Törő szerint a telt ház természetes akkor, amikor nagy siker kapujában áll a csapat.
„El sem lehet mondani, menynyire feldobott mindig, amikor dugig volt a stadion. Az ilyesmi főképpen a válogatottnál volt rendszeres az én időmben, az 1978-as és az 1982-es világbajnokság előtt valamennyi selejtezőnkön telt ház volt a Népstadionban. Amikor kiléptem a pályára, egyszerűen mellbevágott a semmi máshoz nem hasonlítható morajlás, úgy éreztem, hogy mindent kihozok magamból, ami csak van bennem. Ha valaki megnézi ezeket a mérkőzéseket, láthatja, hogy nemcsak én, hanem a csapat is jól szerepelt, amiben nagy szerepe volt a közönségnek.
Idegenben is szerettem zsúfolt lelátók előtt játszani, ilyenkor a csak azért is dolgozott bennem, arra törekedtem, hogy úgy játszszak, hogy percekre elnémuljon a stadion.
A tömeg azért is jó, mert ilyenkor a futballista meg se hallja a bekiabálásokat, ha viszont kevesen vannak, akkor minden megjegyzés eljut hozzá. Nekem is éppen elégszer volt részem abban, hogy sértő megjegyzéseket könyveljek el. Mi tagadás, előfordult, hogy válaszoltam rájuk, igyekeztem mindig a gyalázkodó stílusában felelni, így aztán ezekkel az esetekkel aligha érdemelhetnék ki sportszerűségi díjat. Az is megesett, hogy tudatosan visszafogtam magam, például az 1978-as világbajnokság után. Leszerepeltünk Argentínában, mi pedig az itthoni bajnokikon kaptunk hideget, meleget. Összeszorítottam a szám, és nem szóltam vissza, hiszen ha válaszolok, csak olajat öntök a tűzre. A témában Fazekas Lacitól tanultam a legtöbbet, ő mindig azt hajtogatta, nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem hogy ki. És ez nem csak a futballra igaz.”
Törőcsik András
Ezzel az új pályázattal tovább fog erősödni a magyar lovaskultúra + videó
