Irvine a hátsó ajtón távozik

-FORMULA - 1-

Szinte észrevétlenül tűnik el a Formula–1-ből az északír Eddie Irvine, az az ember, aki szerényebb eredményei dacára mindig is reflektorfényben fürdött, most azonban nem jutott szerződéshez a száguldó cirkuszban.
A Jordan-Ford kedden jelentette be, hogy az olasz Giancarlo Fisichella mellé a 27 éves brit Ralph Firmant igazolta a 2003-as szezonra.
Eddie Irvine a legutóbbi időkig tárgyalásban állt „druszájával”, Eddie Jordannel, de a 37 éves pilóta annak ellenére sem kellett a csapatfőnöknek, hogy hajlandó lett volna ingyen vezetni a 12-es számú autót.
A hírek szerint Jordan olyan embert keresett, aki nemhogy nem viszi el a Deutsche Post kilépése miatt nehéz anyagi helyzetbe került csapat pénzét, hanem ellenkezőleg: hoz magával két-három millió dollárt. Irvine viszont ezt nem tudta megígérni, arról nem is beszélve, hogy a pályafutása során négy futamon győztes „playboy” öregecske már.
„A pénz kezdettől fogva kevéssé volt fontos a számomra – mondta Irvine a Sun című brit lapnak. – Mindig megpróbáltam méltányos összeget keresni a sporttal, de amikor a csapatnak nincs pénze, abból nem lesz vb-pont sem. Tudom, sokan azt mondták, hogy afféle nyugdíjas állásra vágytam a Jordannél, de semmi nem áll távolabb az igazságtól, mint ez az állítás. Ellenkezőleg, bizonyítani szerettem volna néhány embernek. Eddie Jordannek nem kellett volna fizetnie nekem egy fillért sem, hiszen egyéni szponzorokat kerestem volna. Egy dolog azonban kizárt: hogy én fizessek a versenyzésért.”
Noha a fenti, január 25-i nyilatkozatot sokan már a visszavonulás bejelentésének vették, a hírek szerint Irvine továbbra is keményen dolgozott azon, hogy összehozzon magának egy állást a 2003-as szezonra. Az idei vb-sorozatban részt vevő húsz pilóta névsora azonban kedden teljessé vált.
Eddie Irvine 1983-tól 1987-ig előbb az ír, majd a brit Formula–Ford 1600-as bajnokságban versenyzett, 1987-ben megnyerte a bajnoki címet s a Brands Hatch-i Formula–Ford-fesztivált. A következő állomás a brit Formula–3-as sorozat volt, ahonnan az évtizedek során tucatnyi későbbi világbajnok érkezett a száguldó cirkuszba. Irvine az év végén ötödik lett, s győzött a híres makaói nemzetközi viadal első futamában. Két évet a nemzetközi, majd kettőt a japán F–3000-es bajnokságban versenyzett, mígnem 1993-ban a Japán Nagydíjon a Jordan színeiben bemutatkozott a Formula–1-ben. Azonnal híressé is vált, hiszen föltartotta, majd körhátrányból visszaelőzte a futamgyőztes Ayrton Sennát. Két „jordanes” év után 1996-ban a Ferrarihoz került, s 1999-ben a világbajnoki címért harcolt a sérült Michael Schumacher helyett Mika Häkkinennel. Végül négy futamgyőzelemmel a második helyen zárta az évet. 2000-ben a Jaguar versenyzője lett, a tavalyi év végén vált meg Ford-gyári csapatától. Alkalmanként megcsillanó tehetsége mellett Irvine elsősorban pályatársaira tett csípős megjegyzései, valamint nőügyei miatt vált a cirkusz egyik legismertebb és legellentmondásosabb alakjává. Valószínűleg soha nem látjuk viszont a Formula–1-es versenyeken.
*
A 2003-as pilótalista. Ferrari: M. Schumacher (német), R. Barrichello (brazil). Williams-BMW: J. Montoya (kolumbiai), R. Schumacher (német). McLaren-Mercedes: D. Coulthard (skót), K. Räikkonen (finn). Renault: J. Trulli (olasz), F. Alonso (spanyol). Sauber-Petronas: N. Heidfeld (német), H-H. Frentzen (német). Jordan-Ford: G. Fisichella (olasz), R. Firman (angol). Jaguar-Cosworth: M. Webber (ausztrál), A. Pizzonia (brazil). BAR-Honda: J. Villeneuve (kanadai), J. Button (angol). Minardi-Cosworth: J. Wilson (angol), J. Verstappen (holland). Toyota: O. Panis (francia) C. da Matta (brazil).