Törő szerint…

Hír: A chilei játékvezetők azzal fenyegették meg a labdarúgó-szövetséget, sztrájkba lépnek, ha nem fizetik ki az elmaradt júniusi járandóságukat. (MTI)

Törő szerint ami jár, az jár, ha jogos járandóságról van szó, akkor illik kifizetni, még akkor is, ha játékvezetőkről van szó.
„Van valami az ötletben, hogy a játékvezetők is legyenek profik a futballban, ha már a profizmus uralja a játékot, akkor legyen valamennyi szereplő hivatásos.
Más kérdés, hogy attól még nem lesz valaki jobb bíró, hogy pénzt kap érte. Meggyőződésem, a játékvezetéshez éppen úgy tehetség kell, mint a futballhoz, sajnos a gyakorlat többnyire ellentmond ennek a tételnek. A legtöbb bíróban a szereplés vágya a legerősebb, amelyet csak megerősíthet, hogy a pályán ő a legfőbb hatalom.
Pályafutásom alatt nálam Palotai Károly volt az ideál. Igazi tekintélye volt, s nem csupán azért, mert futballistaként is klasszisként tartották számon. Amikor a BVSC-ben az ifiből fölkerültem a felnőttek közé, az első meccseim egyikét ő vezette. Mindenáron bizonyítani akartam, ezért igencsak felfokozott idegállapotban jöttem-mentem a pályán. Egyszer ellenem ítélt, már indultam volna, hogy tiltakozzak nála, de ő csak rám nézett, én pedig hirtelen bólintottam, mint aki elismeri a vétkét. Azt láttam a szemében: tudja, belefér a pakliba, hogy nekem van igazam, de a futballpályán ő az úr, és ha már egyszer sípolt, akkor nem vonhatja vissza az ítéletét.
A legemlékezetesebb bíróval való találkozásom Argentínában történt, a házigazdák elleni vb-nyitómeccsen. A portugál Garridóról később többen elmondták, hogy Argentínának kellett hoznia a meccset, a pályán persze erről semmit nem tudtunk, így aztán az ítéletei igencsak kiborítottak bennünket. Ki is állítottak, de nem ez volt a legérdekesebb. Amikor a piros lap után tehetetlen dühömben elindultam Garrido felé, az ellenfél sztárja, Mario Kempes lefogott. Ma már tudom, nem akarta, hogy nagyobb legyen a bajom a kelleténél. ”