Tétlenségre kárhoztatva

-SÚLYEMELÉS- Megkezdődött a visszaszámlálás, a novemberi olimpiai kvalifikációs világbajnokság előtt azonban messze nem ideális a helyzet. A magyar súlyemelés egyetlen klasszisa, világ- és Európa-bajnoka, Likerecz Gyöngyi továbbra is sérült, ezért erősen kérdéses a szereplése a kanadai viadalon.

Tárcsák helyett orvosok, nyugodt felkészülés helyett feszültséggel teli járkálás, ahogy ő mondja, „életem legnehezebb időszaka”. Likerecz Gyöngyi keserű. Amennyire örült, hogy a porcműtétet követően kigyógyult a krónikusnak tetsző csuklósérüléséből, annyira letört, mert a háta, a válla kezdett el rakoncátlankodni. Több helyről is elhangzott, hogy a baj a csuklót kímélő másfajta technikának a velejárója, ám ahogy az oroszlányi hölgy fogalmaz: „Ez csak feltételezés. Az az igazság, hogy az orvosok sem tudják, mi az ok. A legszörnyűbb, hogy egyelőre a megoldást sem találják, teljes a bizonytalanság. Nehezen viselem a tétlenséget, nem létező ellenségemnek sem kívánok ilyen heteket, hónapokat.”
A 75 kilóban szereplő klasszis felettébb nyugtalanító helyzete egyben a magyar súlyemelés legfőbb gondja, hiszen nem túlzás: zászlóvivője, nemzetközileg elismert, megkoronázott képviselője, athéni aranyesélyese, a figyelmet e sportágra irányító alakja került padló közeli állapotba. A teher óriási az országos bajnokságot, majd a junior Európa-bajnokságot egyaránt kihagyó emelőnkön (mindkét aranyat játszva zsebelte volna be egészségesen…), ezt ő is tudja. Az idő azonban nem kegyelmez, közeleg a novemberi vancouveri olimpiai kvalifikációs világbajnokság, ahol nélküle jelentősen csökkennek esélyeink a megszerezhető négy kvótára. Márpedig számolni kell azzal, hogy nem lehet ott Vancouverben.
„Még semmi nem dőlt el, fogalmam sincs, mi lesz. Tisztában vagyok azzal, hogy sok függ tőlem, éppen ezért igyekszem mihamarabb rendbe jönni. Remélem, gyorsan találnak valami megoldást az orvosok, és elutazhatok a vb-re. Annál nincs rosszabb, ha az ember nem végezheti a munkáját, nem csinálhatja azt, amit szeret. Sajnos a saját bőrömön tapasztalom ezt…” – folytatja, mindazonáltal bevallja: ha ott lehet is a kanadai viadalon, az utóbbi időszak megtette a hatását, csúcsformát nemigen várhat tőle senki.
Persze – Zsuga Imre, a magyar válogatott kapitánya is így van ezzel – már annak is örülnénk, ha Likerecz újra pódiumra állhatna, ha újra beleszagolhatna a versenyek légkörébe, ha elhárulna végre minden akadály, ha az olimpiai álmok kerülnének napirendre. Mert a jobb sorsra érdemes világ- és Európa-bajnokunk az athéni sikerek reményében viseli el a megannyi szenvedést. Csak megérje neki.