A balszerencsés világbajnok

-VÍVÁS- Vasárnap megkezdődik Havannában a vívó-világbajnokság. A helyszín mindenképpen kellemes emlékeket ébreszt, hiszen az utolsó magyar egyéni világbajnoki címet éppen a kubai fővárosban nyerte 1992-ben a párbajtőröző Horváth Mariann. Az Eurosport munkatársa kissé balszerencsés, mert a fegyvernem csak a következő olimpián mutatkozott be.

Szabó Bence kardban, valamint Nagy Tímea párbajtőrben ugyan nyert azóta egyéni olimpiai bajnoki címet, s mivel a nyári játékok éveiben külön vb-t nem rendeznek, hivatalosan világbajnoknak is tekintik őket, ám a lényegen mit sem változtat: az egykor dicsőséget dicsőségre halmozó sportágban 1992 óta világbajnokságon csak csapatban sikerült győzni.
Amióta Horváth Mariann befejezte pályafutását, messze került a vívástól, legfeljebb az Eurosport munkatársaként kommentálja az eseményeket.
– Életem legjobb formájában vívtam azon a versenyen, legalábbis egyéniben – emlékszik vissza a kétszeres egyéni világbajnok. – Szinte megszúrni sem tudtak az ellenfelek, pedig semmilyen előzménye nem volt ennek, mert az azt megelőző Világkupán kifejezetten rosszul ment a vívás.
– Az egyéni után csapatban is aranyérmes lett.
– De az már nem rajtam múlott. A mai napig megfejthetetlen, miért, de csapatban egyáltalán nem ment a vívás. Az még előfordul, hogy valaki az egyéni versenyen győz, ám elfárad, és ezért nem érzi a ritmust. Én azonban erre sem hivatkozhattam, annyira könnyedén győztem egy nappal előtte. Ezért a kapitány le sem akart cserélni a csapatversenyen, pedig az volt a szokás, hogy két vereség után váltottunk. Végül csak a harmadik vereségemet követően jöhetett Nagy Tímea, aki abban az évben került a csapatba, és ő megmentette az együttest.
– Kubában csak a női párbajtőrözőknek rendeztek vb-t, hiszen augusztusban Barcelonában volt az olimpia. Nem fájt a szíve, hogy nem lehetett kétszeres olimpiai bajnok?
– Kubában csak a győzelemnek örültünk, azután később eszembe jutott, de ez nem szokott foglalkoztatni. Úgy volt szép, ahogy volt.
– Az a csapat éveken át verhetetlen volt. Mi lehetett a fantasztikus sorozat oka?
– Egyrészt talán az elmúlt évtizedek legösszetartóbb együttese alakult ki, nem volt irigység, kifejezetten segítettük egymást; másrészt valamennyien kiváló alapokkal rendelkeztünk. Szőcs Zsuzsa női tőrözőként csapatban világbajnok volt, Eőri Dia öttusázóként kezdte, míg mi, a többiek tőrben juniorválogatottak voltunk.
– A kubai helyszín eltér az európaitól. Lehet valamilyen tanácsot adni az utódoknak?
– Nem tudnék, hiszen a pást ott is olyan, mint a megszokott, ráadásul az utóbbi években rendszeresen rendeznek Havannában Világkupát, így mindenki találkozhatott már az ottani hangulattal.
– Eléggé elszakadt a sportágtól. Nem hiányzik a vívás?
– Nem elsősorban a vívás, sokkal inkább a versenyszerű sportolás. A hangulat, a sikerek, a közönség ünneplése.
– Ha jól tudom vidékre költöztek a férjével, egykori edzőjével, Kőrösi Lászlóval. Nem hiányzik a városi élet?
– Borsodivánkán volt egy hétvégi házunk, ahová végül leköltöztünk. Jól érezzük magunkat, és a nyüzsgésből nem estünk ki, mert Laci polgármester lett, rengeteg intéznivalója van, míg én rendszeresen járok Pestre, hiszen az Eurosport szerencsére ellát munkával.