszonkét évig az új év elején méterekben határozta meg célját. Szerdán milyen tervvel kezdte el élete harminckilencedik esztendejét?
– Megnyugodva zártam az óévet, mert ha mindent mérlegre teszek, versenyzői pályafutásom kerek volt. Volt benne siker, öröm és bánat is. Ezután a családom lesz az első, feleségemmel és lányommal szemben is jelentős az adósságom, amit pótolni szeretnék. Ez nem jelenti azt, hogy nyugállományba vonulok. Sőt, decemberben felköltöztünk Budapestre, mert a 2005-ös fedett pályás világbajnokság szervező- bizottságának tagja lettem, s így rengeteg a tennivalóm. Új környezet, új feladat, új kihívások, s ez nagyon izgalmas. Szerencsés vagyok, mert bár „civil” lettem, továbbra is azért az atlétikáért dolgozhatok, amely az életem.

Gécsek Tibor. Született: 1964. szeptember 22., Szentgotthárd. Egyesülete: Dobó SE. Edzője: Németh Pál. Egyéni legjobbja: 83,68 méter. Kiemelkedő nemzetközi eredményei: Európa-bajnok (1998 Budapest), Eb-ezüstérmes (1990 Split), Vb-bronzérmes (1993 Stuttgart, 1995 Göteborg) Világkupa-győztes (1992 Havanna, 1998 Johannesburg). Tizenegyszeres magyar bajnok kalapácsvetésben.