Indul a pólóparádé

-VÍZILABDA-

Parádés szereposztás, függöny fel, kezdődhet a tánc, nem mindennapi koreográfiával: hétről hétre profik, világszerte megcsodált figurák mutatják be tudásukat. A Honvéd és a Vasas a két legjobbnak tartott társaság, a BVSC és az FTC pedig a favoritok megszorítására leginkább alkalmas duó. És a többiek, a LEN-kupában induló Szeged, a fiatalokra építő UTE, a vidéki bázisok, Szentes, Szolnok, Eger, Cegléd, a 25 esztendeje BEK-et nyert OSC, valamint az egyetlen újonc, a Szent István Egyetem.
Ők tizenketten vágnak neki a 98. magyar férfibajnokságnak, amelyben a 12-es szám mértékadó: ennyi világbajnokot számlál a mezőny, erre nem volt még példa a magyar pólótörténetben. A harminc esztendővel ezelőtti belgrádi hőstett alkalmával ugyanis még csak tizenegyen alkották a csapatot.
„A címvédés a célunk, nem lehet más” – mondja Kovács István, a Honvéd szakvezetője, aki hat világbajnokot (Biros Péter, Fodor Rajmund, Molnár Tamás, Kiss Gergely, Vári Attila, Gergely István), köztük öt olimpiai bajnokot állíthat csatasorba. A nagy ellenlábas, az 1989 óta bajnoki aranyról álmodó, azóta kilenc finálét elbukó Vasas sincs nagyon lemaradva: Kásás Zoltán, az új tréner öt vb-győztest (Kásás Tamás, Varga Tamás, Varga II Zsolt, Steinmetz Barnabás, Madaras Norbert) tud alakulatában, no meg a felejthetetlen sydneyi menet kapusát, Kósz Zoltánt. „Sok jó játékosunk van, minden meccsen a győzelemért szállhatunk harcba. A Becsejhez, régi csapatomhoz hasonlítanám ezt a Vasast, remélem, sikeresség okán is megtehetem” – vélekedik az angyalföldiek mestere.
Honvéd vagy Vasas? – egyszerűsítik le legtöbben a képletet, nem véletlenül. Az elmúlt két évben egyaránt ezt a szereposztást csodálhattuk a fináléban, a nevek és az anyagi kondíciók terén is egyértelműen kiemelkednek társaik közül. Mindazonáltal a magyar póló attól tartozik az elithez, hogy számtalan tehetség tűnik fel egyik pillanatról a másikra, voltaképpen bármelyik társulat okozhat meglepetést. Sanszos rá a kupagyőztes, a tizenkettedik világbajnokkal, Szécsi Zoltánnal felálló BVSC, amely gyakran fricskázza meg tehetősebb vetélytársait (Gerendás György edző félkomolyan így nyilatkozott: „Nekünk elég, ha megnyerjük az Euroligát, és csak döntősök leszünk a bajnokságban…”), vagy a Ferencváros, amely Székely Bulcsú vezérletével, átalakult csapattal és stábbal, Csapó Gáborral a kispadon próbálkozik meg a félig lehetetlennel.
Parádés tehát a szereposztás az olimpia jegyében zajló küzdelemben, olyannyira, hogy a tizenharmadik barcelonai világbajnokunk, Kemény Dénes válogatottjának kapitánya, az Itáliában légióskodó Benedek Tibor is fontolóra vette, jövőre kipróbálja magát benne. Mert a hibáival együtt is magával ragadó ez a sorozat.