Mentünk a mérkőzést követő sajtótájékoztatóra. Kollégám lépdelt mellettem, aki az elkeseredettségét – bár ez látszott az arcán – egy rövid monológgal is alátámasztotta: „Megette a fene… Egész héten írtuk a lelkesítő cikkeket, szinte leköltöztünk Tatára, azt taglaltuk, hogy majd most, hogy majd a lengyelek ellen, hogy majd a pótselejtezőn… Aztán másfél óra alatt minden oda, s holnap reggel megint azzal ülünk le a géphez, hogy megmagyarázzuk az újabb kudarcot, a semmit.”
Többünknek volt lehetősége végigkísérni a csapatot a selejtező-mérkőzéseken. Minden találkozó előtt – a harminc gólt kapott és egyet sem rúgott San Marino válogatottját kéretik nem ide számítani, mert azzal még inkább lemeztelenítjük saját magunkat – találtak a szakvezetők, a játékosok olyan érvet, amellyel beleringatták magukat abba, hogy van esélyünk legalább az ikszre, netán a győzelemre is. Csupán azt felejtették el, hogy az elképzeléseikről értesítsék az ellenfelet is. Mivel az nem tudott erről, kijött a pályára és legyőzte a magyar együttest.
Így tett szombaton este a lengyel csapat is. Az ellen a válogatott ellen, amelyik adott harmincpercnyi előnyt a vendégeknek, miután enynyit kellett várni az első gólveszélyre, Szabics kapufájára.
Hogy mindezért Gellei Imre a hibás? Őt kell eltávolítani a kapitányi székből? Ha az a vélemény – miként el is hangzott –, hogy igen, nem nagyon lehet vitatkozni vele, hiszen a „főnöknek” le kell vonnia a konzekvenciát.
Hogy mégis ellent mondok ennek a klasszikus megoldásnak, annak az az oka, hogy jómagam is a helyszínen láthattam a válogatott mérkőzéseinek döntő többségét. Ezek alapján pedig azt állítom, hogy körül kellene nézni előbb a pályán. Azt mondta Gellei – s nemcsak a mostani lengyelek elleni meccs előtt –, hogy rendszeresen a legjobbaknak tartott labdarúgók kapnak helyet a csapatában. Elolvasva, áttanulmányozva a keretet, nem is lehetett a válogatás ellen szólni. Ha pedig ennyire képesek, akkor ülhet itt akár Vogts, akár Robson, akár Völler is a kispadon – teljesen mindegy.
Gellei talán abban hibázott, hogy a selejtezősorozat befejező szakaszában beválogatta a keretbe azokat a futballistákat, akik a klubjaikban is gyengén szerepeltek. Kikről van szó? Például és alapvetően Lipcseiről és Dragónerről, a szenvedő Ferencváros két játékosáról, Királyról és Dárdairól, a mélyrepülésben lévő Hertha két magyarjáról. Hiába állították ők maguk többször is, hogy nem befolyásolja a szereplésüket a klubjuk helyzete és sikertelensége, tudomásul kellett volna vennie a kapitánynak, hogy jelenleg nem lehetnek ők a topemberek.
Akkor vajon kik?
Erre a kérdésre valóban nehéz – mert nem is lehet – igazán jó választ adni. Mert ha körülnézünk a hazai, valamint a magyar érdekeltségű idegenlégiós-piacon, akkor csak azt mondhatnánk, hogy jó, majd jönnek a fiatalok. Hogy ne kezdjen el senki válogatni a nevek között, írjuk le, a múlt hét péntekén az U21-es válogatott – tehát az utánpótlás – is kikapott idehaza 2-1-re a lengyel válogatottól, s kiesett a csoportjából.
A kör bezárult.
A 4. csoport végeredménye:
1. Svédország 8 5 2 1 19-3 17
2. Lettország 8 5 1 2 10-6 16
3. Lengyelország 8 4 1 3 11-7 13
4. Magyarország 8 3 2 3 15-9 11
5. San Marino 8 - - 8 0-30 0
A másik mérkőzésen: Svédország–Lettország 0-1 (0-1).
MH Dánielfy Tibor 205 Légvédelmi Rakétaezred
Százhúsznál több újonc vonult be a győri légvédelmi rakétaezredhez
