Lassan a hajtásról is kellene beszélni…

A másfél évvel ezelőtti, 2001 augusztusában rendezett kettesfogat-hajtó világbajnokságról tökéletes elégedettséggel utazhatott haza a magyar küldöttség. A két Lázár fiú és Nyúl Zoltán hozta a kötelező aranyat, s ráadásul a sportdiplomácia asztalánál is sikert aratott a magyar fogathajtósport: 1978 és 1984 után Magyarország ismét elnyerte a négyesfogat-hajtó világbajnokság rendezési jogát.
Kell ennél több, jobb? – mondta akkor mindenki jogos büszkeséggel, hogy aztán három hónappal később már a helyszín is nyilvánvaló legyen. Kaposvár pályázatát találták a legalkalmasabbnak. A város minden szempontól megfelel annak, hogy itt legyen a vb, hiszen a pályázó nem csupán a versenyre koncentrál, de arra is, hogy olyan bázisát építse ki a lovassportoknak, amelyben valamennyi szakágnak megteremti a nemzetközi versenyek rendezésének a lehetőségét is – volt akkor a hivatalos vélemény, amellyel nemhogy vitatkozni nem lehetett, de minden támogatást illett magadni hozzá. Akkor… Így aztán a somogyi megyeszékhely megelőzte a további öt pályázót, igaz, a verseny költségvetése 800 millió forint volt, hangsúlyozva, hogy ez természetesen nem csupán magának a vb-nek a megrendezését takarja, hanem magában foglalja többek között a remélt lovas centrum létrehozását is.
Itt és most ugorhatunk egy jó nagyot. Akár több mint egy esztendőt is. Az eltelt tizenöt hónapban ugyanis nem történt előrelépés, csupán szép tervek születtek az íróasztalok mellett. A rendezők – a Kaposvári Egyetem, a Pannon Lovas Akadémia és Kaposvár megyei jogú város – ugyanis csupán 200 milliós saját anyagi erőt tudtak volna bevonni a rendezésbe, a többit az állami költségvetéstől várták. Ennek a reménye azonban csupán a múlt év tavaszáig élt, pontosabban április második feléig… „Álló frontok” alakultak ki, amelyben Kaposvárt sürgette az idő, hiszen egyrészt meg kellett volna kezdenie az előkészületeket, az építkezést, másrészt pedig fizetési kötelezettsége lett volna a nemzetközi szövetség felé. Sem ez, sem az nem történt meg (az okok felemlegetése nem egyértelműen sportrovatba kívánkozik), miközben az idő fogyott, s a központi pénz – az ígéretek ellenére – nem akart „megmozdulni”.
A magára hagyott Kaposvárnak a múlt héten már csak egyetlen esélye maradt. Az emelt fővel vállalt visszalépés. A lemondólevélben az egyik pályázó a lehető legsportszerűbben járt el, mert mint írta, „sajnálja, hogy nem lehet házigazdája a világ egyik legrangosabb lovas versenyének, de nem kívánja késleltetni és veszélyeztetni az esemény megrendezését”. A társrendező Kaposvár ezt a lemondónyilatkozatot nem támogatja, de mivel a város sem tudná százmilliókkal támogatni a vb-t, kénytelen tudomásul venni a döntést.
A világbajnokság újabb, remélhetőleg végleges helyszínének a kijelölése csütörtökön, a Magyar Lovasszövetség rendkívüli elnökségi ülésén történik meg. A hírek szerint Kecskemét vagy Szilvásvárad – két kipróbált versenyrendező, mindkét helyen rendeztek már világbajnokságot, az előbbin például három évvel ezelőtt aratott fényes sikert a magyar kettesfogat-hajtó válogatott – lehet a helyszín, e két település pályázik a legnagyobb eséllyel.
Bármilyen döntést hoz is a szövetség elnöksége, egyet most már végképp nem felejthet el. Azt, hogy az elvesztegetett másfél év után most már valóban csak egyetlen és utolsó esély, illetve remény maradt a fogatos hagyományainkhoz méltó rendezésre: nekilátni végre a munkának, s beszélni arról, tenni azért, amiről a jövő nyári versenynek szólnia kell.
A négyesfogat-hajtásról.